Ahol néhány hónapja még kiszáradt szikes puszta terült el, ma már gólyatöcsök, gulipánok és gémek keresnek táplálékot a sekély vízben. A Szegedi Vízőrzők önkéntesei, a vízügyi szakemberek és kutatók összefogásával több mint 30 hektáron sikerült visszajuttatni a vizet egy egykori szikes tórendszerbe. A kezdeményezés nemcsak természetvédelmi siker, hanem fontos üzenet a mezőgazdaság számára is: az Alföld jövője a víz helyben tartásán múlhat.
Az ország egyre súlyosabb aszályproblémákkal küzd, miközben az Alföld számos térségében a talajvízszint évtizedek óta folyamatosan süllyed. Ebben a helyzetben különösen nagy figyelmet kapnak azok a kezdeményezések, amelyek a csapadék és a felszíni vizek helyben tartására törekednek.
Szeged határában, Kiskundorozsma mellett a Szegedi Vízőrzők civil közössége éppen ezt teszi. A Rózsa-lapos és környéke egykor természetes vízjárású szikes tórendszer volt, amely az elmúlt évtizedekben fokozatosan kiszáradt. Az önkéntesek célja az volt, hogy a terület ismét vizet kapjon, és ezzel helyreálljon az egykori élőhely legalább egy része.
Egy kiszáradt tómederből indult minden
A kezdeményezés ötlete Kelemen Tamástól származik, aki családi birtokuk révén régóta ismeri a térséget. Régi katonai térképek és helyi emlékek alapján hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a ma már száraz pusztaként ismert terület valójában egykor jelentős szikes tó volt.
A projekt előkészítése éveket vett igénybe. Fel kellett mérni a terepviszonyokat, megtervezni a vízmozgást, engedélyeket beszerezni és kialakítani az együttműködést a szakmai szervezetekkel. A munkában a vízügyi igazgatóság, a Szegedi Tudományegyetem, a Kiskunsági Nemzeti Park, az agrárkamara és számos önkéntes vett részt.
A tényleges vízpótlás 2026 február végén indult el.
A rendszer ökológiai szempontból is működőképes – Forrás: Facebook
Gravitációval érkezik a víz
A rendszer különlegessége, hogy a víz szivattyúk nélkül jut el a célterületre. Az Algyői-főcsatornából úgynevezett szivornyák segítségével vezetik át a vizet a Külső-Maty csatornába, majd onnan a kiszáradt tómedrekbe.
A megoldás egyszerű, energiatakarékos és rendkívül költséghatékony. A víz a magasságkülönbséget kihasználva, természetes módon áramlik a mélyebben fekvő területekre.
Az eredmények látványosak. Néhány hónap alatt több mint harminc hektáron alakult ki vízborítás, egyes helyeken kisebb tavak jöttek létre, amelyek újra élőhellyé váltak.
Nemcsak a felszínt, a talajvizet is töltik
A projekt egyik legfontosabb agrárgazdasági jelentősége, hogy nem csupán a felszíni vizek jelennek meg újra.
A szakemberek mérései szerint a víz jelentős része elszivárog a talajba, és feltölti azokat a rétegeket, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a növények gyökérzónájához. Ez hosszabb távon javíthatja a környező területek vízellátását és mérsékelheti az aszály hatásait.
A gazdálkodók számára ez különösen fontos lehet. A talajban tárolt víz ugyanis sokkal értékesebb, mint a gyorsan elpárolgó felszíni készletek.
A szakemberek szerint a jövő egyik legfontosabb feladata nem az lesz, hogy több vizet vezessünk el, hanem hogy minél többet tartsunk vissza a tájban.
Már most visszatértek a védett madarak
A víz megjelenésével szinte azonnal megindult az élővilág visszatelepülése.
A területen több védett madárfaj jelent meg, köztük gólyatöcsök, gulipánok, cankók, kócsagok, gémek és récék. A természetvédelmi szakemberek már fészkeket is találtak, ami arra utal, hogy a madarak nem csupán pihenőhelyként használják az új élőhelyet.
Megjelentek a szikes tavakra jellemző gerinctelen fajok, békák és mocsári teknősök is. A kutatók szerint ez azt bizonyítja, hogy a rendszer ökológiai szempontból is működőképes.
Az agrárium számára is fontos üzenet
A Szegedi Vízőrzők projektje túlmutat a természetvédelmen. A kezdeményezés azt demonstrálja, hogy megfelelő együttműködéssel és viszonylag egyszerű műszaki megoldásokkal jelentős vízkészleteket lehet helyben tartani.
A szakértők szerint ugyan a történelmi vízjárta Alföld teljes visszaállítása már nem reális cél, de az aszályok hatása mérsékelhető. A vízvisszatartás javíthatja a legelők termőképességét, növelheti a takarmánytermelést, erősítheti a helyi mikroklímát, és hosszabb távon hozzájárulhat a mezőgazdaság alkalmazkodóképességének javításához.
A projekt folytatódik: a tervek szerint a jelenlegi százhektáros mintaterületet tovább bővítik, miközben a megszerzett tapasztalatokat más települések és vízőrző közösségek számára is elérhetővé teszik.
A szegedi példa jól mutatja, hogy a víz nem csupán természeti érték, hanem az Alföld egyik legfontosabb gazdasági erőforrása is. A következő évtizedek mezőgazdasági versenyképességét nagyban meghatározhatja, hogy mennyit sikerül megőrizni belőle ott, ahol a legnagyobb szükség van rá.
Forrás: Szeged.hu
Indexkép: Facebook/Szegedi Vízőrzők - Öreghegy Projekt
