Rejtett vízkincs a Rajna-völgy alatt
Frankfurttól egészen Bázelig, mélyen a földfelszín alatt húzódik az a gigantikus természeti kincs, amely több mint ötmillió ember mindennapi ivóvízellátásáért felel a régióban. Ez a térség kontinensünk egyik legnagyobb összefüggő talajvízkészlete, amely mintegy 300 kilométer hosszan terül el a föld alatt, táplálva a Felső-Rajnát és a környező értékes vizes élőhelyeket.
A Felső-Rajnánál található, 150 milliárd köbméteresre becsült földalatti medence víztömege nehezen felfogható méretű: körülbelül 60 millió olimpiai úszómedence tartalmának felel meg. Ez a gigantikus víztározó nagyjából három, egymással összeköttetésben lévő Boden-tó földalatti térfogatával vetekszik, amelyből maga a felszíni Boden-tó önmagában közel 48 milliárd köbméter vizet raktároz.
Mélyfúrások és a földalatti világ titkai
Talajvízről akkor beszélhetünk, ha a környező talajréteg állandó jelleggel telített vízzel. Az e felett elhelyezkedő rétegek nedvessége az évszakoktól és a csapadék mennyiségétől függően változik, ami a vízszint ingadozását eredményezi.
Az emberi felhasználásra szánt talajvíz rétegei sok helyen csupán néhány méterrel vagy legfeljebb pár száz méterrel húzódnak a felszín alatt, és lassan észak felé áramlanak. Ugyanakkor a Felső-Rajnánál végzett kutatások során rendkívüli mélységeket is elértek már a szakemberek.
A kutatástörténet kiemelkedő pontja:
A Mannheim és Worms közötti térségben végrehajtott, „Frankenthal 10” elnevezésű művelet fúrásai elérték a 3335 méteres mélységet, amelyet a szakmában a mai napig rendkívül mély fúrásként tartanak számon a kategóriájában.
A rendszer legmélyebb ismert természetes szakasza a Heidelberger Loch, ahol a talajvíz több mint 500 méteres mélységben található meg. A kutatók szerint a föld alatti hálózat jelentős része még ma is ugyanolyan kevéssé feltárt, mint a világóceánok mélytengere.
illusztráció – Fotó: Shutterstock
Komoly növényvédőszer- és vegyszerszennyezés
Az európai összehasonlításban is kiemelkedő értékű felszín alatti vízrendszer az utóbbi időben egyre nagyobb emberi nyomás alá került. A túlzott műtrágyázás és a növényvédő szerek használata miatt a vízminőség romlásnak indult, amit a határokon átnyúló Ermes II tanulmány adatai is megerősítettek.
A Rajna mentén, Dél-Németország, Észak-Svájc és Kelet-Franciaország területén kijelölt 1500 megfigyelőpont szinte mindegyikénél – mintegy 96 százalékánál – kimutatható volt legalább egy mikroszennyező anyag.
A problémák fő forrásaként a peszticideket azonosították, de a mezőgazdasági tevékenység mellett a városi agglomerációk, az ipari létesítmények és a szennyvíztisztító telepek kibocsátása is terheli a környezetet.
A szakemberek hangsúlyozzák, hogy a felmérés a nyersvizet vizsgálta.
A lakossághoz eljutó ivóvizet nem közvetlenül ebből a formából nyerik, hanem az elosztás előtt szigorú és összetett tisztítási eljárásnak vetik alá, hogy az megfeleljen a közegészségügyi előírásoknak.
Veszélyes koktélhatás az örök vegyi anyagokkal
A vizsgálati eredmények alapján a mintavételi helyek 59 százalékánál legalább egy komponens esetében túllépést tapasztaltak az ivóvíz-határértékekhez képest. Az egyik leggyakrabban azonosított vegyület a trifluorecetsav (TFA), amely a mesterségesen előállított, a természetben le nem bomló, úgynevezett „örök vegyi anyagok” (PFAS) csoportjába tartozik. Ezeket a vegyületeket az ipar széles körben alkalmazza a kozmetikumoktól kezdve az autógyártáson át az elektronikai eszközökig.
A kutatók komoly kockázatként említik a „koktélhatást” is. Ez azt jelenti, hogy
a különböző vegyi anyagok együttes jelenléte esetén azok mérgező tulajdonságai felerősíthetik egymást, még alacsony koncentráció mellett is.
Ennek pontos egészségügyi és környezeti következményei egyelőre még nagyrészt ismeretlenek a tudomány előtt. A rendszeres, évtizedek óta tartó elemzések ugyanakkor szilárd adatbázist biztosítanak a hatóságoknak ahhoz, hogy hatékony védelmi intézkedéseket dolgozzanak ki a jövőre nézve.
Apró rákok mint természetes tisztítócsapatok
A szennyezések ellen maga a természet is próbál védekezni a saját eszközeivel. A földalatti víztározóban él egy apró, mindössze 1,3 milliméteres talajvízi rákfaj, a Parabathynella badenwuerttembergensis. A kutatók által leírt apró élőlények kulcsfontosságú szerepet töltenek be a rendszerben: egyfajta takarítóbrigádként működve lebontják a szerves anyagokat és elfogyasztják a baktériumokat, hozzájárulva a víz természetes öntisztulásához.
Ez a különleges rákfaj valódi élő kövületnek számít, amely több mint 200 millió évvel ezelőttről származik, és a testfelépítése szinte semmit sem változott az évmilliók során. A szakemberek emiatt a talajvízi rendszert gyakran egyfajta élő geológiai múzeumként is emlegetik.
Forrás: euronews.com
Indexkép: Shutterstock
