A mandulapalka  (Cyperus esculentus) az utóbbi években egyre nagyobb problémát jelent a kukoricatermesztésben. A gyomnövény a gyors terjedés miatt már 300 százezer hektárnyi szántót érint Németországban, jelentős növényvédelmi és gazdasági kihívást okozva a termelőknek, elsősorban az egyszikű kapáskultúrákban. 

Hatékonyan terjedő gyomnövény

A mandulapalka egy évelő sásféle, amelyik elsősorban a gyökerén található apró gumók („mandulák”) segítségével szaporodik. Ezek – akárcsak a tarackok – a talajművelés során könnyen szétszóródnak, és új növényeket hoznak létre. Egyetlen példány ilyen módon akár több száz másikat is létrehozhat. Ha egyszer elszaporodik egy talajon, szinte lehetetlen talajműveléssel kiirtani. Ezért lélegeztek fel a német a gazdák a kémiai megoldás hírére.

Különösen egyszikű kapáskultúrákban veszélyes a mandulapalka

Különösen egyszikű kapáskultúrákban veszélyes a mandulapalka – Fotó: Shutterstock

Kémiai védekezés: részleges megoldás

Most Németországban szükséghelyzeti engedélyt kapott egy haloszulfuron-metil hatóanyagú készítmény (Permit). Ez a szulfonil-ureák csoportjába tartozik (ALS-gátló),  szisztemikus, levélen és gyökéren keresztül is felszívódik. A kezelt növényeknél klorózis, nekrózis, valamint növekedésleállás figyelhető meg.

A kultúrnövény kelése után, BBCH 14–16 fejlődési fázisban kell kijuttatni. Az alkalmazás osztott kezelésben történik:

  • az első kezelés a kultúra BBCH 14 állapotában 15 g/ha dózisban, 200–400 l/ha vízmennyiséggel,
  • a második kezelés 7–12 nap múlva a kultúra BBCH 16 állapotában 20 g/ha dózisban, szintén 200–400 l/ha vízmennyiséggel.

A Permit szükséghelyzeti engedélye mindössze 100 ezer hektáron teszi lehetővé a védekezést. Hazánkban egyelőre nincs engedélyezett haloszulfuron-készítmény.

Különösen egyszikű kapáskultúrákban veszélyes a mandulapalka

Különösen egyszikű kapáskultúrákban veszélyes a mandulapalka – Fotó: Shutterstock

A szulfonil-ureák tudatos visszaszorítása a gyakorlatban

A gyomok viszonylag gyorsan tudnak rezisztenciát kialakítani az ALS-gátlókkal szemben, mivel az ALS-enzim (acetolaktát-szintáz) mutációja egyetlen nukleotidváltozás révén is jelentősen csökkentheti a herbicid hatását. Ismerünk rezisztens biotípusokat a parlagfű, a csillagpázsit, a szőrös disznóparéj vagy az olaszperje populációjában is.

Éppen ezért a gyomirtásnál a szerrotáció (más hatásmechanizmusú herbicidek váltogatása) és az integrált gyomirtási stratégiák kulcsfontosságúak a rezisztencia kialakulásának megelőzésében. A mandulapalka esetében a gépek tisztítása különösen fontos védekezési feladat. 

Indexkép: Shutterstock.