A szálastakarmány- és szénaárak drasztikus emelkedése mára több állattartó szerint nem pusztán szezonális vagy lokális piaci jelenség, hanem az ágazat működését alapjaiban befolyásoló költségválság. Egy Bács-Kiskun vármegyei, Aranyegyházán gazdálkodó állattenyésztő, Horváth Róbert úgy véli: a helyzet visszássága abból fakad, hogy a bálázott szálastakarmány árának drasztikus emelkedését nem indokolja az inputköltségek növekedése. A horror árak viszont bedönthetik az állattenyésztő szektor jelentős szegmensét.
A gazdálkodó szerint ugyanis a folyamat már nem egyszerű piaci ingadozás, hanem olyan költségnyomás, amely egyes gazdaságoknál a működés fenntarthatóságát is megkérdőjelezi.
Róbert egy korábbi, nagy visszhangot kiváltó bejegyzésében úgy fogalmazott: „ha a bálák ára nem mérséklődik, akkor az álom véget ér, és minden jószág megy a levesbe”. Számításai szerint a jelenlegi árak mellett egy közepes állomány napi takarmányozási költsége akár százezer forintos nagyságrendben is terhelheti a gazdaságokat.
„A föld nem adja ugyanazt, mint régen”
Elmondása szerint egy hektárról ma sok esetben lényegesen kevesebb bála kerül le, mint néhány évvel ezelőtt, miközben a piaci árak jelentősen elszakadtak a korábbi szintektől. Míg korábban a 8–10 ezer forintos bálák voltak jellemzőek, ma több térségben 20–40 ezer forintos árakról is beszélnek.
„Egy hektár ma nem tíz-tizenkét bálát ad, hanem négyet-ötöt. Ha ezt felszorozzuk a jelenlegi árakkal, az már nem csak drágulás, hanem egy teljesen más gazdasági környezet” – fogalmazott egy interjúban.
A gazda szerint az aszály ugyan valós és tartós tényező, de önmagában nem indokolja a sokszoros áremelkedést. Hasonlóan látja az inputköltségek – üzemanyag, bálaháló, gépalkatrész – hatását is: ezek szerinte jellemzően 10–20 százalékos növekedést magyaráznak, nem pedig két-háromszoros árakat.
Horváth Róbert – Fotó: Facebook
A piac kettészakadása: 8 ezertől 40 ezerig
A beszámolók szerint a hazai szénapiac erősen szegmentálttá vált. Egyes térségekben – például Borsodban, Somogyban vagy Zala egyes részein – még mindig elérhető 8–10 ezer forintos bála, miközben más régiókban ennek többszörösét kérik.
Horváth szerint ez részben a szállítási költségekkel, részben a piaci helyzettel magyarázható: „a különbség egy része nem a termelésben van, hanem abban, hogy ide kell hozni a takarmányt”.
Az útdíj mint rejtett költségtényező
A gazda és több állattartó szerint a takarmánypiac egyik kevésbé látható, de annál jelentősebb eleme a logisztikai költség, különösen az útdíj. A hosszabb távú szállításoknál ez jelentős többletet jelent, amely bálánként akár több ezer forintos pluszköltséget is eredményezhet.
Horváth úgy látja, hogy a hazai szénapiac természetes kiegyenlítő mechanizmusát részben éppen ez a költség töri meg: „a széna ott van az ország másik felén is, de mire ideér, már nem ugyanaz az árkép”. Így aztán nem működik a normál kiegyenlítés, azaz hogy a szálastakarmányban szegényebb Alföldre Nyugat-Dunántúlról vásárolnak szénát – mert egész egyszerűen nem éri meg.
A legnagyobb baj, hogy ezzel tisztában vannak a bálákkal kereskedő nepperek is és annyit kérnek, amennyit nem szégyellnek.
Egy példát is említett: egy teljes kamionnyi szállítmány esetén a fuvar önmagában akár több százezer forintos tétel, amelynek jelentős része az útdíjhoz és a logisztikai díjakhoz kötődik. Szerinte a rendszerben felmerülhetne célzott kedvezmény vagy differenciált szabályozás a gazdálkodók számára, amely enyhítené a regionális árkülönbségeket.
Az pedig már csak hab a tortán, hogy miközben az ország keleti felén a gazdák nem jutnak szálastakarmányhoz, a Dunántúlon túltermelés tapasztalható, így ott meg nem lehet eladni a bálákat, melyeket így sok esetben kint hagynak a területen, ahol veri őket az eső és tönkreteszi az időjárás viszontagságai.
„A rövid távú haszon hosszú távú veszteséghez vezethet”
A gazda szerint a piaci szereplők egy része a szűkös kínálati helyzetet kihasználva rövid távú profitmaximalizálásra törekszik, ami azonban hosszabb távon visszaüthet.
„Ha eltűnik az a réteg, amelyik eddig megvette a takarmányt (hiszen a nagyok megtermelik maguknak), akkor később nem lesz kinek eladni” – fogalmazott, utalva arra, hogy a kis- és közepes állattartók eltűnése a teljes piac beszűküléséhez vezethet.
Lovardák és kisgazdaságok a leginkább kitettek
A drágulás különösen érzékenyen érinti a lovas ágazatot. Egyes lovardák beszámolói szerint a széna beszerzési ára már közel 30 ezer forintos szintet is elérhetett, ami a bértartási díjak emelkedését is kikényszeríti. Egy budapesti lovaslétesítmény például arról számolt be, hogy a takarmányköltségek növekedése miatt elkerülhetetlenné vált az árak módosítása, miközben több helyen már állománycsökkentésről vagy bezárásról is beszélnek.
Horváth szerint ez nemcsak gazdasági, hanem társadalmi hatás is, mert „a sporthoz és az utánpótláshoz való hozzáférést is szűkíti”.
A rendszer kérdései: aszály, támogatások és torzuló ösztönzők
A gazda szerint a helyzet összetettségét tovább növeli, hogy az aszály, a támogatási rendszer és a piaci árképzés hatásai sokszor nem összehangoltan jelennek meg. Úgy véli, egyes gazdaságoknál a termelési kockázatok és a támogatási logika együtt akár torz ösztönzőket is létrehozhatnak.
Ezzel kapcsolatban azt a disszonanciát is felveti, hogy miközben egyes gazdák jelentős beruházásokhoz jutnak, mások a mindennapi takarmányköltségek finanszírozásával küzdenek.
Indexkép: Pexels
