A magyar dohánytermesztés az elmúlt két évtizedben folyamatos visszaesést mutat, miközben a termelők egyre szűkülő gazdasági mozgástérben, növekvő költségek és erősödő nemzetközi verseny mellett próbálnak talpon maradni. Bár az ágazat az utóbbi években bizonyos stabilizáció jeleit mutatja, a kihívások továbbra is rendszerszintűek – derült ki Kenyeres Sándorral, a Magyar Dohánytermelők Országos Szövetségének elnökével készült interjúból.
A hazai dohánytermesztés két meghatározó fajtára épül: a mesterségesen szárított Virginia és a természetes szárítású Burley dohányra. A szerkezet azonban erősen egyoldalú: a termelés mintegy 90 százalékát a Virginia adja, amely nagyobb, gépesített és öntözött gazdaságokban készül, míg a Burley inkább a kis családi gazdaságokhoz kötődik, jellemzően jóval kisebb, másfél hektár körüli területekkel.
Kenyeres Sándor szerint az ágazat hosszú távú trendje egyértelműen a zsugorodás.
„Az uniós csatlakozás idején, 2004-ben még közel 6000 hektáron folyt dohánytermesztés Magyarországon. Ez mára 2600–2700 hektárra csökkent. Az utóbbi két-három évben ugyan egyfajta stabilizáció látszik, de a termelői létszám továbbra is csökken, különösen a Burley esetében” – fogalmazott az elnök.
A visszaesés egyik legfontosabb oka a generációváltás elmaradása. A kisebb gazdaságokban a fiatalok gyakran nem veszik át a családi földeket, inkább más szakmát választanak. Ezzel szemben a Virginia-termelésben némi pozitív folyamat is megfigyelhető: több esetben a fiatalabb generáció visszatér a gazdaságba, és szakképzett mezőgazdasági tudással veszi át a termelést.
„Ez egy nagyon költségigényes szakma” – az elnök a nehézségekről
Kenyeres Sándor szerint a termelési kedv csökkenése mögött több, egymást erősítő tényező áll. A legfontosabb ezek közül a kiöregedő termelői kör és a magas költségszint.
„A dohánytermesztés maga egy rendkívül költségigényes tevékenység. Aki belevág, annak komoly beruházással kell számolnia: szárítókapacitást kell kiépíteni vagy vásárolni, kvótát kell beszerezni, és közben az éves termesztési költségek is magasak” – mondta.
Hozzátette, hogy a Virginia dohány esetében különösen jelentős az energiafelhasználás, mivel a szárítás gáz- és villamosenergia-igényes folyamat. Mindkét termesztési típusnál kritikus tényező a kézimunkaerő, amelynek költsége az elmúlt években drasztikusan emelkedett.
„Ez sok esetben egyszerűen elriasztja a fiatalokat. Egy ilyen beruházást elindítani és éveken át fenntartani komoly pénzügyi kockázat” – fogalmazott az elnök.
A kisebb gazdaságokban a fiatalok gyakran nem veszik át a családi földeket, inkább más szakmát választanak – Fotó: pexels.com
Nemzetközi verseny és importnyomás
A hazai termelők helyzetét tovább nehezíti a globális piac. Európában a dohánytermesztés költségei magasak, amit ugyan támogatási rendszerek részben ellensúlyoznak, de a világ más régióiban – például Afrikában vagy Dél-Amerikában – jóval olcsóbb termelés zajlik.
„Európán kívülről sokszor olcsóbban lehet dohányt importálni, ez nyilván versenyhátrányt jelent. Ugyanakkor az európai dohány mellett szól az ellenőrzött termesztési környezet, a szigorú növényvédelmi szabályozás és az, hogy itt biztosan nincs gyermekmunka” – hangsúlyozta Kenyeres Sándor.
Az elnök szerint a nagy nemzetközi cigarettagyártók ezt értékelik, de közben folyamatosan figyelik az alacsonyabb költségű beszerzési lehetőségeket is. A jövő egyik bizonytalansági tényezője a Mercosur-megállapodás, amely a dél-amerikai országokkal való kereskedelmet is átalakíthatja.
A saját gazdaság tapasztalatai: csökkenés kényszerből
Kenyeres Sándor nemcsak érdekképviseleti vezetőként, hanem gazdálkodóként is látja a problémákat.
„Mi korábban 4,5 hektáron termeltünk Burley dohányt, de az utóbbi két évben mi is csökkentettük a területet. Ennek oka elsősorban a munkaerőhiány” – mondta. A Burley termesztésének sajátossága, hogy kevésbé gépesíthető, így sokkal nagyobb élőmunka-igénnyel jár, mint a Virginia. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a munkaerő hiánya közvetlenül termeléscsökkentéshez vezet.
Nincs igazán alternatíva
Arra a kérdésre, hogy milyen növény válthatná ki a dohányt, Kenyeres egyértelmű választ adott: jelenleg nincs valódi alternatíva.
Aki felhagy a dohánytermesztéssel, az többnyire kukoricára vagy napraforgóra áll át, de ezek sem stabilabbak. Ugyanúgy ki vannak téve a piaci és időjárási kockázatoknak
– mondta.
A klímaváltozás tovább súlyosbítja a helyzetet: az aszályos időszakok és a szélsőséges hőmérsékletek egyre gyakrabban okoznak terméskiesést, nemcsak a dohány, hanem más szántóföldi növények esetében is.
A termelői csoport szerepe a túlélésben
Kenyeres Sándor kiemelte a szintén általa vezetett Nyírségi Dohánytermelői Csoport Kft. szerepét, amely jelenleg az egyetlen működő dohányos termelői csoport Magyarországon.
„A termelői csoport minden előnyt, amit elér, továbbad a termelőknek. Az inputanyag-beszerzéseket közösen versenyeztetjük meg, és a legjobb ajánlatot teljes egészében átadjuk a gazdáknak” – mondta. Emellett agronómiai szaktanácsadással is segítik a termelőket, biztosítva a technológiai fegyelem betartását és a hatékony termesztést.
2025: egyszerre nehéz és kiemelkedő év
A 2025-ös év időjárása szélsőségesen alakult: tavaszi fagy, majd aszály nehezítette a termelést, végül azonban kedvező csapadékeloszlás segítette a növényeket.
„Az utolsó pillanatban megérkezett az eső, és végül az elmúlt 30 év egyik legjobb dohánytermése született, átlagosan 2100 kilogrammos hozammal” – mondta Kenyeres Sándor.
Kilátások: bizonytalan 2026, túltermelési nyomás
A jövőt illetően azonban már óvatosabban fogalmaz. A globális túltermelés miatt csökkentek a felvásárlási árak, és több felvásárló cég mennyiségi korlátozásokat is bevezetett a 2026-os évre.
„A termelési kedv megvan, de a piac most visszafogottabb. Bízunk benne, hogy a túltermelés okozta zavarok rövid időn belül rendeződnek, és visszatérhetünk a korábbi egyensúlyhoz” – fogalmazott az elnök.
Indexkép: Pexels
