A talaj tömörödése az egyik leggyakoribb és egyben legnehezebben kezelhető talajállapot-romlási folyamat a szántóföldeken. Sok gazdálkodó úgy találkozik vele, hogy először csak a következményeket látja: a víz lassabban szivárog be, a növények gyökere sekélyebb, száraz időben gyorsabban hervadnak, nedves időszakban pedig vízállás alakulhat ki a táblán. Ilyenkor hajlamosak vagyunk a vízre, az időjárásra vagy a tápanyagellátásra gyanakodni, pedig a probléma gyakran mélyebben kezdődik: a talaj pórusrendszere bezárul.
A talaj nem tömör „anyag”, hanem egy rendkívül összetett szerkezetű rendszer. A talajszemcsék között pórusok találhatók, amelyekben víz, levegő és élő szervezetek mozognak. Ha ez a pórusrendszer beszűkül vagy összezáródik, a talaj működése is romlik. A tömörödés valójában nem más, mint a pórustér csökkenése (akár 30%-nyi pórusteret is veszíthetünk) és a talaj szerkezetének átrendeződése. A folyamat először lassan indul: ismételt gépi terhelés, nedves talajon végzett művelés és a csökkenő biológiai aktivitás hatására a talaj szerkezete fokozatosan romlik. A talajmorzsák szétesnek, és ezzel jelentős pórusteret veszítünk.
A tömörödött talaj egyik legfontosabb következménye a vízmozgás megváltozása. A tömörödés miatt a talaj térfogata csökken, így a víznek is kevesebb hely lesz a szemcsék között. A beszivárgás lelassul, a csapadék egy része a felszínen marad, majd lefolyik vagy elpárolog. A mélyebb rétegek ugyanakkor szárazak maradhatnak, mert a víz egyszerűen nem jut el odáig. A gyökérzet számára ez kettős stresszt jelent: egyszerre jelentkezhet oxigénhiány nedves időszakban és vízhiány száraz periódusokban.
_aranyai_a_talajban_(1).jpg "talaj1")
Fotó: Dr. Hupuczi Júlia
Durva ökölszabály szerint a talaj fele pórus. A pórusok különböző méretűek és ennek következtében máshogy viselkednek a vízzel szemben. A kis átmérőjű pórusok megtartják a vizet – ezek jellemzően a talajmorzsák belsejében vannak.
Ezzel szemben a nagyobb pórusok a víz mélyebb talajrétegekbe vezetéséért felelősek –ezeket találjuk a talajmorzsák között. Akkor jó a talajállapot, ha vízvezető és víztartó pórusokból is kellő mennyiség áll rendelkezésre.
Hogyan ismerjük fel a szántóföldön?
A tömörödés sokszor nem látványos jelenség, de vannak olyan jelek, amelyekre érdemes figyelni.
Az egyik leggyakoribb tapasztalat, hogy a talaj művelése egyre nehezebb. A munkagépek nagyobb vonóerőt igényelnek, a művelőeszközök nem dolgoznak egyenletesen, a rögök keményebbek, nagyobb hantok szakadnak fel, és a talaj „zártabbnak” tűnik.
.jpg "talaj1")
Fotó: Dr. Hupuczi Júlia
A növényállomány is árulkodó lehet. A sekély gyökérzet, a foltszerű fejlődés vagy a csapadék után jelentkező vízállás mind utalhat arra, hogy a talaj mélyebb rétegeiben egy tömör zóna alakult ki.
Gyakori jelenség az is, hogy a szántóföldön egy bizonyos mélységben – például 20–30 centiméteren – egy keményebb réteg található. Ez lehet klasszikus eketalp, de kialakulhat más művelési rendszerekben is, ha a talajt rendszeresen ugyanabban a mélységben terheljük.
Mit mutatnak a mérések?
A tömörödés egyik legegyszerűbb mérési módja a talajellenállás vizsgálata gazdászbottal vagy penetrométerrel. A penetrométer egy kúpos mérőfejjel ellátott eszköz, amelyet a talajba nyomva mérhető, mekkora ellenállást fejt ki a talaj a behatolással szemben. Ez az érték jól jelzi, hogy a gyökerek számára mennyire átjárható a talaj. A talajellenállást többféle mértékegységben adják meg. A mezőgazdasági gyakorlatban leggyakrabban megapascalban (MPa), barban vagy PSI-ben (pounds per square inch) találkozunk vele. A különböző eszközök ezért eltérő skálát mutathatnak, de a fizikai jelentésük ugyanaz: mekkora erő szükséges ahhoz, hogy a mérőfej továbbhaladjon a talajban.
A talajellenállás értéke természetesen függ a talajnedvességtől és a talajtípustól is, de általánosságban az alábbi határértékek használhatók tájékozódásra:
|
A legtöbb szántóföldi növény gyökérnövekedése 2 MPa (≈20 bar, ≈290 PSI) körül kezd jelentősen lelassulni, ezért, ha ilyen ellenállás már sekély talajmélységben jelentkezik, az a talajszerkezet romlására utalhat.
A vízbeszivárgási vizsgálatok szintén sokat elárulhatnak. Ha a talaj felszínére juttatott víz lassan szivárog be, vagy a felszínen áll meg, az gyakran a pórusrendszer beszűkülésének következménye.
A talajszelvény feltárása pedig sokszor a legegyszerűbb diagnosztikai eszköz: egy ásó vagy talajszonda segítségével könnyen megfigyelhető, hogy hol változik meg a talaj szerkezete.
A talaj természetes módon is tömörödik a mélység felé haladva. A talaj nehéz, így lefelé haladva egyre nagyobb talajtömeg súlya nehezedik a rá, ezért az alsóbb talajrétegek pórustere zártabb. Ez azonban ott, a mélyben nem probléma. A feltalajban az élőlények tevékenysége lazult állapotban tartja a talajt, így alakul ki az a pórusrendszer, melyben a nagyobb pórusok a mélybe vezetik a vizet, míg a kis víztartó pórusok megőrzik azt. Ahogy lefelé haladunk a talajban, a makropórusok aránya csökken, és egyre nagyobb szerepet kapnak a finomabb pórusok. A mélyebb rétegek ezért képesek vízraktárként működni és nem csak „átfolyik" rajtuk a víz. A probléma akkor kezdődik, amikor a nagy talajellenállás már a felső 20–30 centiméterben jelenik meg, és a gyökérzetszámára gyakorlatilag akadályt képez.
Mit tehetünk a tömörödés ellen?
A talajtömörödés kezelése nem egyetlen műveleten múlik. A tömörödés összetett talajállapot-romlási folyamat, amelynek hátterében rendszerint több tényező együttese áll: ismételt gépi terhelés, nem megfelelő talajnedvesség melletti művelés, csökkenő szervesanyag-tartalom és gyenge talajbiológiai aktivitás. Ha ezek közül csak egyet változtatunk meg, miközben a többi feltétel változatlan marad, a probléma valószínűleg újra kialakul.
A gyakorlatban sokszor a talajművelő eszközökkel végzett lazítást tekintik a tömörödés fő megoldásának. A mechanikai lazítás valóban képes átmenetileg csökkenteni a talaj ellenállását, de fontos látni, hogy nem szünteti meg a probléma okát. A lazítókések vagy más mélyművelő eszközök tulajdonképpen felszaggatják a tömör réteget: a korábban összefüggő talajzóna hantos szerkezetűvé válik, és a sarkosra tört talajdarabok egymás alá és fölé rendeződnek. Ettől a talaj látszólag lazább lesz, a víz beszivárgása is javulhat, de a felszaggatott tömör darabok nem válnak valóban porózus szerkezetűvé.
Ha a talajhasználat többi eleme nem változik – ugyanaz a gépi terhelés, ugyanaz a művelési rendszer, ugyanaz a szervesanyag-gazdálkodás –, akkor talajféleségtől függően a lazítás hatása néhány év alatt lecsökken. A csapadék, a gravitáció és a felszíni terhelés hatására a talajhantok fokozatosan visszatömörödnek, és a korábbi probléma ismét megjelenik. Ilyenkor gyakran újabb lazítás következik, ami csak tovább erősíti azt a körforgást, amelyben a talaj állapota érdemben nem javul.
Ezért fontos kimondani: a lazítás önmagában nem megoldás, hanem legfeljebb időnyerés.
A tömörödött talaj tartós javulása rendszerint nem talajművelő eszközökkel, hanem biológiai folyamatokkal történik. A gyökerek, a talajlakó szervezetek és a megfelelő szervesanyag-ellátás együtt képesek új pórusrendszert kialakítani a talajban. A gyökerek mechanikusan is képesek utat törni a tömörödött zónákban, miközben a lebomló szerves anyaggal együtt táplálják a stabil talajszerkezet építéséért felelős mikrobiomot.
A gyakorlat azt mutatja, hogy a kultúrnövények gyökérzete önmagában ritkán képes megszüntetni a tömörödött rétegeket. Ehhez általában változatos gyökérzetű növényállományra és hosszabb időre van szükség. Ebben játszanak kulcsszerepet a takarónövények: a különböző gyökérformájú fajok – mélyre hatoló karógyökerek, sűrű bojtos gyökérzetek – együtt képesek olyan biológiai lazítást létrehozni, amely valódi szerkezeti javulást eredményez a talajban. Egy jó takarónövény-keverékben általában 4–10 faj található, amelyek különböző gyökérformákkal és növekedési stratégiákkal dolgoznak.
Gyakori takarónövények:
Keresztesvirágúak (mélyre hatoló gyökér)
• olajretek
• takarmányretek
• mustár
Feladatuk: biológiai lazítás, mélyebb talajrétegek feltárása.
Pillangósok (nitrogénkötés)
• bíborhere
• herefélék
• borsó
• lóbab
Feladatuk: nitrogénmegkötés, fehérjedús biomassza.
Fűfélék (sűrű gyökérzet, szerkezetépítés)
• rozs
• tritikálé
• zab
Feladatuk: talajszerkezet stabilizálása, gyökérháló kialakítása.
Természetesen sok más egyéb növény is alkalmas keverékekben a talajélet fokozására és a szerkezet javítására.
Másképpen fogalmazva: a tömörödött talaj javításának kulcsa nem a talaj minél intenzívebb bolygatása, hanem az, hogy a talaj újra élő rendszerré váljon.
Mikor kell vetni a takarónövényeket? A vetés időpontja elsősorban a főnövény betakarításához igazodik.
Magyarországi gyakorlatban:
• július–augusztus: ideális vetési idő az aratás után
• szeptember eleje: még jó kelés várható
• szeptember vége után: már jelentősen csökken a fejlődési potenciál
Mikor kell terminálni a takarónövényeket?
Fontos kérdés, hogy téli kifagyó vagy áttelelő fajok vannak a keverékben. A terminálásnál figyelembe kell venni, hogy a takarónövény ne konkuráljon a következő főnövényünkkel, valamint legyen elegendő idő a talaj felmelegedésére. Ennek figyelmbevételével a terminálás valamikor február vége és március vége között történjen meg.
Hogyan történik a terminálás?
Több módszer létezik, a rendszer és a gépparkfüggvényében dönthetünk mechanikai (henger,szárzúzó, tárcsa) vagy kémiai (totális herbicid)megoldás mellett.
Hogyan őrizzük meg a jó talajszerkezetet?
A tömörödés elleni küzdelemben a megelőzés sokkal fontosabb, mint a javítás. Egy jól működő talaj szerkezete részben a talajélet munkájának eredménye: a gyökerek, a giliszták és a mikroorganizmusok folyamatosan építik és átrendezik a pórusrendszert.
Ha ezt a biológiai aktivitást sikerül fenntartani, a talaj sokkal ellenállóbbá válik a fizikai terheléssel szemben. A takarónövények, a szervesanyag-gazdálkodás és a talajkímélő művelési rendszerek mind hozzájárulhatnak ehhez.
A tömörödés tehát nem egyetlen rossz döntés következménye, hanem egy folyamat eredménye. Ugyanígy a megoldás sem egyetlen beavatkozás, hanem egy tudatos talajhasználati stratégia része.
.jpg "talaj1")
Fotó: Dr. Hupuczi Júlia
Talajstratégia – 5 lépés a tömörödés megelőzésére
1. Ne dolgozzunk nedves talajon
A tömörödés leggyorsabban nedves talajon alakul ki. Ilyenkor a talajszerkezet sérülékeny, a pórusok könnyen összezáródnak, és egyetlen menet is tartós nyomot hagyhat. Sokszor a legjobb döntés az, ha egyszerűen várunk egy kicsit, amíg a talaj állapota megengedi a munkát.
2. Csökkentsük a talaj terhelését
A talaj szerkezetét minden egyes menet alakítja. A tengelyterhelés, a keréknyomás és a műveletek száma összeadódik. Ha kevesebb menettel, átgondolt munkaszervezéssel dolgozunk, az már önmagában sokat jelenthet a talaj állapotának megőrzésében.
3. Tartsuk fenn a szervesanyag-körforgást
A szerves anyag a talajszerkezet egyik legjobb „ragasztóanyaga”. A talaj stabil szerkezetét nagyrészt a szerves anyag és a talajélet alakítja ki. A szármaradványok visszaforgatása, a szerves trágyák használata vagy a takarónövények termesztése mind segíthet abban, hogy a talaj pórusrendszere hosszabb távon is működőképes maradjon.
4. Dolgozzunk gyökerekkel, ne csak vassal
A talaj szerkezetét igazából a gyökerek és a talajlakó szervezetek építik. A változatos gyökérzetű növények, különösen a takarónövény-keverékek képesek olyan biológiai lazítást létrehozni, amely tartósan javítja a talaj állapotát.
5. Figyeljük rendszeresen a talajt!
Egy gazdászbot, egy talajszonda vagy akár egy ásó meglepően sokat elárul a talaj állapotáról. Ha időnként ránézünk arra, mi történik a felszín alatt, sok problémát még azelőtt észrevehetünk, hogy valódi gondot okozna.
A Talajstratégiák Agroinform TechMagot megnyithatod ide kattintva, vagy lapozd végig itt:
A korábbi TechMag lapszámokat elolvashatod a Magazin rovatban.
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
