Kevés olyan szakember van a hazai kertészetben, aki annyira testközelből látta volna az integráció fejlődését, mint Ledó Ferenc. A DélKerTÉSZ története az ő személyes története is: alapítóként vett részt a szövetkezet létrehozásában, majd 16 éven keresztül vezette azt, miközben a hazai termelői értékesítő szervezetek egyik meghatározó szereplőjévé vált.
Az indulás idején még senki nem látta pontosan, hová vezet ez az út. A 2000-es évek elején, az uniós csatlakozás előszobájában a TÉSZ-ek létrehozása egyszerre volt lehetőség és kísérlet. A termelők egy része bizakodva, mások gyanakvással figyelték a folyamatot. Nem véletlenül: a „szövetkezet” szó sokakban a múlt árnyait idézte fel.
– Amikor azt mondtuk, hogy TÉSZ, sokan rögtön azt hallották ki belőle, hogy TSZ – idézi fel Ledó Ferenc. – Ez a reflex nemcsak érzelmi, hanem gyakorlati akadályt is jelentett. A rendszerváltás utáni években a gazdák hozzászoktak az önállósághoz, a nagybani piacok világához, ahol – minden bizonytalansága ellenére – saját döntéseik szerint értékesíthettek.
Ebben a közegben kellett elfogadtatni azt a gondolatot, hogy a szervezettség nem korlátoz, hanem lehetőséget ad.
A bizalom ára: évek munkája
A DélKerTÉSZ megalakulásakor Ledó Ferenc eredetileg csak ideiglenesen vállalta az elnöki szerepet. A termelők azonban ragaszkodtak hozzá, így végül hosszú évekre meghatározó vezetője lett a szervezetnek.
A kezdet nem voltak könnyű. A bizalom nem alakult ki egyik napról a másikra, sőt, sok esetben konkrét tapasztalatokra volt szükség ahhoz, hogy a termelők elhiggyék: az együttműködés valóban előnyt jelent.
„Négy-öt év kellett ahhoz, hogy ne az legyen a kérdés, hogy kell-e az integráció, hanem az, hogy hogyan működtessük jól” – fogalmaz.
Ez a folyamat nemcsak a szervezeten belül zajlott. A piaci szereplők, különösen az áruházláncok felé is bizonyítani kellett: a szövetkezet képes stabil, megbízható árualapot biztosítani.
Ledó Ferenc az idei PREGA-konferencián – Fotó: Agroinform
A piac diktál – és nem tűr bizonytalanságot
A modern kertészet egyik alapvető változása, hogy a piac ma már nem a termeléshez igazodik, hanem fordítva. A kereskedelmi láncok pontos mennyiségeket, előre tervezhető szállításokat és egységes minőséget várnak el.
Ez különösen a friss zöldségpiacon jelent kihívást. Egy hajtatott paprika vagy paradicsom esetében nem lehet „kivárni” a jobb árat: az árut szinte azonnal értékesíteni kell.
„Már nem az a kérdés, hogy ma mennyi van a raktárban, hanem az, hogy két hét múlva mennyi lesz” – mondja Ledó Ferenc.
Ez a gondolkodásmód alapjaiban változtatja meg a termelést. A gazdának nemcsak termelnie kell, hanem terveznie is. Ehhez pedig olyan háttér szükséges, amelyet egyéni szinten nehéz biztosítani.
Az integráció valódi tartalma: a termelés megszervezése
A hazai TÉSZ-ek egyik legnagyobb tanulsága, hogy az értékesítés önmagában nem elég. A siker kulcsa a termelés megszervezése.
A DélKerTÉSZ esetében ez komplex rendszert jelent: minden termelő mögött szaktanácsadó áll, a fajtaválasztás szabályozott, a technológiai fegyelem szigorú, az árualap pedig teljes egészében a szervezeten keresztül kerül piacra.
Ez elsőre korlátozásnak tűnhet, valójában azonban biztonságot ad. A termelő nem marad egyedül a piacon, és nem kell naponta azon gondolkodnia, hol és mennyiért tudja eladni az áruját.
A specializáció ára
Az integráció ugyanakkor kompromisszumokat is követel. Az egyik leglátványosabb változás a termesztett növények körének szűkülése. A kezdeti években a szövetkezet még több mint húszféle növénnyel foglalkozott. Ma a bevétel döntő részét néhány kultúra adja, elsősorban a paprika- és paradicsomfélék.
Ez a koncentráció nem véletlen. A nagy piaci szereplők olyan mennyiséget és minőséget várnak el, amely csak specializált termeléssel biztosítható.
„Olyat nem szabad termelni, amit nem tudunk eladni” – mondja Ledó Ferenc, aki szerint ez az egyik legfontosabb tanulság.
Egyre élesebb nemzetközi verseny
Miközben a hazai termelők alkalmazkodnak, a nemzetközi verseny is folyamatosan erősödik. A déli országok – különösen Marokkó és Spanyolország – meghosszabbították a termesztési szezonjukat, így egyre hosszabb ideig vannak jelen a piacon. Eközben Egyiptom új szereplőként lépett be, és rövid idő alatt komoly tényezővé vált. Az ottani termelés költségszintje jelentősen alacsonyabb, ami azonnal megjelenik az árakban is.
„Olyan áron tudnak termelni, ami mellett Magyarországon egyszerűen nem lehet versenyezni” – mondja Ledó Ferenc.
Ennek következménye, hogy egyes kultúrák – például a kápia paprika – exportja jelentősen visszaesett, és a termelők kénytelenek új irányokat keresni.
A technológia felzárkózása
A verseny egyik fontos terepe a technológia. Ebben a tekintetben a magyar kertészet az elmúlt években jelentős előrelépést tett. A korszerű üvegházi termesztésben ma már sok esetben elérik a nyugat-európai szintet. A paradicsomtermesztés jó példa erre: a hozamok jelentősen nőttek, a minőség javult, és a termelés gazdaságossága is közelít a holland modellekhez.
Ez azonban nem általános. A fejlesztések jelentős beruházást igényelnek, amit csak a nagyobb gazdaságok tudnak finanszírozni.
Zöldség és gyümölcs: két külön világ
A beszélgetés egyik legélesebb különbsége a zöldség- és gyümölcstermesztés között rajzolódik ki.
Míg a zöldségtermesztés – különösen öntözéssel – viszonylag stabil, addig a gyümölcságazat egyre kiszámíthatatlanabbá válik. A tavaszi fagyok rendszeressé váltak, a vegetáció előrébb tolódott, a termésbiztonság pedig mindezek okán jelentősen romlott.
Ez nemcsak a termelőket érinti, hanem a feldolgozóipart is, amely nem tud stabil alapanyagra építeni. Mindez azt is jelenti:
a termelői együttműködéseknek főleg a zöldségtermesztésben van realitásuk, hiszen inkább ott lehet kellő mennyiségű árualapot biztosítani.
A jövő: kevesebb szereplő, nagyobb méret
Ledó Ferenc szerint a következő évek egyik legfontosabb folyamata a koncentráció lesz. A kisebb, mellékállásban működő gazdaságok fokozatosan kiszorulnak, miközben a nagyobb, korszerűbb üzemek erősödnek.
A generációváltás is kulcskérdés. A fiatalok csak akkor maradnak a pályán, ha a gazdálkodás kiszámítható megélhetést és modern környezetet biztosít.
„Ez már nem választás kérdése”
A beszélgetés végén Ledó Ferenc nem hagy kétséget afelől, hogyan látja a jövőt: az integráció nem opció, hanem szükségszerűség. Aki kimarad belőle, az egyre nehezebben talál piacot, egyre kiszolgáltatottabbá válik, és előbb-utóbb lemarad.
„A kérdés nem az, hogy kell-e integráció. Hanem az, hogy ki tudja jól csinálni” – fogalmaz.
A válasz pedig – szerinte – három szóban összefoglalható: fegyelem, bizalom és piaci gondolkodás.
Indexkép: Pexels
