A burgonya ma már annyira természetes része a mindennapjainknak, hogy nehéz elképzelni: volt idő, amikor Európában gyanakvással tekintettek rá. Pedig a világ egyik legfontosabb élelmiszere több ezer kilométeres utat tett meg, mire a dél-amerikai hegyvidékekről eljutott a magyar falvak konyhájába, a lapcsánkába, a krumplilevesbe vagy éppen a grenadírmarsba.
Nem véletlen, hogy az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete május 30-át a burgonya nemzetközi világnapjává nyilvánította. A növény ugyanis évszázadokon át emberek millióinak biztosította a túlélést, és ma is a világ egyik legfontosabb alapélelmiszere.
Az Andokból indult világhódító útjára
A burgonya őshazája a mai Peru és Bolívia területén fekvő Andok vidéke, ahol már 7-10 ezer évvel ezelőtt termesztették. Az inkák számára olyan fontos volt, hogy még külön istenséget is társítottak hozzá.
Az európaiak a 16. században találkoztak vele először, amikor a spanyol hódítók eljutottak Dél-Amerikába. Az első gumók az 1500-as évek közepén érkeztek meg Európába, de fogadtatásuk korántsem volt lelkes. Sokan nem tudták, mely része fogyasztható, ezért a növény mérgező leveleit és terméseit kóstolgatták, ami tovább rontotta a hírnevét. Többen azzal is érveltek ellene, hogy a Biblia nem említi, ezért „pogány eledelnek” tartották.
Éhínségek tették népszerűvé
A burgonya elterjedését végül nem a kíváncsiság, hanem a szükség segítette. A gyakori éhínségek és gabonahiányok idején kiderült, hogy a krumpli sokkal ellenállóbb és bőtermőbb, mint számos hagyományos szántóföldi növény.
Magyarország, Budapest VIII. kerület, 1915. Burgonyára várók sora a Rákóczi téri csarnok előtti bódénál – Fotó: Fortepan
Írországban és Poroszországban már a 17. századtól egyre nagyobb területen termesztették, később pedig egész Európában elterjedt. Magyarországon csak a 18–19. század fordulóján vált jelentősebb kultúrnövénnyé.
A népszerűségét jól mutatja, hogy szinte minden magyar tájegység kialakította a saját burgonyás ételeit és elnevezéseit. A reszelt burgonyából készült lepény például országszerte ismert, de hol lapcsánkának, hol tócsinak, tócsninak, cicegének, görhönynek vagy éppen lepcsánkának nevezik.
Krumplibogár és propaganda
A burgonya történetéhez szorosan kapcsolódik legveszélyesebb kártevője, a kolorádóbogár. Az 1950-es években a szocialista propaganda azt terjesztette, hogy a bogarat az amerikaiak szándékosan telepítették Európába, hogy károkat okozzanak a keleti blokk mezőgazdaságában.
A valóságban a rovar már évtizedekkel korábban megjelent Európában, kiváló alkalmazkodóképességének köszönhetően. A korszakban azonban még iskolás gyerekeket is mozgósítottak a bogarak összegyűjtésére.
Tata, az MN 11. Harckocsi Hadosztály laktanyája (később MH 25. Klapka György Lövészdandár), 1984 – Fotó: Fortepan
A krumplilevestől a Kádár-korszakig
A burgonya a 20. században végleg népélelmezési alappillér lett Magyarországon. A két világháború, majd a szocialista tervgazdaság éveiben is fontos szerepet játszott az élelmiszerellátásban.
A Kádár-korszak egyik legismertebb politikai mondása is a burgonyához kapcsolódik: „A krumplileves legyen krumplileves.” A mondat egyszerre vált a korszak egyszerűségre törekvő politikai stílusának és a hétköznapi emberek világának jelképévé.
Tiszakécske, Újbög, KISZ építőtábor, krumpliszedés 1976-ban – Fotó: Fortepan
Ma is a világ egyik legfontosabb növénye
Bár a burgonya ma már természetes része a mindennapoknak, jelentősége aligha csökkent. A világ számos országában továbbra is alapvető élelmiszer, és a globális élelmezésbiztonság egyik kulcsszereplője.
Legyen szó magyar lapcsánkáról, olasz gnocchiról, indiai samosáról vagy német burgonyasalátáról, a Titicaca-tó vidékéről származó növény ma már szinte minden kultúra konyhájában otthon van. Kevés mezőgazdasági növény mondhatja el magáról, hogy ekkora hatással volt a történelemre és emberek milliárdjainak mindennapjaira.
Forrás: 24.hu
Indexkép: Pexels
