Ahogy az időjárás egyre kiszámíthatatlanabbá válik, a gazdálkodók is új válaszokat keresnek – és egyre többször ugyanoda jutnak vissza: a talajhoz. De vajon mit jelent valójában a talajközpontú gondolkodás a mindennapi gyakorlatban? Milyen hibák csúsznak be leggyakrabban, és hogyan lehet ezeket elkerülni? Összeállításunkban négy elismert szakértő osztja meg tapasztalatait, gyakorlati meglátásait és tanácsait – őszintén, lényegre törően.

Tolnai Péter
értékesítési és kereskedelmi vezető
Vaderstad Kft.

Az elmúlt évek során a klimatikus viszonyokban bekövetkezett változást és annak negatív hatását az ország egész területén megtapasztalhatták a gazdálkodók. Az agráriumban dolgozó szakembereknek együtt kell megoldást keresniük a kihívásokra. Eszközt, terméket, technológiát fejleszteni, tapasztalatot átadni, valamint felhívni a figyelmet a régi beidegződésekből eredő problémákra mindannyiunk közös érdeke, egyben felelőssége. A tavaszi vetések számára történő magágykészítés során gyakran találkozunk túlműveléssel. Ez felesleges gépkopást, extra üzemanyag-felhasználást jelent, és ami ezeknél is fontosabb, talajnedvesség-vesztéssel jár. Az időzítés legalább ilyen fontos.

Számtalanszor elhangzik, hogy el kell végezni a munkát, mert már itt az ideje. Az adott művelést azonban nem lehet a naptárhoz igazítani, mert olyan károkat okozhatunk, amelyeket később a legtöbb esetben már teljes mértékben nem, vagy csak nehezen, újabb műveletekkel lehet helyrehozni, illetve mérsékelni.

A nem megfelelő nedvességtartalom mellett végzett munkálat mindenképp a talajszerkezet rombolását eredményezi! Nedves viszonyok között taposást, gyúrást, kenést, talp kialakítását, míg száraz viszonyok között rögösödést, porosodást okoz.

talaj

Tolnai Péter – Fotó: Agroinform

A talaj elmunkálhatóságát egy egyszerű módszerrel, az ún. tenyérpróbával dönthetjük el: amennyiben a művelt rétegből vett talaj morzsálható, akkor az károkozás kockázata nélkül művelhető. Az új technológiák, ismeretek megosztása céljából egyre népszerűbbek a szakmai bemutatók. Nyári országjárásunk során gyakran utaztam együtt az általam nagyra becsült dr. Birkás Márta professzor asszonnyal. Mondanom sem kell, hogy az úton folyamatosan a környező mezőgazdasági területeket fürkészte, és erről folyt a beszélgetés. Talajhoz való viszonyulása miatt valódi, egyedi színfolt volt az agráriumban. Tanítása és az általa átadott ismeretanyag minden gazdálkodó számára segítség lehet a klimatikus hatások okozta sokkok kezelésében, hatásuk mérséklésében. Tartsuk szem előtt, hogy a termelés alapja a talaj, amely nem csupán termesztőközeg. A művelések során kedvező talajszerkezet kialakítására kell törekedni oly módon, hogy támogassuk és javítsuk a talajéletet.

(Birkás Márta emlékére készült interjú erre a LINKRE kattintva olvasható – a szerk.)

Somody Gergő
vezető termékfejlesztő
Lajtamag Kft.

A talajközpontú gazdálkodás nem csupán technológia, hanem egy olyan rendszerszemlélet, amely a talajt élő, biológiailag aktív ökoszisztémaként kezeli. Ennek alappillérei a bolygatás minimalizálása, az állandó talajfedés és a biológiai sokféleség. Ebben a keretrendszerben a növénytermesztés sikere a talajbiológia támogatásán, a szerkezetvédelemben és a szénkörforgás helyreállításán alapul. A szemléletmód kritikus eleme a takarónövények stratégiai alkalmazása. Itt a növény olyan biológiai eszköz, amelynek elsődleges feladata a talajjavítás.

A siker kulcsa a megfelelő tőszám és a tiszta, fémzárolt vetőmag használata. A gazdálkodói gyakorlatban az egyik leggyakoribb hiba, hogy a döntéseket a vetőmag kilogrammonkénti ára vagy a kivetett összsúly (kg/ha) alapján hozzák meg. Ez azonban szakmailag hibás megközelítés, hiszen az ezermagtömegek közötti óriási különbségek miatt a súly önmagában semmit nem mond a várható állománysűrűségről. Például önállóan 20 kg rozs vagy 50 kg lóbab hektáronként takarónövényként csupán „dísznek” tekinthető: négyzetméterenként kevés növénnyel indítunk, ami képtelen összefüggő állományt alkotni vagy érdemi gyomelnyomást kifejteni; megfelelő keverékben azonban ez előny, nem lesznek dominánsak, hagyják a többi komponenst is érvényesülni.

talaj

Somody Gergő – Fotó: Agroinform


Ezzel szemben mindössze 10 kg facélia apró magjai révén 100%-os talajborítást és sűrű gyökérszövedéket képes biztosítani. A talajközpontú gondolkodásban tehát a hektáronkénti csíraszám a mérvadó, nem a zsákok súlya. A keverék dominanciájában sem a kivetett súly, hanem a csíraszám, valamint a növény fajra jellemző térfoglalása a mérvadó.

A tiszta, megfelelő dózisban alkalmazott vetőmag indokolt, mivel a gyomos vagy léha, „fogott” magok nem garantálják az egyenletes kelést, és új növényvédelmi problémákat generálhatnak. A cél szerinti használat határozza meg a fajösszetételt. Ha a cél a szerkezetjavítás, akkor agresszív karógyökérzetű fajok (pl. talajművelő retek) dominanciája indokolt.

Amennyiben a nitrogénkötés a prioritás, a pillangósok arányát kell növelni a keverékben. Egy jól összeállított, 5–8 fajból álló mixben a komponensek szinergiája érvényesül: minden növény a számára optimális térállást foglalja el, így érve el a maximális biológiai hatást a talaj mélyebb rétegeiben is. A leggyakoribb hiba a rendszerszemlélet hiánya és a türelmetlenség. A takarónövényt akkor kell elvetni, amikor a talajban még van nedvesség, és úgy kell terminálni, hogy ne váljon a főnövény konkurenciájává. A talajközpontú gazdálkodó tudja: a takarónövény gyökerei által kiválasztott cukrok táplálják azt a mikrobiomot, amely később a főnövény tápanyagfelvételét segíti. Ez a körforgás csak akkor működik, ha a technológiai fegyelem (tőszám, mélység, időzítés) találkozik a tudatos célmeghatározással.


Daoda Zoltán
szakmai igazgató
AGRO.bio Hungary Kft.

A talajközpontú gondolkodás nem technológia, hanem szemlélet.

Az elmúlt évek szélsőséges időjárása egyértelművé tette: a gazdálkodás sikeressége ma már nem elsősorban a csapadék mennyiségén, hanem annak talajban maradásán múlik. A talajközpontú gondolkodás lényege, hogy nem a tüneteket kezeljük – például öntözéssel vagy gyors beavatkozásokkal –, hanem a talaj működését tesszük stabilabbá. Ennek egyik kulcsa a vízmegtartó képesség.

Mint ahogy a kiadványból is kiderül, a lehullott csapadék hasznosulása nem magától értetődő: ha a talaj szerkezete leromlott, a víz elfolyik vagy elpárolog, a gyökérzóna pedig rövid időn belül kiszárad. A jó állapotú, morzsás szerkezetű talaj ezzel szemben képes „pufferként” működni: befogadja, elraktározza, majd fokozatosan adja át a vizet a növényeknek. A talajközpontú gazdálkodás egyik legfontosabb kritériuma tehát a talajszerkezet megőrzése és javítása.

talaj

Daoda Zoltán – Fotó: Agroinform

Ez nem pusztán fizikai kérdés: a stabil szerkezet alapja a talajélet. A mikroorganizmusok által termelt anyagok, a gombafonalak és a szerves anyag együttesen alakítják ki azt a pórusrendszert, amely a vízmegtartás feltétele.

Gyakori hiba, hogy a talajt még mindig „közegként” kezeljük, nem pedig élő rendszerként. A túlzott bolygatás, a szervesanyag-visszapótlás hiánya vagy a szármaradványok nem megfelelő kezelése mind rontják a szerkezetet és a vízgazdálkodást. Pedig a növényi maradvány nem probléma, hanem erőforrás: a humuszképződés alapja, amely közvetlenül növeli a vízmegkötő képességet.

A talajközpontú szemlélet másik fontos eleme a felszín védelme. A fedetlen talaj gyorsabban melegszik, intenzívebb a párolgás, és nagyobb a csepperózió kockázata. A takarás – legyen az növényi maradvány vagy élő borítás – nemcsak a vízveszteséget csökkenti, hanem stabilabb mikroklímát is teremt. A gyakorlatban mindez rendszerszintű gondolkodást igényel: szervesanyag-gazdálkodás, talajszerkezet-kímélő művelés, talajtakarás, csökkentett párolgás, erózióvédelem és a talajélet tudatos támogatása együtt adják a működő megoldást. A kérdés ma már nem az, hogy esik-e elegendő csapadék, sokkal inkább az, hogy a talaj képes-e megtartani azt.

Berecz Sándor
mezőgazdasági üzletágvezető
Calmit Agrar – talajjavítás

A jelenlegi gyakorlat szerint a talaj az egyetlen olyan termelőeszközünk, amit a gépeinktől eltérően nem tartunk karban évente, azaz a talaj komplex javítása nem az éves agrotechnika része.

Mi forog kockán, ha nem a talaj az alapja a gondolkodásunknak?

Röviden: a legfontosabb termelőeszközt kezeljük másodlagos tényezőként. A talaj nem pusztán közeg, amelyben a növény megkapaszkodik, hanem élő rendszer: fizikai, kémiai és biológiai folyamatok összetett egysége, támogató közeg.

Ha a gazda ezt az élő rendszert figyelmen kívül hagyja, több, összefüggő hibát követ el.

Az egyik leggyakoribb hiba a túlzott vagy nem megfelelő talajművelés. A rendszeres, mély és intenzív művelés rontja a talaj szerkezetét, csökkenti a szervesanyag-tartalmat, és károsítja a talajéletet. Ezért is romlik a vízbefogadó és vízmegtartó képesség, nő a tömörödés és a párolgási veszteség is. A gazda rendezett talajfelszínt lát, hosszabb távon azonban csökkenő termőképességgel szembesül.

A túlzott vagy nem megfelelő művelés esetén, a talajszerkezet javítása/helyreállítása nélkül folyamatosan szűkülő termőképességgel kell tervezni.

talaj

Berecz Sándor – Fotó: Agroinform

Hiba az is, ha a gazdálkodás kizárólag műtrágya- és növényvédőszer-inputokra épül, miközben háttérbe szorul a talaj szervesanyag-utánpótlása, a vetésforgó, valamint a talajélet szerepe. Talajélet nélkül romlik a tápanyagok feltáródása és hasznosulása, így egyre nagyobb inputfelhasználás szükséges ugyanazon termésszint eléréséhez.

A talajközpontú gondolkodás hiányára utalhat, ha a gazda nem figyel a talajfedettségre és a megfelelő növénydiverzitásra. A fedetlen talaj kiszárad, felmelegszik, szerkezete romlik, miközben a szél és a csapadék könnyebben pusztítja. Ezzel párhuzamosan csökken a talaj élőlényeinek aktivitása, ami tovább gyorsítja a degradációs folyamatokat.


A talaj komplex javításával (kémiai, biológiai és minimális fizikai beavatkozás mellett), a talajjavító Ca + S bevitelével rövid távon is orvosolható már több, a termékenységet és az aszálytűrést limitáló talajprobléma. A Ca + S bevitelével javítható a talaj szerkezete, ezzel a vízháztartása is, ami révén a tápanyagok felvétele javul, és a talajok aszálytűrőbbé tehetők, miközben a talajéletet is támogatjuk.

Ha a gazdálkodó rövid vagy középtávon nem foglalkozik a talajával, annak ideális szerkezetével és vízháztartásával, több dolgot is elveszít.

Elsősorban terméspotenciált: a talaj romlásával a növények kevesebb vizet és tápanyagot tudnak felvenni. Emellett nőnek a termelési költségek, hiszen több műtrágyára, növényvédő szerre és energiaigényes beavatkozásra van szükség. Végül sérül a gazdaság hosszú távú stabilitása is, mivel a talajromlás miatt a termés egyre kiszámíthatatlanabbá válik, különösen szélsőséges időjárási körülmények között.

A talajközpontú szemlélet hiánya nemcsak ökológiai, hanem gazdasági veszteséget is jelent. A gazda valójában saját jövőbeli termelési lehetőségeit éli fel, folyamatosan veszteséget okozó limitációt finanszíroz a költségvetésében.

A fenntartható és versenyképes gazdálkodás alapja ezért mindig a talaj állapotának tudatos védelme és javítása. Ez nem nélkülözheti a talajproblémák beazonosítását, valamint a megfelelő talajjavító módszerek és termékek megválasztását. Ebben a megfelelő szakember már rövid távon hatékony megoldást kínálhat, ezzel megelőzve a kísérletezgetésre fordított időt és költséget. 

Összeállította: Gáspár Andrea

A Talajstratégiák Agroinform TechMagot megnyithatod ide kattintva, vagy lapozd végig itt: A korábbi TechMag lapszámokat elolvashatod a Magazin rovatban.