Most nem lehet taktikázni
A Hormuzi-szoros körüli feszültség hogyan érinti a Nitrogénművek gyártási kapacitását?
A Hormuzi-szoros lezárása a Nitrogénművek termelését semmilyen módon nem gátolja vagy csökkenti. Csak abból a szempontból érint minket, hogy az általunk vásárolt földgáz drágább lesz. Az európai piacról az oroszokat kizártuk, a katari LNG pedig 20 százalékot jelent az európai piacon, ami ezen a szoroson jönne át. Az LNG-vel folytatott verseny Ázsia és Európa között megemeli az árakat. Egyszer már megugrottak az árak, amikor kiléptünk az orosz földgáz vásárlásából, és most a Hormuzi-szoros elzárása ismét jelentős drágulást okozott. Hozzáteszem: rövid távú megoldást erre a problémára én nem látok. Ha ma délután megoldódna a helyzet, a helyreállítás szerintem akkor is hosszú években mérhető. Ez elsősorban a petrolkémiát, az olajipart érinti, de ugyanúgy a földgázt is. Tény, hogy ezen az útvonalon hoznak be kész műtrágyákat is, de hangsúlyozom: műtrágyából nem lesz hiány, csak drágább lesz. Meg kell venni, amikor van.
Nem lehet taktikázni, hogy majd a vetés előtt két nappal megveszem, mert ez most nem fog működni, én így látom.
A hírek szerint a Közel-Keletről származó karbamid jelentős része most kieshet, ami súlyos zavarokat okozhat a globális műtrágyapiacon. Ez mennyiben érinti hazánkat?
Ez a legegyszerűbb és legszennyezőbb típus a műtrágyák között. Mi azt mondjuk, a lehető legkevesebbet használjunk belőle, mert a hatóanyag jelentős része gyorsan, néhány napon belül kipárolog vagy lemosódik. Úgy tűnhet, hogy ez a legolcsóbb hatóanyag, de valójában a legdrágább és a leginkább környezetszennyező. Akiben van egy kis környezettudatosság, az nem használ karbamidot. Káros, ugyanakkor mi is gyártunk belőle, amennyiben van rá igény. Most is folyamatosan termeljük. Én ilyenkor azt szoktam mondani, és ezt nyugodtan leírhatja: aki olyan hülye, hogy karbamidot akar venni, az vegyen. Ha erre van szükség, mi gyártjuk és eladjuk.
Bige László – Fotó: MTI/Bodnár Boglárka
Hivatali ügyektől a kényszerű áruhiányig
A hazai gazdák tartanak a műtrágyaárak elszállásától. Hogy látja, garantálható az ellátásbiztonság?
Tavaly sem alapanyaghiány miatt álltunk meg, amikor két hónapon keresztül nem termeltünk. A leállás oka az volt, hogy a székesfehérvári kormányhivatal, amelynek a pecsétjére szükségünk volt, nem küldött ki ügyintézőt (bürokratát), mert ezek az ügyintézők nem értenek hozzá, de arra jók, hogy megakadályozzák a gyár termelését. Ezt véleményem szerint szándékos károkozásnak hívják, és ilyen a Nitrogénművek 95 éves történetében soha nem volt 1931-től mostanáig.
Emiatt volt 250 ezer tonnával kevesebb áru a piacon, és ezért kell ma is sorba állni érte.
Áruhiány az elkövetkező években szerintem nem lesz, de időben meg kell venni a műtrágyát, amikor kínálják. Amit termelünk, azt mind el is adjuk. Sorra jönnek az európai vevők, és óriási mennyiségeket kötnek le nyárra. Sőt, az ukránok is tőlünk akarnak vásárolni. Mindennap szállítunk nekik vonattal Záhonyba, akkora az érdeklődésük, hogy egyedül Ukrajna meg tudná venni a teljes termelésünket. Azt kell mondanom, hogy igényesek, a saját gyenge minőségű műtrágyájuk nem is kell nekik. Mi olyan egymillió-kétszázezer tonnát tudunk gyártani, ennél nem nagyobb a magyar piac. Sajnos régebben egymillió-kilencszázezer tonna volt, de ez a csökkenés meglátszik a termésátlagokon is.
Brüsszeli győzelem a leköszönő kormány ellen
Az Európai Bíróság nemrég a Nitrogénművek javára döntött a szén-dioxid-kvóta különadója ügyében. Hol tart most ez a folyamat?
Az Európai Bíróság döntése számunkra nem volt kérdéses, mert a kvóta megadóztatása európai jogba ütközik. A Veszprémi Törvényszék küldte ki állásfoglalásra az ügyet, és meg is érkezett a döntés Luxemburgból, miszerint az európai jogot be kell tartani. Most visszakerült az ügy Veszprémbe, ott mondják ki az ítéletet. Itt még nem kártérítésről van szó, hanem a saját pénzünkről, amit elraboltak tőlünk. Ezt kell az adóhivatalnak kamatostul visszaadnia. A kártérítési perek csak ezután következnek.
Nitrogénművek – Fotó: MTI/Jászai Csaba
Ön korábban azt állította, hogy a vasúti hatóság szándékosan szabotálja az ammónia-lefejtő beruházásuk engedélyét. Mi a helyzet ezzel most?
Tavaly májusban adtuk be a kérelmet a vadonatúj, németek által épített berendezésre. Kijött a hatóság, megnézték, majd ezután már nem kommunikáltak velünk. Nem hiányoltak semmilyen dokumentumot, egyszerűen csak nem adták meg az engedélyt. Írtam a miniszternek, a kollégáim jártak bent a hatóságnál, de semmi nem történt. Egy idő után aztán közölték velünk, hogy az engedélyt nem kaphatjuk meg.
Most, a választások másnapján telefonáltak, hogy rendben van, és kedden meg is jött az engedély.
Jönnek a kártérítési perek
Ezzel sínre került az ügy? Mekkora káruk keletkezett?
A kár nagysága 10 és 20 milliárd forint között van. Az ügy még nem oldódott meg, ugyanis többféle további hatósági engedélyre van szükség a teljes használathoz, de ez már folyamatban van. Hogy mekkora a kárunk? Éves szinten 700 ezer tonna termeléskiesésünk keletkezik, ezt ha visszaosztjuk napra, mai árakon körülbelül 320 millió forint naponta a kiesés. Itt is természetesen kártérítésért fogunk folyamodni.
Hamarosan munkába áll az új kormány. Milyen konkrét intézkedéseket vár a jövőben?
Nincsenek elvárásaim az új kormányzattal szemben. Ha visszaállítják a jogállamiságot és egyenlő mércével mérnek bennünket, akkor ezen felül más elvárásom nincs. Szívesen együttműködök az új agrárminiszterrel, aki a versenyszférából érkezik, úgy gondolom, neki nem kell elmagyarázni az agrárium mai helyzetét. Ha szakmai kérdésekkel megkeresnek, állunk rendelkezésre, de nem támasztunk semmiféle igényt. Úgy vélem azonban, hogy a magyar mezőgazdaság ma nagyon szenved. Sok sebből vérzik, elmaradtak fontos beruházások. Nagyon ráfér a gondoskodás, és ha bármelyik termelőt megkérdezi, nem lesz más véleménye: az elmúlt 16 évet a magyar mezőgazdaság kiszámíthatatlanságként élte meg.
Az öntözés intenzifikálását húsz éve szorgalmazom, minden korábbi hivatalban lévő miniszternek megfogalmaztam az igényt, tanácsadó testületi tagként is.
Ma úgy látom, évi 1 milliárd eurót kellene költeni öntözési beruházásokra: új, az országot behálózó csatornarendszerre, nagy víztározók kialakítására, napelemes vízátemelők telepítésére a folyóvizeinken.
Ezek végre biztosítanák a magyar gazdáknak a biztonságos termelést, mert ma gyakorlatilag orosz rulettet játszanak. Az az évi 1 milliárd euró, ha beleáramlik a gazdaságba, már érezhető változást hozna. Ennek a megvalósítása technikailag nem jelentene túl nagy problémát, hiszen a bejövő és a kifolyó vizek szintkülönbsége országon belül 18 méter, gyakorlatilag ennyit lejt a terület. Jelenleg lényegesen több vizet engedünk el, mint amennyi bejön az országba.
Ugyanígy a termés mennyiségének fokozása is kulcskérdés. Nézzük meg a nitrogén-rendeletet, amely 170 kilogramm hatóanyagban húzza meg a határt. A nyugat-európai országok talajtípus és kultúra szerint kértek derogációt, és kaptak is: Hollandia például 500 kilogramm nitrogén hatóanyagot használ fel hektáronként. Ahhoz, hogy a magyar gazdák ne menjenek tönkre, hanem nyereségesek legyenek, ez a szemléletváltás feltétlenül szükséges lenne itthon is.
Indexkép: MTI/Bodnár Boglárka
