Kukoricát ott, ahol érdemes: térségi szemléletű termesztésre van szükség

Egyre kevesebb a vetésterület, nő a technológiai elvárás, és megkerülhetetlenné vált a fenntarthatóság kérdése. Neves szakértők és agrárvezetők közösen keresik a választ arra: hogyan lehet a kukorica jövőjét biztosítani Magyarországon? A digitalizáció, a precíziós technológiák és a tudatos fajtakiválasztás lehetnek a kulcsok – de vajon elég ez a túléléshez?

Cseh Tibor főtitkár
MAGOSZ

A mértékadó előrejelzések alapján hazánk klímája néhány évtizeden belül a mostani Bulgáriával és Törökországéval lesz azonos. Ezt a folyamatot már jelenleg is érezzük a bőrünkön, szántóföldi növényeink közül pedig ez legsúlyosabban a rendkívül vízigényes kukoricát érinti. Az elmúlt években drasztikusan csökkent a vetésterület, amely idén nagyságrendileg 750 ezer hektárt tett ki, ami jelentős visszaesés a korábbi évekhez képest. A gazdák egyre inkább az őszi vetésű kultúrák felé fordulnak, mint például az őszi kalászosok, de emelkedik a napraforgó vetésterülete is.

Cseh Tibor főtitkár, MAGOSZ – Fotó: Agroinform

Az elmúlt évek aszályos időjárása felértékelte a talajoltó- és növénykondicionáló készítmények szerepét a kukoricatermesztésben. Ezen termékek segítségével képesek vagyunk javítani a gyökérfejlődést, a tápanyag-felvételt és a talajélet aktivitását, ami közvetlenül erősíti a növény stressztűrő képességét. A megfelelően megválasztott készítmények segítik a kukorica vízhasznosítási hatékonyságát, így a növény jobban átvészeli a hosszan tartó csapadékhiányt és a hőstresszt, emiatt ma már egyre több gazdálkodó építi be ezeket a megoldásokat. A hibridválasztás és a nemesítés is komoly lehetőséget tartogat a termesztésben.

A stressztűrő, rövid tenyészidejű hibridek alkalmazása segíthet elkerülni a virágzás idejére eső aszályos időszakokat. A nemesítési célok között szerepelhet a mikotoxin-rezisztencia és az évjárat-stabilitás.

Jelenleg a mezőgazdasági területek mindössze 5%-a öntözhető, de a fejlesztések (víztározók, öntözőrendszerek) kulcsfontosságúak a termésbiztonság növeléséhez. A drónos távérzékelés, multispektrális kamerák és döntéstámogató rendszerek segítenek a növényállományok monitorozásában és a célzott beavatkozásokban. A vetéssűrűség, a vetésidő optimalizálása, a talajkímélő művelés, a szervesanyag-visszajuttatás mind hozzájárulnak a fenntartható gazdálkodáshoz.

Hiába azonban bármilyen hatékonyságnövelő intézkedés, a súlyosan aszályos területeken teljesen kiszámíthatatlan a kukoricatermesztés jövedelmezősége.
A feldolgozóipar stabil kereslete miatt a kukorica ugyan továbbra is fontos növényünk marad, de a termelés a kedvezőbb adottságú területekre, illetve az öntözött, magas hozzáadott értékű technológiát alkalmazó gazdaságokra koncentrálódik majd

Petőházi Tamás elnök
Gabonatermesztők Országos Szövetsége

Az éghajlatváltozás és a piaci átrendeződések miatt új stratégiákra van szükség a kukoricatermesztésben. Hazánkban közel harminc éven keresztül a kukorica volt a legnagyobb területen termesztett növény, évente átlagosan mintegy 1,2 millió hektáron. Ezzel szemben az Európai Unió több tagállamában a kukoricát jellemzően silóként hasznosítják, nem pedig szemes formában termesztik. Mivel az EU összességében nettó kukoricaimportőr, évről évre jelentős mennyiséggel szorul behozatalra a közösség határain túlról.

Petőházi Tamás elnök, Gabonatermesztők Országos Szövetsége – Fotó: Agroinform

A 2004-es bővítéskor két jelentős szemes kukorica-termelő ország, Magyarország és Románia csatlakozott az Unióhoz. Akkoriban Románia területén közel 2,7 millió hektáron folyt a kukoricatermesztés. Hamarosan azonban szembesülnünk kellett azzal, hogy a közép-kelet-európai térségből származó kukorica versenyképtelen, hiszen a nyugat-európai piacokra való szállítása jóval drágább, mint például Dél-Amerikából importálni ugyanazt a terményt.

Magyarországon már működött egy ipari célú szemes kukorica feldolgozóüzem Szabadegyházán, melyhez azóta két újabb csatlakozott: egy Dunaföldváron, egy másik pedig Tiszapüspökiben. Ezek a beruházások komoly belső kukoricafelhasználást generáltak, még akkor is, ha az állattartó ágazatok – fő abrakfogyasztók – szerepe fokozatosan visszaszorul.

Az elmúlt húsz évben folyamatosan napirenden volt a klímaváltozás hatásainak és Ukrajna európai piacokra történő közeledésének témája. 2022-ben azonban ezek a kérdések hirtelen és drasztikusan valósággá váltak: egyrészt történelmi aszály sújtotta hazánkat, másrészt kitört az orosz–ukrán háború. Az inputanyagok árának megugrása és a csapadékhiány következtében a szántóföldi növénytermesztés jövedelmezősége jelentősen visszaesett.

Ezek a tényezők a termesztési biztonság felé tolták a gazdálkodók döntéseit – előnybe kerültek azok a növények, amelyek jobban tűrik az extrém körülményeket. A kukorica e tekintetben sajnos hátrányba került, hiszen az éghajlati változások miatt egyes régiókból akár teljesen eltűnhet a termesztése.

Felmerül tehát a kérdés: hogyan lehet fenntarthatóbbá és biztonságosabbá tenni a kukoricatermesztést a jövőben?

1. Alacsonyabb FAO számú hibridek alkalmazása

A kisebb FAO-számú, korábban vethető kukoricahibridek bevezetése az egyik legfontosabb lépés lehet. Ezek a fajták még az abiotikus stresszhatások (pl. hőség, UV-sugárzás, vízhiány) bekövetkezte előtt elérik a kritikus fejlődési fázisokat.
A korai vetés, rövidebb tenyészidővel párosítva, kihasználja a kora tavaszi talajnedvességet és csökkenti az időjárási kockázatokat.
Különösen a 200–300 FAO közötti, már 5–6 °C talajhőmérsékleten is vethető hibridek nyújtanak nagyobb biztonságot.

2. Alacsonyabb tőszám alkalmazása

A másik kulcsfontosságú tényező a tőszám mérséklése. Alacsonyabb tőállomány mellett a növények kevesebbet versengenek a talajban lévő nedvességért, így hatékonyabban tudják azt hasznosítani. A korábban általánosan elterjedt 75.000 tő/hektár szintet érdemes 60.000 alá csökkenteni – ezáltal mérséklődik a verseny a vízért, és javul a növények stressztűrő képessége.

Bár a klímaváltozás pontos mértékét és időbeni lefolyását továbbra sem tudjuk biztosan meghatározni, a termesztési gyakorlatok adaptálása elkerülhetetlenné vált. A jövő kukoricatermesztése azoké a gazdáké lesz, akik időben lépnek és alkalmazkodnak az új kihívásokhoz.

Balázs Viktor alelnök
Nemzeti Agrárgazdasági Kamara

A kukorica termőhelyi alkalmasságának megítélése Magyarországon egyre inkább komplex agroökológiai szemléletet kíván meg, amelyben a csapadék időbeli eloszlása, a talaj fizikai és biológiai tulajdonságai, valamint a vetéstechnológiai döntések kölcsönhatása meghatározó szerepet kap. A hazai agroklimatikus vizsgálatok többek között a MATE, az OMSZ és a Debreceni Egyetem kutatásai arra hívják fel a figyelmet, hogy a kukorica vízigényének kritikus időszaka a tavasz végi–nyár eleji periódusban koncentrálódik. Ezen belül a címerhányást és megtermékenyülést érintő vízellátottság érzékeny tényező lehet, mivel ebben az időszakban a vízstressz hatása különösen nagyra tehető.

Balázs Viktor alelnök, Nemzeti Agrárgazdasági Kamara – Fotó: Agroinform

A termőhely megítélése ezért nem pusztán az éves csapadékösszeghez köthető, hanem ahhoz is, hogy a talaj milyen mértékben képes pufferelni a csapadék időbeli ingadozását. A mély termőrétegű, jó vízvezető és víztartó képességű talajtípusok például bizonyos csernozjomok és barna erdőtalajok a szakirodalom szerint előnyösebb feltételeket teremthetnek, míg a sekély rétegű, tömörödött, szerkezetileg sérült talajok esetében a vízhiány korábban jelentkezhet.

A vetés időzítése az utóbbi évek klimatikus trendjei miatt egyre nagyobb figyelmet kap.

Amennyiben a talajhőmérséklet stabilan eléri a szükséges küszöböt, a koraibb vetés lehetőséget ad arra, hogy a kultúra fenológiai fázisai részben eltérjenek a nyári hő– és vízstressz időszakától. Több hazai és nemzetközi vizsgálat (pl. FAO, CORDIS-projektek) is foglalkozik azzal, hogy a megtermékenyülés időpontjának május vége–június eleje felé tolódása bizonyos körülmények között kedvezőbb csapadékeloszlással eshet egybe, bár a hatás nagysága erősen térspecifikus.

A talaj biológiai állapota, mikrobiális biomassza, talajenzim-aktivitás, szervesanyag-körforgalom szintén fontos indikátora lehet a kukorica szempontjából kedvező termőhelyeknek. A magyarországi talajbiológiai kutatások azt mutatják, hogy az aktív talajmikrobiom összefüggésbe hozható a jobb aggregátum-stabilitással, ezáltal a kedvezőbb vízgazdálkodással és tápanyag-feltáródással. E tényezők együttesen befolyásolhatják a növény stressztűrését és fejlődési dinamikáját, azonban a biológiai paraméterek térbeli változékonysága miatt ezek értelmezése mindig termőhelyfüggő.

A magyar gazdálkodók körében egyre elterjedtebbek a talajfizikai, talajbiológiai és távérzékelési adatok összehangolt értékelésére épülő módszerek. A talajnedvesség-szenzorok, a hozam- és NDVI-térképek, valamint a részletes laboratóriumi vizsgálatok olyan paramétereket tárnak fel, amelyek korábban nem voltak a mindennapi döntéshozatal részei. Ezek alapján a vetési időpont, a hibridválasztás és a tőszám optimalizálása egyre inkább tudományosan megalapozott, termőhelyre szabott rendszerben történhet.

A kukoricatermesztés hazai sikeressége így valószínűsíthetően azon múlik, hogy a termelők mennyire tudják egy adott helyszín csapadékdinamikáját, talajállapotát és biológiai folyamatait összehangolt egészként értelmezni, és ehhez igazítani a termesztéstechnológia kritikus lépéseit, különösen a vetés időzítését.

Prof. Dr. Nagy János
Debreceni Egyetem

A kukorica fontos takarmány, fontos ipari alapanyag és évről-évre növekszik a humán felhasználása. Véleményem szerint a kukorica vetésterülete igazodni fog az igényekhez. Az igazi kihívás a precíziós kukoricatermesztési technológiák szakszerű alkalmazása a gyakorlatban. Világviszonylatban is elismerést érdemelnek a nemesítők, üzemi körülmények között is képesek az új hibridek 14-16 tonna/ha termésre. Miért nem tudjuk megközelíteni a potenciális kukorica hozamokat?

Prof. Dr. Nagy János, Debreceni Egyetem – Fotó: Agroinform

Gondos tervezéssel, vetésváltással alapozhatunk, különben 2 ̶  2,5 tonna/ha-ral kevesebb lesz a termés. Fontos a kukorica számára kedvező termőhelyek kiválasztása, a szakszerű talajelőkészítés, amely lehetővé teszi az egyöntetű kelést és növényállomány kialakulását. Ezzel is veszíthetünk 1,5 -  2 t/ha termést. Fontos a talaj kultúrállapota, szántóföldi vízgazdálkodása. Számon kell tartanunk a téli félévben lehullott csapadék mennyiségét. Magyarországon a limitáló tényező a kukorica által felvehető vízmennyiség, ez van a legszorosabb kapcsolatban a terméseredményekkel. A téli félévben a gyenge vízellátottságot csak öntözéssel lehetne pótolni. A tenyészidőben döntő a virágzás és szemtelítődés idején kialakuló víz- és hőstressz. A hibridek megválasztása nagyon fontos, ezen hektáronként jelentős, 2,5 ̶   3 tonna termés múlhat.

A termőhelyen, az időjárási adatokat figyelembe véve kell megválasztani a legmegfelelőbb tenyészidejű hibrideket. Ismerjük az egyes hibridek virágzásához és a fiziológiai fázis kialakulásához szükséges hőösszegeket. Ezt a vetésidő meghatározásánál figyelembe kell venni, a talaj felmelegedésével együttesen.

Jelenleg a Debreceni Egyetemen vannak Európa legszínvonalasabb kukoricakutatásai. 42 év (42 évjárat) adatszáma meghaladja a 10 milliót, új megoldásokra, a mesterséges intelligencia használatára van szükség. A nagy adatmennyiség felbecsülhetetlen értékű.

A magyar kukoricatermesztés eredményeinek növekedése az elmúlt 30 évben nagyrészt a nemesítői munka eredménye, nem pedig a modern termesztéstechnológiák széleskörű alkalmazásának. Genetikai anyagaink, hibridjeink, vetőmagjaink rendelkezésre állnak, amelyekkel tudnánk nagyobb jövedelmet elérni, ehhez a precíziós termesztéstechnológiákat jelentősen fejlesztenünk, alkalmaznunk kell. Az agrármérnököknek tudniuk kell naponta tervezni, új digitális eszközöket használni és döntéseket hozni. A gyakorlati megvalósításhoz sokkal szélesebb, mélyebb ismeretekre van szükség.

A K+F+I eredményeink alapján el kell jutnunk oda, hogy még a tünetek megjelenése előtt felismerjük a növények víz- és tápanyaghiányát, ehhez a vízgazdálkodás és a korszerű tápanyagellátás területén a mesterséges intelligencia alkalmazása nagy segítséget nyújthat. A digitalizáció elterjedése együtt jár a megfelelő szakemberek képzésével.

A Debreceni Egyetem élen jár a precíziós mezőgazdasági képzésben. Az intézmény precíziós mezőgazdasági szakon, együttműködés keretében egy dél-dakotai egyetemmel közös képzést folytat, közös diplomát ad. A mesterképzésben és a Kerpely Kálmán Doktori Iskolában önálló új tárgyak foglalkoznak a mesterséges intelligenciával, így a végzett hallgatók azonnal be tudnak kapcsolódni a precíziós mezőgazdaság gyakorlati feladatainak ellátásába.
Alapkövetelmény, hogy a szenzorok által gyűjtött adatok alapján a szakemberek azonnal képesek legyenek a döntéshozatalra, csak így lehet profitálni a digitalizáció vívmányaiból.

Reng Zoltán vezérigazgató
Hungrana Kft.

A kukorica évezredek óta az emberiség egyik legfontosabb élelmiszer- és ipari alapanyaga, de ma már messze túlmutat önmagán. A jövő kukoricatermesztése számomra azt jelenti, hogy a termelés nem csupán a hozamról szól, hanem egy olyan, tudatosan irányított rendszer, amelyben a fenntarthatóság, a digitalizáció és az értéklánc együttműködése adja a versenyképesség alapját. És ez a jövő már ma elkezdődött.

Reng Zoltán vezérigazgató, Hungrana Kft. – Fotó: Agroinform

Cégünk működése nap mint nap rávilágít arra, hogy a mezőgazdasági termelés nem önmagában áll, hanem egy komplex ökoszisztéma része. A kukoricatermesztés jövője tehát abban rejlik, hogy a gazdák, a feldolgozók, a kutatók és a döntéshozók közösen gondolkodnak a teljes értékláncon. A jövő kukoricája nemcsak élelmiszer, hanem energia, ipari alapanyag, exportcikk és egyre inkább körforgásos gazdasági erőforrás.

A „ma” kulcsszó. Mert a jövő kihívásaira nem elméleti válaszokat kell keresnünk, hanem konkrét, ma elérhető technológiákat és szemléletet kell alkalmaznunk. A precíziós mezőgazdaság, a talajkímélő művelés, a vízgazdálkodás optimalizálása vagy a mesterséges intelligencia alapú döntéstámogató rendszerek már nem a jövő ígéretei – ezek a jelen valós eszközei. Aki ma ezeket használja, az a jövő nyertese lesz.

Különösen fontos számunkra, hogy a kukoricatermesztés ne csak hatékony, hanem fenntartható is legyen. A feldolgozás során törekszünk a teljes alapanyag-hasznosításra: a keményítőtől az etanolon és takarmányon át egészen a zöldenergia előállításáig. Ez az ipari integráció csak akkor lehet stabil, ha a mezőgazdasági alapok is stabilak – ha a termelők hosszú távon kiszámítható környezetben, innovatív módon tudnak dolgozni és alapanyagot termeszteni.

A jövő kukoricatermesztése tehát nem egyetlen technológia vagy stratégia, hanem szemléletváltás. Ahol az adat a döntés alapja, az együttműködés az értékteremtés kulcsa, és a fenntarthatóság nem költség, hanem befektetés. Hiszem, hogy Magyarország – a természeti adottságai, tudása és agrárkultúrája révén – képes arra, hogy a jövő kukoricatermelésének része maradjon, természetesen átgondoltan, a klimatikus viszonyok figyelembevételével a megfelelő területen termesztve.

A jövő kukoricatermesztése ma arról szól, hogy merünk előre gondolkodni, és a változásokat nem elszenvedjük, hanem mi magunk alakítjuk. Ez a felelősség, de egyben lehetőség is – nemcsak számunkra, hanem a teljes magyar agrárium számára.

Daoda Zoltán szakmai vezető
AGRO.bio Hungary Kft.

Az elmúlt néhány évben gyakorlatilag a klíma mutatta meg, hogy hol lehet, hol szabad kukoricát termelni Magyarországon. Sajnos sokan nem veszik ezt figyelembe, és nem tudnak másban gondolkodni, nem tudják elfelejteni a kukoricát, és ez valahol érthető is – de nem fogadható el.

Az élelmiszer-ellátásban a termőföldnek nagyon fontos szerepe van, és csak a klimatikus viszonyoknak megfelelő növényeket, azaz a klimatikus viszonyoknak megfelelni tudó növényeket kell, illetve szabad termeszteni a jövőben.

Ehhez megfelelő szaktudásra van szükség, annak felismerésére, hogy változtatni kell és annak beismerésére, hogy évekkel ezelőtt kellett volna változtatni. Ha ez sikerül, akkor azok a termelők, akik olyan területen gazdálkodnak, ahol érdemes és szabad kukoricát termelni, megváltozott szemlélettel és termelési gyakorlattal fognak tudni kukoricát termelni. Ott, ahol a kukorica már nem él meg, ahogy az elmúlt évek bizonyították, nem volna szabad kukoricát termelni, és ez a gyakorlat nem is támogatható a továbbiakban.

Daoda Zoltán szakmai vezető, AGRO.bio Hungary Kft. – Fotó: Agroinform

Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) nemrég megjelent tanulmányában ír arról, hogy a termőföld az emberi tevékenység következtében nagyon sok millió hektárnyi területen tönkrement. A talaj további állapotromlásának elkerülése érdekében az eddigi rossz talajművelési gyakorlatot azonnal be kell fejezni, és másként kell művelni a földet, és akkor nemcsak kukoricát tudunk termelni biztonságosan ott, ahol a klíma ezt lehetővé teszi, hanem más növényeket, kalászosokat, olajosokat is. Ahol pedig nem termeszthető kukorica, ott szakmai döntésekkel kell megtalálni az életképes növénykultúrákat.

A FAO szerint „a természetes tápanyagkörforgás újraindítása és a helyi ökoszisztémák regenerálása a mezőgazdaság hosszú távú túlélésének kulcsa”. Aki nem így gondolkozik és nem így csinálja, az továbbra is csak veszteséget fog termelni, ami nem támogatható, mert nem fenntartható. Az támogatható, aki megfelelő hosszú távú szakmai döntéseket hoz, felelősségtudatosan gondolkozik és felkészíti termőtalaját a még nehezebb időkre is.

Az eddigi fizikai-kémiai beavatkozásokkal felhagyva azokat biológiai beavatkozásokkal helyettesíti: mikrobiológiai talajoltással, szervesanyag-visszapótlással, takarónövényekkel, élő gyökerekkel és állandó talajtakarással. A TALAJ-KLÍMA-NÖVÉNY hármas összefüggő rendszerét minden szakmai döntésnél figyelembe kell venni ahhoz, hogy a szántóföldi növénytermesztés fenntarthatóan gazdaságos legyen, és ez nem elkerülhető, már ma el kell kezdeni.

Kurusa Tamás termelési vezérigazgató-helyettes
Növénytermesztési és Vetőmag Igazgatóság
Hód Mezőgazda Zrt.

Ami az egyik legfontosabb, hogy a jelenlegi struktúrában és felépítésben nem létezik állattenyésztés (elsősorban szarvasmarhatartás) jó minőségű kukorica nélkül. A másik, hogy ez a kérdés megválaszolása országon belüli elhelyezkedés szerint eltérő, gondolok itt a klimatikus kérdésekre.

Ezeket a tényeket ismerve kell gondolkodnunk, célokat, irányokat és stratégiát meghatározni.

Véleményem szerint a fajta fontos kérdés a jövő kukoricatermesztése szempontjából, de nem a termőképesség szempontjából, hanem az alkalmazkodóképesség oldaláról nézve. Itt nem az aszályérzékenységre gondolok, hanem arra, hogy adott kukorica alkalmas legyen a korai vetésre és eltérő tőszámokon is a térségre jellemző hozamokat produkáljon.

Kurusa Tamás termelési vezérigazgató-helyettes, Növénytermesztési és Vetőmag Igazgatóság, Hód Mezőgazda Zrt. – Fotó: Agroinform

Az egyik legnagyobb fejlődést az agrotechnika területén kell produkálnunk, ami számomra a vízmegtartást jelenti. De ez alatt nemcsak a talajművelést értem, hanem egy olyan komplex rendszert, ami tartalmaz agrotechnikát, tápanyagutánpótlást, mikrobiológiát, valamint talajtakarást is. Ez a legnagyobb lehetőségünk és feladatunk a következő időszakban és ennek érdekében 2026-ban ismét öntözetlen körülmények között is termelünk kukoricát, hogy tudjunk tanulni és ezáltal megoldásokat is találjunk.

Jelenleg a térségünkben versenyképes kukoricatermesztés nem fenntartható öntözés nélkül. Ebből adódóan mind a fővetéseinket, mind pedig a másodvetéseinket csak öntözött körülmények között állítjuk elő, mely alól a kivétel az agrotechnikánál említett terület.

El lehet mélyedni egyéb szakmai kérdésekben, de a mi térségünkben az elmúlt 3-4 év rávilágított arra, hogy mire kell koncentrálnunk. Az pedig a tanulás és a körülményekhez történő alkalmazkodás. Mert szakemberként ez a feladatunk, valamint olyan technológiák összeállítása és alkalmazása, melyekkel öntözetlen körülmények között is tudjunk jó minőségű kukoricát előállítani.

Összeállította: Gáspár Andrea