A Hormuzi-szoros lezárásába torkolló közel-keleti válság egy alapvetően kedvező szezon közepén, gyakorlatilag egyik napról a másikra szakította meg a kereskedelmi folyamatokat, február utolsó hetében. Az európai exportot azonnali és jelentős visszaesés érte: pl. az alma exportja – amely az EU egyik legfontosabb exportterméke a térség felé –mintegy 50%-kal csökkent.
Fontos kiemelni, hogy a tengeren már úton lévő szállítmányok a válság előtt is komoly nehézségekbe ütköztek, mivel a Hormuzi-szoroson való áthaladás korábban is kockázatosnak számított.
Szállítási zavarok
- A fuvarozók jelentős többletköltségeket róttak az üzemeltetőkre (kb. 4 000 €), a háborús biztosítási felár – amely még mindig tart – meghaladta a 10 millió €-t
- A szállítások bizonytalansága, útvonalváltások és alternatív kirakodási pontok kijelölése új logisztikai és kereskedelmi feltételeket igényel
Kikötők átterhelése (átirányítás)
- A hajókat alternatív kikötőkbe kellett átirányítani, ami hosszabb közúti szállítást igényelt (pl. Khor Fakkan kikötő) Hormuz és Bab el-Mandab elkerülésével
- Nagy hiány alakult ki hűtős (reefer) közúti szállításból, ami, más ágazatokkal növelve a versenyt magasabb költségekhez vezetett
Belföldi logisztikai problémák
- A fogyasztók elérése nehezebbé vált és késedelmek léptek fel (belső korlátozások, összeköttetések, adminisztráció és határellenőrzések)
- Egyes termékek késve érkeztek, ami minőségi romláshoz és pénzügyi veszteségekhez vezetett
- Alternatív értékesítési lehetőségek keresése (akár más régiókban, pl. India), hogy a megtermelt áru piacra vihető legyen
Dokumentációs akadályok
- Az alternatív célállomások miatt új növény-egészségügyi tanúsítványokra és adminisztratív dokumentumokra volt szükség
- A Bizottság megfelelő támogatást nyújtott az adminisztratív rugalmasság biztosítására (COVID-időszakhoz hasonlóan)
A válság hosszabb távú hatásai a közel-keleti térségre
- Kereslet gyengülése a közel keleti régióban: gazdasági hatás a helyi lakosságra, csökkenő fogyasztás, valamint bizonytalan trendek és kereslet a régióban. A térség turizmusa és építőipara – amelyek korábban fő gazdasági motorok voltak – nyomás alatt állnak.
- Importfüggőség: a frissáru-ágazatot érinti a tengeri, közúti és légi logisztika hiánya és költségnövekedése.
- Meghosszabbodott logisztikai útvonalak: hosszabb szállítási idők nemcsak a Közel-Kelet felé, hanem onnan is, valamint India és a Közel-Kelet között. A logisztikai rendszer helyreállítása hosszú folyamat, a konfliktus rendeződését követően több hónap kell a megszokott menetrend visszaállításához.
- Elhúzódó instabilitás: a közel-keleti térségben a hosszú távú gazdasági helyreállás bizonytalan; a válság előtti kereskedelmi szintek teljes visszatérése rövid távon nem várható.
A globális kínálat átrendeződése egyre nagyobb nyomást gyakorol az EU piacára
Az eddig megszokott exportútvonalak megszakadása és a logisztikai bizonytalanságok miatt a nemzetközi kínálat új irányokba kezdett áramlani, amelynek egyik legfontosabb célpontja az Európai Unió piaca lett.
A közel-keleti régió hagyományosan kulcsfontosságú felvevőpiac volt számos mezőgazdasági exportőr, mint Egyiptom, Dél-Afrika vagy Törökország számára. A jelenlegi helyzetben azonban a térség elérése nehezebbé vált: a tengeri szállítás drágult, az útvonalak bizonytalanná váltak, és az áru célba juttatása jelentős kockázatokkal jár. Ennek következtében ezek az országok alternatív piacok felé fordulnak, és egyre nagyobb arányban irányítják termékeiket az EU-ba.
Egyiptom például a citrusfélék egyik meghatározó exportőre, jelentős mennyiségeket csatornázott át Európa felé, mivel a közel-keleti piacok bizonytalansága miatt ez tűnik a legbiztonságosabb megoldásnak. Hasonló jelenség figyelhető meg Dél-Afrika esetében is, ahol az export jelentős része korábban a Közel-Keletre irányult, és most új piacokat keresnek.
Az exportirányok átrendeződése az EU piacán megnövekedett importkínálatot eredményez. Az olyan termékek, mint a harmadik országokból származó citrusfélék, bogyós gyümölcsök vagy a dinnye nagyobb mennyiségben jelennek meg a piacon, mint a korábbi években. Ez a növekedés rövid távon akár kedvező is lehet a fogyasztók számára, hiszen szélesebb kínálatot és esetleg alacsonyabb árakat jelent. Ugyanakkor a termelők és a piaci szereplők számára komoly kihívást jelenthet. A túlzott kínálat árversenyt eredményez, ami csökkentheti a jövedelmezőséget, különösen az európai termelők számára.
A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy az EU saját exportja is csökken a közel-keleti irányba. A régió hagyományosan fontos célpiaca volt az uniós termékeknek, de a jelenlegi geopolitikai és logisztikai nehézségek miatt az export mennyisége visszaesik. Ez kettős nyomást eredményez: miközben az EU-ba több áru érkezik, az EU saját exportlehetőségei beszűkülnek.
Az import növekedése és az export csökkenése együtt komoly piaci egyensúlytalanságot idézhet elő. Még ha ez rövid távon nem is mindig látványos, a folyamat hosszabb távon destabilizálhatja a piacot. Különösen érzékenyek ezek a hatások a frissáru-ágazatban, ahol a termékek gyors romlandósága miatt a túltermelés és a logisztikai késések veszteségekhez vezethetnek.
Az eddig megszokott exportútvonalak megszakadása és a logisztikai bizonytalanságok miatt a nemzetközi kínálat új irányokba kezdett áramlani, amelynek egyik legfontosabb célpontja az Európai Unió piaca lett – Fotó: Shutterstock
Többletköltségek az EU ellátási láncában: logisztikai és egyéb hatások
A közel-keleti válság nemcsak a szállításokat zavarja meg, hanem az egész EU ellátási láncban jelentős költségnövekedést okoz. Az EU-n belüli fuvarozás drasztikusan drágult (akár +600 €/szállítás), ami összességében már több mint 100 millió eurós többlet terhet jelent az ágazatnak.
Emellett több területen is erősödik a költségnyomás:
- a műtrágya drágulása és hiánya veszélyezteti a termelést,
- a csomagolóanyagok ára nő,
- az energiaárak emelkedése különösen a hűtési és tárolási láncot érinti,
- a nemzetközi szállítás drágább és bizonytalanabb (biztosítási felárak, hosszabb útvonalak, kapacitáshiány).
Ezek a hatások összeadódva nemcsak a termelőket és a logisztikai szereplőket terhelik, hanem a fogyasztókra is átterhelődnek, miközben a kereslet gyengül.
Fő gazdasági következmények az ágazatban: romló megfizethetőség, versenyképesség és termelékenység
A válság hatására az egész élelmiszer-ellátási láncban jelentősen megnövekednek a költségek, amelyek az energia, a szállítás, az alapanyagok és a biztosítás drágulásából adódnak. Ezeket a költségeket kezdetben főként a termelők és a vállalatok viselik, ami csökkenti a nyereségüket és rontja a versenyképességüket.
Idővel azonban a költségek egy része a fogyasztókra hárul, ami magasabb árakat és a megfizethetőség romlását eredményezi. Ez különösen a friss élelmiszereknél jelent problémát, mivel a vásárlók egy része olcsóbb, kevésbé egészséges alternatívák felé fordulhat.
A termelők számára a helyzet különösen kockázatos: ha nem tudják a megnövekedett költségekkel növelni az eladási árat, a termelés veszteségessé válhat, ami hosszabb távon veszélyezteti az élelmiszer-ellátás biztonságát az EU-ban. Eközben a nemzetközi kereskedelem is átalakul, új útvonalak és piacok jelennek meg, ami csökkentheti az ellátási lánc kiszámíthatóságát.
Összességében a folyamat egyszerre hat a fogyasztókra, a termelőkre és a piac működésére, ezért kulcsfontosságú a piaci folyamatok folyamatos monitorozása és a stabilitást biztosító intézkedések.
A jelenlegi válság rávilágít arra, hogy amennyiben a termelési költségekre érdemben nem tudunk hatni, akkor a fókuszt a termelés és az ágazat védelmére kell helyezni. Ez egyértelműen felértékeli a hatékony krízismenedzsment szerepét, és azt is megmutatja, hogy az Európai Uniónak egységes, összehangolt fellépésre van szüksége a külkereskedelem területén. Fontos hangsúlyozni, hogy még a stratégiai szűk keresztmetszetek – például a Hormuzi-szoros – esetleges megnyitása sem szünteti meg teljesen a bizonytalanságot, ezért hosszabb távú válaszokra és megoldásokra van szükség.
Forrás: NAK/ Freshfel
Indexkép: shutterstock.com
