A „tele van szermaradékkal a magyar gyümölcs” típusú állítások nemcsak félrevezetők, hanem súlyosan rombolják a fogyasztói bizalmat – állítja Engelhardt Ádám diótermelő és Fazekas Márton gyümölcstermesztő, akik szerint az uniós gazdák a világ legszigorúbb szabályai között termelnek.

Az elmúlt hetekben komoly visszhangot váltott ki az a sajtóközlemény, amely szerint a magyar gyümölcsök jelentős része növényvédőszer-maradékot tartalmaz. A megfogalmazás sok termelőnél verte ki a biztosítékot, köztük az Engelhardt Dióbirtok tulajdonosánál is, aki végül nem önálló reakcióval, hanem szakmai kiegészítéssel csatlakozott a kritikákhoz.

Engelhardt Ádám szerint a közlemény és az azt követő sajtómegjelenések figyelmen kívül hagyják a termelés valós körülményeit. Diótermelői szemmel különösen élesnek látja az ellentmondást az elvárások és a lehetőségek között.

„A dió kis volumenű kultúra, emiatt a növényvédőszer-gyártók sokszor nem vállalják a többmillió eurós engedélyeztetési eljárásokat, még akkor sem, ha egy szer biztonságosan használható lenne” – mutat rá. Ennek következménye, hogy jelenleg mindössze két engedélyezett gombaölő szer áll rendelkezésre, miközben a kereskedelem kizárólag hibátlan, makulátlan árut vár el.

A termelők helyzete Engelhardt szerint azért is különösen nehéz, mert az EU-ban a világ legszigorúbb növényvédelmi szabályai és ellenőrzései vonatkoznak rájuk, miközben a piacon olyan importtermékekkel kell versenyezniük, amelyek jóval lazább – vagy sokszor alig ellenőrzött – feltételek mellett készülnek. Ezek az áruk gyakran vámmentesen érkeznek, és lényegesen olcsóbbak, miközben a hazai termelőket uszító hangulatkeltés éri.

A fogyasztói döntések mögött azonban – hangsúlyozza Engelhardt – alapvető közgazdasági törvények állnak. „Semmi sincs ingyen” – fogalmaz. A vásárló választhat az olcsó, bizonytalan eredetű import dióbél és a drágább, ellenőrzött magyar termék között, de tudnia kell, hogy a különbség nem véletlen. A biotermelés sem csodaszer: megfelelő eszközök nélkül a termés akár felére is csökkenhet, a minőség pedig kevésbé lesz egységes – mindezt egy olyan piacon, ahol a kissé foltos, kisebb gyümölcs is eladhatatlanná válik.

Hasonló gondolatokat fogalmazott meg Fazekas Márton, Tolna vármegyei gyümölcstermesztő, növényorvos és biogazda is. Véleménye szerint a bemutatott állítások sokszor féligazságokra és rossz következtetésekre épülnek, és olyan fekete-fehér képet festenek, amely súlyos károkat okoz az ágazatnak.

Fazekas hangsúlyozza: a modern labortechnológia ma már rendkívül kis mennyiségű maradékot is kimutat, ám ez nem jelenti azt, hogy a gyümölcs veszélyes lenne. Ha jelen is van növényvédőszer-maradék, az szinte kivétel nélkül az uniós határértékek alatt marad, sőt a nagy kiskereskedelmi láncok gyakran ennél is szigorúbb feltételeket szabnak meg. Előfordul, hogy csak az uniós határérték harmadát engedélyezik, és legfeljebb néhány hatóanyag jelenlétét tolerálják.

A kérdés szerinte nem az, hogy kevesebb növényvédőszer-maradékot szeretnénk-e – mert ezt minden érintett így gondolja –, hanem az, hogy a jelenlegi tudás mellett lehet-e nagy mennyiségben, a mai fogyasztói elvárásoknak megfelelő minőségben gyümölcsöt termelni teljesen kémiai védekezés nélkül. „Jelenleg nem” – fogalmaz egyértelműen.

Mindkét termelő hangsúlyozza: az EU-ban és különösen Magyarországon a növényvédő szerek forgalmazása, felhasználása és ellenőrzése rendkívül szigorú. Sok készítmény csak növényvédelmi szakember receptjére vásárolható meg, a szabályozás sok tekintetben a humán gyógyászatéhoz hasonlítható. A bio- és konvencionális termelés közötti különbség pedig nem erkölcsi kérdés, hanem technológiai és gazdasági realitás.

A gazdák személyes érvekkel is alátámasztják álláspontjukat. Fazekas Márton szerint a betakarítás az év csúcspontja, az egész éves munka eredménye, amelyre a családja, a munkatársai és a közössége megélhetése épül.

„Ezt esszük mi is, ezt adom a gyerekemnek, ezt ajándékozom a barátaimnak”

– mondja, hozzátéve: egyetlen felelős termelő sem kockáztatná tudatosan mások egészségét.

A vita végső kérdése Engelhardt szerint az, hogy mi a célja az ilyen kampányoknak. Ha mindenki kizárólag bioélelmiszert fogyasztana, annak az árak megduplázódása vagy megháromszorozódása lenne a következménye. Egy olyan országban, ahol az átlagfizetés jelentős része így is élelmiszerre megy el, és az átlagos zöldség-gyümölcs-fogyasztás alacsony, ennek aligha van realitása.

A gazdák szerint ezért nem marad más, mint az öncélú hangulatkeltés és a fogyasztói bizalom rombolása – holott a valóság sokkal összetettebb. „Semmi sem fekete és fehér” – fogalmaz Fazekas Márton. A magyar gyümölcsöt tisztességes emberek termelik, szigorú szabályok mellett, odafigyeléssel és felelősséggel. És ez – hangsúlyozzák – nemcsak szakmai, hanem emberi kérdés is.

Forrás: Facebook

Indexkép: Pexels