Nem a több termés, hanem a jobb élelmiszer lehet a magyar mezőgazdaság jövője. A szakemberek szerint az agrárium kitörési pontja nem a tömegtermelésben, hanem az egészséget támogató, igazolt beltartalmú élelmiszerek előállításában rejlik. Ehhez azonban gyökeresen új szemléletre, adatvezérelt termelésre és az egészségügy, az élelmiszeripar, a kereskedelem és a mezőgazdaság szorosabb együttműködésére lenne szükség.
A magyar agrárium évek óta nehéz helyzetben van. A klímaváltozás, a talajok romló állapota, a munkaerőhiány, az egyre gyakoribb aszályok és a nemzetközi verseny mind olyan kihívások, amelyek alapjaiban kérdőjelezik meg a jelenlegi termelési modellek fenntarthatóságát. Miközben az ágazat jelentős támogatásokban részesül, gazdasági súlya önmagában viszonylag szerény: a mezőgazdasági alapanyag-termelés a hazai GDP mintegy 2,5-3 százalékát adja.
Varga Péter Miklós, a Cibus Hungaricus Alapítvány főtitkára szerint azonban a kérdés nem az, hogy mennyi gabonát vagy kukoricát tudunk előállítani, hanem az, hogy milyen értéket tudunk teremteni belőle.
– Az agráriumot ma már nem lehet önálló ágazatként kezelni. Az élelmiszer-gazdaság, az egészségügy és a fogyasztói szokások összefüggő rendszert alkotnak. Végső soron az vagy, amit megeszel – fogalmazott.
A fogyasztó diktál
A szakember szerint a magyar mezőgazdaság egyik legnagyobb problémája, hogy sok termelő még mindig abból indul ki: amit megtermel, arra majd talál piacot. A modern élelmiszerpiac azonban már nem így működik.
A fogyasztók egyre tudatosabbak, miközben az igények rendkívül gyorsan változnak. Egy-egy új táplálkozási trend vagy egészségügyi ajánlás napok alatt képes átalakítani a keresletet. Az online kereskedelem világában már több százféle kenyér, tejtermék vagy ital közül választhatnak a vásárlók.
A kérdés tehát nem az, hogy mit tudunk megtermelni, hanem az, hogy mire van valós fizetőképes kereslet.
Nem minden búza egyforma
A fogyasztók többsége lisztet vagy kenyeret vásárol, nem gabonát. A végtermék minőségét azonban alapvetően meghatározza az alapanyag.
A sütőiparban például kiemelt jelentősége van a búza úgynevezett W-értékének, amely a liszt sütőipari minőségét mutatja. A magasabb értékű lisztekből jobb szerkezetű, természetesebb módon készülő kenyerek állíthatók elő, míg a gyengébb minőségű alapanyagok esetében gyakran különféle adalékanyagokkal kell javítani a végeredményt.
Varga Péter Miklós szerint a termelők sokszor nem kapnak visszajelzést arról, hogy a piac milyen minőséget vár el.
– Nem biztos, hogy ugyanazt a búzafajtát kellene vetniük, mint tíz vagy húsz évvel ezelőtt. A termelésnek jobban kellene igazodnia a feldolgozóipar és a fogyasztók valós igényeihez – hangsúlyozta.
Varga Péter Miklós – Fotó: Agroinform
Az egészségtelen táplálkozás ára
Az új szemlélet egyik legérdekesebb eleme, hogy az élelmiszergazdaságot egyre többen már nem csupán agrár- vagy gazdasági kérdésként, hanem egészségügyi ügyként kezelik.
Egy német kutatás szerint az egészségtelen táplálkozás évente több mint 50 milliárd euró többletterhet jelent az egészségügyi rendszer számára. Magyarországra vetítve ez több száz milliárd forintos nagyságrendű összeg lehet.
A szakértő szerint az egészségesebb táplálkozás nemcsak az emberek életminőségét javítaná, hanem jelentős egészségügyi kiadásokat is megtakaríthatna.
A becslések alapján Magyarországon akár évi 500 milliárd forintos nagyságrendű megtakarítás is elérhető lenne hosszabb távon, ha sikerülne javítani a lakosság táplálkozási szokásait.
A magyar „titkos fegyver”: az EESZT
Varga Péter Miklós szerint Magyarország különleges helyzetben van, hiszen rendelkezik az egyik legfejlettebb egészségügyi adatbázissal, az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Térrel (EESZT).
Az elképzelés szerint a jövőben a fogyasztási, kereskedelmi és egészségügyi adatok összekapcsolásával pontosabb képet lehetne kapni arról, hogy milyen táplálkozási minták milyen egészségügyi következményekkel járnak.
Ez akár személyre szabott táplálkozási ajánlások alapja is lehetne.
A cél nem egy központi „szuperadatbázis” létrehozása, hanem olyan adatmenedzsment-rendszer kiépítése, amely képes összekapcsolni a termelési, kereskedelmi és egészségügyi információkat.
Beltartalom a labor helyett a szántóföldön
A technológiai feltételek ma már adottak. Egyre több olyan hordozható mérőeszköz létezik, amely gyorsan képes meghatározni különböző alapanyagok beltartalmi jellemzőit.
Hasonlóan ahhoz, ahogy a precíziós mezőgazdaságban ma már talajszkennerek segítik a gazdálkodókat, az élelmiszerláncban is megjelentek azok az eszközök, amelyek laborvizsgálatok nélkül is hasznos információkat adhatnak a termékek minőségéről.
A szakemberek szerint ezek segítségével visszajelzést lehetne adni a gazdáknak arról, hogy mely fajták, termesztési technológiák vagy tápanyag-gazdálkodási megoldások eredményeznek magasabb értékű alapanyagot.
Nem a mennyiségben kell versenyezni
A magyar mezőgazdaság valószínűleg nem tud versenyezni a világ nagy agrárhatalmaival a tömegtermelés területén. Az olyan exportőr országokkal, mint Ukrajna, Brazília vagy Argentína, nehéz lenne felvenni a versenyt pusztán mennyiségi alapon.
A jövő inkább a funkcionális, egészségtámogató élelmiszerekben lehet.
Ilyenek lehetnek például a speciális beltartalmú gabonák, a magas ásványianyag-tartalmú növények vagy azok az alapanyagok, amelyek bizonyítottan hozzájárulnak bizonyos egészségügyi problémák megelőzéséhez.
A Debreceni Egyetem kutatói például már dolgoztak magnéziummal dúsított gabonafajták fejlesztésén, amelyek jól illeszkedhetnek a lakosság táplálkozási szükségleteihez.
Új gondolkodás kell
A szakértő szerint az agrárium előtt álló legnagyobb feladat nem technológiai, hanem szemléleti kérdés.
A talajvédelem, az öntözés, a precíziós gazdálkodás, a beltartalom-mérés, a szaktanácsadás és az egészségügyi szempontok nem különálló területek, hanem ugyanannak a rendszernek az elemei.
Ha Magyarország képes lesz összekapcsolni ezeket a területeket, akkor nem csupán több élelmiszert állíthat elő, hanem magasabb hozzáadott értékű, jobb minőségű és egészségesebb termékeket is.
A jövő nagy kérdése ezért talán nem az, hogy mennyi gabona terem a magyar földeken, hanem az, hogy az ott megtermelt alapanyag milyen hatással lesz azok egészségére, akik végül elfogyasztják.
Indexkép: Pexels
