Tóth Zoltán szerint a vidéki élet nem romantikus díszlet, hanem egyre fontosabb túlélési tudás. A Városból Vidékre blog alapítója úgy látja: a jövő azoké lehet, akik képesek részben függetleníteni magukat a globális rendszerektől – akár néhány tyúkkal, veteményessel és egy kamrával.
A férfi története első hallásra klasszikus „városból falura” sztorinak tűnhet, de ő gyorsan pontosít: valójában sosem szakadt el teljesen a vidéki gyökerektől.
– Hibrid vagyok – fogalmaz nevetve. – Nem mondanám magam klasszikus városinak, mert paraszt-gazda családból származom. Budafokon gyerekeskedtem, ami a 80-as években még teljesen más világ volt. Tyúkok, veteményes, állattartás – ebben nőttem fel.
A család vállalkozás-szerűen foglalkozott baromfitartással, több ezer állatuk is volt. Ketreces és szabadtartásos rendszerekkel egyaránt dolgoztak, így Zoltán gyakorlatilag gyerekkorától kezdve a tyúkok között élt.
– Budafokon mi voltunk „a tyúkosok” – meséli. – Aztán a környék teljesen elvárosiasodott, egy idő után már állatot sem lehetett tartani. A család szépen lassan leköltözött Fejér megyébe, én viszont maradtam: egyetem, multi, nagyvállalati élet.
Kommunikáció- és médiatudományt, valamint szociológiát tanult, később oktatással is foglalkozott. Az agrárium egy időre háttérbe szorult az életében, de a kötődés megmaradt.
– Mindig húzott vissza a vidék. Egy idő után azt éreztem, hogy már túl sok lett a városból. Hét-nyolc éve fogtam magam, összepakoltam és leköltöztem Pázmándra.
Tóth Zoltán kis "barátjával" – Fotó: Facebook
Előbb készült el a tyúkól, mint a ház
Az új életet komolyan gondolta.
– A ház teteje még szinte kész sem volt, de a tyúkól már csili-vili állapotban állt – idézi fel.
Ma körülbelül ezer négyzetméteres területen gazdálkodnak családjával. Nem nagybirtokosként, nem üzemi szemlélettel, csupán az önellátás céljával.
– Gabonát nem termelünk, de a tojás, hús, zöldség nagy része megvan. Nekem ez a fontos: minél több mindent helyben tudjunk előállítani.
A tyúk pedig szinte természetes választás volt számára.
– Magyarországon a tyúk szerintem ugyanannyira része a vidéki kultúrának, mint a paradicsom vagy a paprika. Régen nem nagyon volt olyan porta, ahol ne kapirgált volna néhány tyúk az udvaron – szögezi le.
Tyúkanyó a kicsinyeivel – Fotó: Facebook
Szerinte a tyúktartás azért is ideális kezdés az önellátás felé, mert viszonylag egyszerű, mégis rendkívül hasznos.
– Etetni kell, itatni kell, figyelni rájuk, de ha valaki már tart kutyát vagy macskát, akkor ez nem egy vállalhatatlan pluszmunka. Cserébe van tojás, hús, trágya, megeszik a maradékot – tökéletesen beleilleszkednek egy háztáji rendszerbe.
„A világ törékenyebb lett”
Tóth Zoltán szerint az utóbbi évek eseményei sok ember gondolkodását megváltoztatták.
A COVID-időszak, az energiaárak emelkedése, az ellátási láncok sérülékenysége és a globális gazdasági bizonytalanság sokakat rádöbbentett arra, mennyire kiszolgáltatottá váltak.
– Olyan világban élünk, ahol egy távoli politikai döntés másnap megjelenhet a boltok polcain vagy az üzemanyagárban. Nagyon törékenyek ezek a rendszerek.
Szerinte emiatt egyre fontosabb a lokalizáció és az alapvető önellátási képességek visszaszerzése.
– Nem világvégére készülök, nem bunkert ások a kertben – mondja. – Egyszerűen azt gondolom, hogy szabadságot ad, ha valaki bizonyos szintig képes gondoskodni magáról.
Úgy látja, már az is sokat számít, ha egy család képes részben megtermelni a saját élelmiszerét.
– Ha holnap tízszer annyiba kerül valami a boltban, vagy átmenetileg eltűnik a polcról, akkor nem pánikolok, hanem lemegyek a kamrába.
Zoltán könyvet is írt a háztáji tyúktartásról – Fotó: Facebook
Több tízezren kíváncsiak a tyúktartásra
A Városból Vidékre blog és Facebook-oldal eredetileg egyszerű tapasztalatmegosztásnak indult, de az érdeklődés robbanásszerűen nőtt.
A COVID-időszak alatt rengetegen keresték meg kérdésekkel.
– Hirtelen mindenki tyúkot akart – nevet. – Telefonáltak, hogy mit kell nekik adni, hogyan kell etetni, milyen ól kell.
A rengeteg kérdés miatt online tanfolyamot indított, amely a tyúktartás alapjaitól a betegségek kezeléséig számos témát feldolgozott.
– Óriási igény volt rá. Akkor kezdtem írni egy jegyzetet, aztán egyre bővült, végül könyv lett belőle.
Az „Így neveld a tyúkodat!” és a „Tyúkfajták háztájra” című köteteiből összesen már 14-15 ezer példány fogyott el.
– Engem lepett meg a legjobban – mondja. – Azt hittem, néhány száz ember érdeklődik majd, ehhez képest rengetegen.
Az olvasók között ráadásul nemcsak falusi emberek vannak.
– Sok fiatal érdeklődik, és meglepően sok jómódú városi ember is.
Volt, hogy 40 milliós terepjáróval álltak be a tyúkos tanfolyamra, én meg csak néztem – meséli.
Szerinte az embereket többféle motiváció hajtja: van, aki biztonságot keres, mások természetközelibb életre vágynak, megint mások egyszerűen örömüket lelik benne.
Nem minden tyúk való háztájira
Tapasztalatait rendkívül gyakorlatias szemlélettel osztja meg. A tyúkfajták kiválasztásánál is fontosnak tartja a realitást.
A klasszikus húshibrideket például kevésbé ajánlja háztáji tartásra.
– Ha valaki az intenzív, gyors hizlalásra megy rá táppal, annak lehet értelme, de szerintem háztájiban ez nem adja azt az élményt és minőséget, amit az ember keres.
A tojóhibrideket viszont hatékonynak tartja, bár szerinte érzékenyebbek.
– Nagyon jól tojnak, ezt nem lehet elvitatni, de betegségekre fogékonyabbak. Én inkább a vegyes állományban hiszek – árulja el.
Kedvencei közé tartoznak a magyar tájfajták, az erdélyi kopasznyakúak, az Amrock, Sussex vagy New Hampshire típusok.
– Ezek strapabírók, jól bírják a háztáji körülményeket. És szerintem jó, ha van egy kis változatosság az udvarban.
Napi cukiság – Fotó: Facebook
Az önellátás nem divat, hanem tudás
Tóth Zoltán szerint az elmúlt évtizedekben sokan teljesen eltávolodtak a természetes életformától.
– Ma sok vidéki udvar teljesen le van betonozva, térkövezve, van két négyzetméter műfű meg egy medence. Ezzel nincs baj, csak közben elveszik a kapcsolat a földdel. Pedig a kertészkedés, állattartás és önellátás nem romantikus hobbi, hanem olyan készség, amely a jövőben felértékelődhet. Nem kell mindenkinek gazdának lennie. Az orvos gyógyítson, a mérnök tervezzen. De szerintem jó, ha az emberek legalább alapvető szinten képesek gondoskodni magukról – véli.
A jövőre nézve új, szintén az önellátáshoz kapcsolódó könyveken dolgozik.
– Nagy hiány van gyakorlati tudásból itthon – mondja. – Szeretném tovább vinni ezt az egészet, mert azt látom, hogy egy stabil, folyamatos érdeklődés van rá.
És hogy mi a legfontosabb üzenete?
– A szabadság. Nekem erről szól az egész. Hogy az ember ne legyen teljesen kiszolgáltatva mindennek. Ebben pedig egy veteményes, néhány tyúk és egy jól feltöltött kamra többet jelenthet, mint sokan gondolnák.
Indexkép: Facebook/Tóth Zoltán
