Az aratás befejezése után a termények túlnyomó részét raktárakba helyezik, általában előzetes tisztítás, szárítás vagy más árukezelési műveletek után. Ezek a tárolók lehetnek a termelő saját telephelyén, de gyakori, hogy a kisebb gazdálkodók a terményt egy külső gyűjtőhelyre szállítják.

A tárolási időszak alatt különösen fontos kérdéssé válik a termény mennyiségének és minőségének pontos igazolása, valamint ezek megőrzése.

A termelők sok esetben minőségi vizsgálatot rendelnek független ellenőrző szervezetektől, akik mintát vesznek a tárolt áruból, majd a laboratóriumi elemzések eredményeivel igazolják annak minőségét. Az így kapott adatok kizárólag a mintavétel helyére és időpontjára vonatkoznak, és a termelő által megadott mennyiséghez kapcsolódnak.

A mennyiségi meghatározás általában külön megrendelés alapján történik, leggyakrabban köbözéssel, amelynek számítási bizonytalansága jellemzően ±5% körüli.

A vizsgálatokat követően a minőségellenőrző cég által kiállított tanúsítványt a termelő elküldheti egy vagy akár több érdeklődő félnek, jellemzően a potenciális vevőknek.

gabonatárolás

Búza tárolása síktárolóban – Fotó: Agroinform.hu

Más esetekben az előbb említett független vizsgálatokat az első gyűjtőhelyen rendelik meg. Ezt kezdeményezheti akár maga a termelő (aki ugyan az áru tulajdonosa, de azt nem a saját telephelyén tárolja), a raktár üzemeltetője, a vevő vagy a kereskedő is. Ilyen esetekben előfordulhat, hogy a vizsgálatot megrendelő nem az áru tulajdonosa, de érdeklődik a tétel aktuális állapota és minősége iránt, mert az eredmények ismeretében dönt majd a vásárlásról.

De olyan is előfordul, hogy a feldolgozó üzem vagy kereskedő cég saját mintavételi rendszert és laboratóriumot működtet. Tipikusan például a malmok saját maguk vesznek mintát. Ebben az esetben természetesen nem beszélhetünk független minőségellenőrzésről, de a saját műszerekkel mért érték a sok éves tapasztalat a feldolgozás minőségére/kihozatalára számukra több információt szolgáltat még akkor is, ha más akkreditált laboratóriumokhoz képest eltérő szórással dolgoznak.

Tehát az ellátási lánc több szereplője is végezhet vagy rendelhet minőségi vizsgálatot akár különböző szolgáltatóktól párhuzamosan.

A mezőgazdasági termékek betakarítása szezonális, miközben feldolgozóipar igénye kvázi folyamatos, így a raktározás hosszabb időtartamú, ezért a termények huzamosabb idejű elhelyezése elkerülhetetlen.

A tárolási időszak alatt bizonyos beltartalmi jellemzők változatlanok maradnak, vagy csak elhanyagolható mértékben módosulnak, míg más tulajdonságok jelentős mértékben függenek a betakarítás és a raktározás szakmai színvonalától. Ennek nyomán egyre gyakrabban merül fel annak kérdése, milyen módon biztosítható a raktárakban tárolt termények mennyiségi és minőségi állapotának tartós megőrzése.

Számottevő különbség tapasztalható aközött, hogy valaki pusztán egy üres raktárhelyiséget vesz bérbe, vagy raktározásra irányuló szerződéses jogviszonyt létesít egy telephely-üzemeltetővel. Az üres raktár igénybevétele esetén a szolgáltató kizárólag az ingatlant és az alapvető infrastruktúrát bocsátja rendelkezésre, míg a tárolt készlet épségének fenntartása teljes mértékben a bérlő felelősségi körébe tartozik.

Raktározási megállapodás fennállásakor ezzel szemben a tárolt áru mennyiségi és minőségi állapotának megóvása a raktárüzemeltető kötelezettsége, aki a szerződésben meghatározott tömeget és minőségi paramétereket a megbízó által megjelölt időpontban köteles biztosítani. A minőségmegőrzés elsődleges célja az állapotromlás elkerülése, tekintettel arra, hogy megfelelő környezeti feltételek mellett a beltartalmi és kémiai mutatók rendszerint nem szenvednek számottevő változást.

Amennyiben a tulajdonos vagy más érintett szereplő fokozott biztonságra törekszik, gyakran választott megoldás a közraktározás igénybevétele, amelyhez nem ritkán hitelintézeti finanszírozás is kapcsolódik. Ezzel egyidejűleg a piacon egyre szélesebb körben jelennek meg különféle technológiai eszközök, így például fizikai plombák, adatküldésre képes elektronikus zárak, videómegfigyelő rendszerek, mozgásérzékelők, valamint olyan mérőberendezések, amelyek a terménybe helyezve folyamatosan figyelik például a hőmérsékleti viszonyokat.

Ezek az eszközök valós idejű adatokat szolgáltatnak, és azonnali jelzést adnak a mért értékek hirtelen elmozdulása esetén.

A technikai megoldások közvetett információt nyújtanak az áru állapotának esetleges romlásáról vagy a környezeti tényezők módosulásáról, miközben lehetőséget teremtenek a készlet állandó ellenőrzésére, továbbá csökkentik az árucsere vagy az áru jogosulatlan eltávolításának kockázatát.

Fontos hangsúlyozni, hogy az ömlesztett formában tárolt termények nem rendelkeznek egyedi azonosíthatósági jegyekkel és laboratóriumi vizsgálatokkal sem igazolható teljes bizonyossággal két eltérő időpontban, hogy ugyanazon tételről van szó. A minőségi mutatók elemzése ugyanakkor kellő megbízhatósággal lehetővé teszi annak megállapítását, hogy az adott tétel megfelel-e a szerződésben rögzített követelményrendszernek.

Összességében megállapítható, hogy a termény mennyiségi és minőségi jellemzői egy adott időpillanatban rögzíthetők, majd egy későbbi időpontban ismételten ellenőrizhetők. A két ellenőrzés közötti időtartam alatt azonban a raktárüzemeltető köteles felelősséget vállalni ezen paraméterek változatlan fennmaradásáért. Ennek megfelelően a szakmai körök minden érintettet arra ösztönöznek, hogy a megtermelt termény értékeinek megóvását tudatosan kezelje, és a rendelkezésre álló jogi és technológiai eszköztárat – így a közraktározást, plombákat, szenzorokat és megfigyelőrendszereket – a lehető legátfogóbban alkalmazza.