Március 15-e az 1848-49-es polgári forradalom és szabadságharc kezdetét jelzi, amelynek célja a Habsburg-uralom megszüntetése és Magyarország önállóságának elérése volt. Ez a nap 1989-ben lett először munkaszüneti nap, 1990-től pedig hivatalos nemzeti ünnepként tartjuk számon. Március 15-e a magyar sajtó napja is, hiszen 1848-ban ekkor jelentek meg az első cenzúrázatlan magyar nyomtatványok. Évről évre ezen a napon emlékezünk azokra a hősökre, akik életüket áldozták a szabadságért. De vajon mindent tudunk már erről az ünnepről?
Mi történt 1848. március 15-én?
Az 1848-as forradalom ezen a napon robbant ki Pest-Budán. Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Jókai Mór és Bulyovszky Gyula megfogalmazták a Tizenkét pontot, amelyet a Pilvax kávéházban gyűlő ifjak előtt olvastak fel, majd Petőfi elszavalta a Nemzeti dalt. Az események gyorsan követték egymást: az ifjak és az egyetemisták az utcára vonultak, majd a Landerer és Heckenast nyomdánál lefoglalták a gépeket, és kinyomtatták a Nemzeti dalt, valamint a Tizenkét pontot. Ezek voltak a szabad magyar sajtó első példányai, amelyeket Irinyi József osztott szét a tömegben.
Délután a Nemzeti Múzeumnál már közel tízezren gyűltek össze, ahol megalakult a forradalmi választmány, majd a tömeg Budára vonult, hogy átadják követeléseiket a Helytartótanácsnak. A hatóságok elfogadták a Tizenkét pontot, eltörölték a cenzúrát, és szabadon engedték Táncsics Mihályt. Az ünneplés este a Nemzeti Színházban folytatódott a Bánk bán előadásával. Bár a szabadságharc végül elbukott, március 15-e örökre a magyar szabadság szimbóluma maradt.
A kokárda eredete és jelentése
A kokárda, más néven háromszínű rózsa, eredetileg kör alakú, színes szalagból készült dísz, amelyet főúri viseleteken hordtak. Később különféle szervezetek és katonai egységek azonosítójaként is szolgált, megkönnyítve a katonák számára, hogy a csatamezőn is felismerjék egymást. Bár a francia forradalom idején is nagy jelentősége volt, Magyarországon vált igazán meghatározó jelképpé.
Petőfi Sándor naplójából tudjuk, hogy amikor ő a Nemzeti dalt írta, felesége, Szendrey Júlia a másik asztalnál éppen nemzeti színű fejkötőt készített. Szendrey Júlia ezen az estén varrta meg férjének az első magyar kokárdát, amely ma a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében található.
A kokádát a szívünk felett viseljük. – Fotó: Shutterstock
A kokárda viselésének hagyománya
A forradalom másnapján Laborfalvi Róza, Jókai Mór felesége is csatlakozott Szendrey Júliához, és együtt számos kokárdát osztottak ki a lelkes tömegben. Az emberek a kabátjuk bal oldalán, a szívük fölött viselték a kokárdát, amely a nemzeti összetartozás szimbólumává vált. Jókai Mór a Nemzeti Színházban tartott Bánk bán előadásán is arra buzdította a közönséget, hogy hordják büszkén ezt a nemzeti jelvényt.
A kokárda színeinek jelentősége
Petőfi kokárdáján a belső kör zöld, a középső fehér, a külső pedig piros volt. A történészek máig vitatkoznak a helyes színsorrendről, hiszen a magyar zászló színei alapján egyesek szerint a zöldnek kívül, a pirosnak pedig belül kellene lennie. Mindkét változat elterjedt, ezért ma is többféle kokárda kapható.
Bármilyen sorrendben is viseljük a nemzeti színeket, a kokárda mindenképpen a magyar összetartozás és a szabadság iránti elkötelezettségünk jelképe, amelyet március 15-én büszkén tűzünk a szívünk fölé.
