A klímaváltozás hatásai miatt Magyarország erdőinek egy része egyre sérülékenyebbé válik, ezért bizonyos területeken elengedhetetlen a tudatos emberi beavatkozás. Kis András, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont vezető elemzője szerint nem a kezelés, hanem éppen a tétlenség jelentheti a legnagyobb veszélyt az erdők jövőjére.

Az erdőgazdálkodásról szóló vitákban gyakran felmerül, hogy a természetet hagyni kellene saját útján fejlődni. Kis András szerint azonban ez nem minden esetben jelent megoldást, különösen azokban az erdőkben, amelyek már most is kedvezőtlen állapotban vannak.

Az InfoRádiónak nyilatkozva úgy fogalmazott: ha egy problémákkal küzdő, a klímaváltozás miatt egyre sérülékenyebb erdőhöz nem nyúlnak hozzá, attól még nem fog magától helyreállni. Éppen ezért szakmai tervezésre és célzott beavatkozásokra van szükség.

A szakember szerint a megoldás része lehet azoknak a fafajoknak a fokozatos lecserélése, amelyek nem illeszkednek megfelelően az adott élőhelyhez, vagy rontják az erdő ökológiai állapotát és a jövőbeni faanyag minőségét. Becslése szerint a magyar erdőállomány mintegy 10-15 százalékánál elengedhetetlen lenne az ilyen jellegű beavatkozás, hogy az erdők ne váljanak hosszú távon sérülékennyé vagy összeomlóvá.

Kis András hangsúlyozta: az első lépés minden esetben az erdők állapotának részletes felmérése. Vizsgálni kell többek között az idegenhonos és invazív fajok megjelenését, majd ezek alapján kell meghatározni a kivágások és visszatelepítések ütemét. A folyamat nem egyszeri feladat, hanem hosszú éveken át tartó, következetes munka.

A szakember úgy véli, hogy a hagyományos, nagy területek egyidejű kitermelésére épülő vágásfordulós rendszer helyett érdemes lenne egyre inkább az úgynevezett örökerdő-gazdálkodás irányába elmozdulni. Ebben a modellben a folyamatos lombkorona-fedezet megmarad, az erdészek pedig kisebb foltokban vagy akár egyedi fák kiválasztásával végzik a szükséges munkákat.

Figyelmeztetett arra is, hogy a legsérülékenyebb erdőkben a beavatkozás hiánya komoly következményekkel járhat.

A gyengülő állományokban megnő az erdőtüzek kockázata, elszaporodhatnak a kártevők és az invazív növényfajok, miközben csökken a fahozam és romlik az erdők szén-dioxid-megkötő képessége is.

Az eredmények ugyanakkor nem egyik napról a másikra jelentkeznek. Kis András szerint legalább öt-tíz év szükséges ahhoz, hogy az első pozitív változások érzékelhetők legyenek, az igazán látványos javulás pedig akár több évtizedet is igénybe vehet. A most telepített őshonos fafajok ugyanis csak 10-30 év elteltével érhetik el azt a fejlettségi szintet, amely már jelentős ökológiai és gazdasági értéket képvisel.

A szakember összegzése szerint a jövő erdőinek megőrzéséhez nem a teljes be nem avatkozás, hanem a természetes folyamatokat támogató, tudatos és hosszú távú erdőgazdálkodás jelentheti a kulcsot.

Forrás: Infostart

Indexkép: Pexels