Augusztus elején a kukoricatáblákon járva még aligha találkozunk a jellegzetes, zöldes penészbevonattal, amelyet az aflatoxint termelő Aspergillus flavus okoz. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a veszély nincs jelen. Az Agrometry friss növényvédelmi helyzetértékelése szerint a gyapottok-bagolylepke kártételét és az azon kialakuló fuzáriumos csőfertőzéseket már megfigyelhetjük, ezek pedig előrevetíthetik a későbbi aflatoxin-problémákat.

Egyelőre a fuzárium látható

A szakemberek szerint azokban a kukoricatáblában, amelyekben csöveket hoztak az állományok, még "csak" a fuzáriumos fertőzés tünetei figyelhetők meg. A fehéres-rózsaszínes penészgyepek jellemzően ott jelennek meg, ahol a gyapottok-bagolylepke lárvái megrágták a csövet. A hernyók ezzel közvetlen bejutási kaput nyitnak a különböző kórokozóknak is.

Az Aspergillus fejlődése eltér a fuzáriumétól. Míg a fuzárium a magasabb szemnedvességet kedveli, addig az Aspergillus a meleg, száraz környezetet preferálja, és a kukorica érésének későbbi szakaszában aktivizálódik.

"Ha magas a szemek sejtjeinek nedvességtartalma, aktív az anyagcsere, akkor a gomba, mondjuk így, „kivár”. Nem mellesleg a növény védekezési mechanizmusai is jobban kordában tartják. A gomba ideje a fiziológiai éréshez közeledve, olyan 25-35%-os nedvességtartalomnál jön el. Ekkorra csökken a sejtek élettani aktivitása, csökken a szemek víztartalma, a csuhélevelek száradnak, a cső belső hőmérséklete emelkedhet. (...).

Ha ebben az időszakban magas a hőmérséklet, magas az UV-sugárzás és szárazak a körülmények, robban a fertőzés. Ez általában augusztus végén, szeptember elején kezd látványossá válni. De, ez nincs kőbe vésve, ha az aszály és a forróság súlyos, akár korábban is megjelenhet a jellegzetes, zöldes színű penészgyep"

- áll az Agrometry bejegyzésében. Fontos momentum a masszív aszálystresszben lévő kukoricaállomány. Az éghajlatváltozással az Aspergillus flavus vált a kukoricatermesztők elsőszámú közellenségévé, természetesen az aszály után.

Tartsd nedvesen, vágd nedvesen!

A bejegyzésben hangsúlyozzák: az Aspergillus jelenléte önmagában még nem jelenti azt, hogy a termés aflatoxintartalma meghaladja majd a határértéket. A gombának elegendő időre van szüksége ahhoz, hogy jelentős mennyiségű aflatoxint állítson elő. Emiatt ugyanaz a fertőzés az egyik évben alig okoz minőségi problémát, míg egy másik, szélsőségesen forró évjáratban súlyos élelmiszer- és takarmánybiztonsági kockázattá válhat.

Az előttünk álló hetek időjárása ezért meghatározó lesz. Ha továbbra is sok lesz a 35 °C feletti csúcshőmérsékletű nap, miközben a relatív páratartalom 40% alá esik, akkor a kukorica a szemkitelítődés fázisában tartós aszálystresszt szenved, ami megágyaz egy erős aflatoxin-fertőzésnek. Hogy mennyire összefügg a vízhiány és a toxintermelés, jól mutatják hazai kísérletek is. Ezek szerint bár az öntözés hatására több Aspergillus-telep fejlődött a csöveken, azok mégis kevesebb aflatoxint termeltek. Ennek a kisebb növényi stressz volt az oka. 

Fontos megjegyezni, hogy a toxintermelés ezen sajátossága miatt az augusztusban, nedvesen értékesített kukoricaszemekben jó eséllyel minimális a toxintartalom, míg ugyanezek a kukoricák ugyanezen termőhelyi viszonyok között a teljes érés idejére már elfogadhatatlan mennyiségű toxin tartalmaznának. Ezért nemcsak a szárítási költségekkel való takarékoskodás ösztönzi a gazdálkodókat arra, hogy a tábláikat még a biológiai érés előtt betakarítsák, hanem az értékesítés biztonsága is ezt követeli meg.

A piac reagált: ársávok és ellenminták

A hazai felvásárlók az utóbbi években alkalmazkodtak a kukoricakínálat megváltozásához, és az aflatoxin-szennyezettséghez igazodó ársávokat alakítottak ki az átvételkor. Ennek oka az, hogy a takarmány-alapanyagokba maximum 20 ppb (µg/kg) aflatoxin kerülhet, de a tejelő tehenek legfeljebb 5 ppb toxinterhelést kaphatnak. A bioetanol-gyártás során a szárított kukoricatörkölyben a toxin koncentrációja nagyjából a háromszorosára nő. A gyárak nagyon vigyáznak rá, hogy ez az értékes melléktermék a tehenészetek részére eladható maradjon, ezért zárják ki a legkisebb mértékben szennyezett tételeket is. A nedves alapanyaggal dolgozó etenolgyárak kevésbé "kötözködnek" az átvételkor, mint a száraz szemekkel dolgozók, ennek egyedüli oka az, amit fentebb kiemeltünk: a nedves szemekben jellemzően kisebb a toxintartalom.

Mivel a minősítés végeredménye nagy anyagi veszteséggel járhat a termelő számára, sok vita övezte a mintavételek módját, és a vitás esetek rendezése körül is voltak anomáliák. Mivel az aflatoxin nem egyenletesen oszlik el a kukoricában (akár minden ezredik szem is lehet extrém módon fertőzött), a mintát a tétel lehető legtöbb helyéről (különböző mélységekből és pontokból) kell összegyűjteni. A mintavételt az MSZ EN ISO 24333 gabonamintavételi szabvány előírásai szerint kell elvégezni kézi vagy gépi eszközzel.

A vitát a következőképpen lehet megelőzni/eldönteni: Az egyesített, homogenizált mintát három egyenlő részre osztják és lezárják. A vásárló mintáját elküldik az elsődleges laboratóriumi vizsgálatra, az eladó megőrzi saját ellenmintáját. A harmadik mintát érintetlenül, lezárva egy semleges helyen tárolják; ez kizárólag vita esetén nyitható ki. Ha a vevő a minőségi eltérést lát a megvásárolni kívánt áruban, akkor az észlelését (laboreredményt) követően azonnal köteles írásban értesíteni az eladót. Ha az eladó nem fogadja el a vevő eredményét, akkor a lezárt döntőmintát közösen megküldik a szerződésben rögzített független laboratóriumba. Ennek eredménye mindkét félre nézve végérvényes. A döntővizsgálat költségeit az a fél fizeti, akinek a véleménye hibásnak bizonyult.  

Kapcsolódó cikkünk: Szigorúbb szabályok a terményfelvásárlásban: véget vetnek az utólagos kifogásoknak.

Indexkép: Agrometry.