A biostimulánsok iránti érdeklődés az elmúlt évtizedben folyamatosan növekedett, amit az EU-ban a támogatáspolitika is ösztönzött. 2026-ra a piac már a telítettség jeleit mutatja – derül ki az AgriBusiness tematikus kiadványából. A gyártók számára a növekvő konkurencia, a szigorodó hatósági elvárások és a gazdálkodók pénztárcájának laposodása is kihívást jelent.
Szentelt víz vagy bizonyított hatás?
Az olyan biostimulátorok, mint a tengerialga-kivonatok, a humin- és fulvosavak, az aminosav- és fehérjekészítmények, egyre nagyobb számban jelennek meg a piacon. Ezek gyakran fehér címkés ellátási láncokon, kisebb formulázási módosításokkal kerülnek forgalomba. A választék széles, és az egyes termékeket nehéz megítélni a teljesítményük alapján. A kísérletekben megmutatkozó hatékonyságbeli eltérések a gyakorlatban is megjelennek, ami aláássa a vevők bizalmát a termékek iránt.
A gazdálkodók olyan inputként kezelik a biostimulánsokat, amelyeknek mérhető előnyt kell biztosítaniuk a termelés során, továbbá zökkenőmenetesen kell illeszkedniük az agrotechnológiába.
A gyártóknak ma már bizonyítékokon alapuló állításokat kell tenniük a termékről, és biztosítaniuk kell a kísérletek ismételhetőségét. Azok a vállalatok, amelyek stabil minőséget és egyszerű agronómiába illeszthetőséget képesek biztosítani, versenyelőnybe kerülnek.
Lajhártempó az európai engedélyezésben
Az engedélyezés területén éles különbség mutatkozik a világ különböző régiói között. 2026-ban az egyik leggyorsabban fejlődő piac Brazília lesz. Az ország szabályozási rendszere lehetővé teszi az alacsony kockázatú termékek gyors piacra jutását. Egy jól előkészített biológiai termék dokumentációja akár 12 hónap alatt eljuthat a benyújtástól a piaci bevezetésig. Ez Brazíliát a biológiai megoldások kísérleti laboratóriumává teszi, különösen a szója és a kukorica termesztésében.
Az Egyesült Államokban növekedtek az engedélyezés költségei, de a jogszabályban rögzített határidők átláthatóságot biztosítanak a gyártók számára. Az USA különösen az összetettebb technológiák (RNS-interferencia, jelátvivő peptidek) engedélyezésében vezet, mivel a szabályozás a készítménnyel kapcsolatos tényleges kockázatokat mérlegeli és nem az elképzelhető veszélyeket.
Drága a biostimuláns, megmérjük a hatását – Fotó: Shutterstock
Ezzel szemben az Európai Unióban az 1107/2009 EK rendelet az „elővigyázatosság elve” alapján lassú engedélyezési folyamatot eredményez, ami miatt sok biológiai startup kerüli a piacot. 2026-ban változást hozhat több olyan európai kezdeményezés is (Omnibus javaslat, RATION projekt), amelyik az alacsony kockázatú anyagokra más kockázatértékelési keretrendszert hozna létre, mint a hagyományos peszticidekre, és megszüntetné a hosszú megújítási ciklusokat.
Az egyes földrészek szabályozásában a legnagyobb különbségeket a biotechnológia terén látjuk. Míg Amerikában az RNS-alapú megoldások és az új genomikai technikák (NGT) gyorsan terjednek, addig az EU-ban nagyon lassan halad a bevezetésük. (Lásd a témában: Módszer, amivel génszerkesztett, mégsem GMO a magyar búza.)
Az NGT-termékek GMO-besorolása körüli vita oda vezetett, hogy az európai kutatás-fejlesztési központok egy része Észak-Amerikába vagy Szingapúrba költözött.
Az európai szabályozási környezet más régiókkal összehasonlítva olyannyira bonyolult, hogy csak a kimagasló vásárlóerő reményében hajlandóak megküzdeni vele a gyártók. Ha az európai gazdaság meggyengül, akkor az utolsó vonzerejét is elveszíti ez a piac.
Indexkép: Shutterstock.
