A tenyésztőszervezetek megszűnése vagy szétválása sokak számára elsőre adminisztratív döntésnek tűnhet, azonban a háttérben olyan összetett genetikai, adatkezelési és gazdasági hatások indulnak el, amelyek akár évtizedekre is befolyásolhatják egy-egy fajta jövőjét. A populációméret, az effektív populációnagyság, az adatfolytonosság, valamint a tenyésztői közösség érdekeinek védelme mind olyan kritikus tényezők, amelyek figyelmen kívül hagyása a genetikai előrehaladás visszaeséséhez és a fajta értékének csökkenéséhez vezethet - vélik az állattenyésztők.


Jogszabályi háttér és szakmai korlátok

Bár az európai és hazai szabályozás – köztük a 2016/1012/EU-rendelet – elvileg lehetőséget biztosít új tenyésztőszervezetek elismerésére vagy a meglévők átalakulására, a gyakorlati megvalósítás nem mindig szolgálja a fajta érdekeit. Különösen igaz ez a kisebb nemzeti populációk esetében, ahol egy mesterséges törzskönyv-megosztás jóval nagyobb kockázatot hordoz, mint amennyi előnyt kínál.

Miért kritikus az effektív populációnagyság?

A tenyésztési előrehaladás egyik kulcsfeltétele az effektív populációnagyság, amely nem az állomány méretét, hanem a genetikai sokféleséget meghatározó egyedek számát jelöli. Ez közvetlen kapcsolatban áll a beltenyésztettség alakulásával: minél kisebb az érték, annál gyorsabban romlik a genetikai változatosság, ami hosszú távon csökkenti a fajta teljesítményét és alkalmazkodóképességét. Egy törzskönyv szétválása szűkíti a szelekciós bázist, csökkenti a genetikai kapcsoltságot, ezáltal visszaveti a fejlődést.



marha

 Fotó: Shutterstock

Adatok mint közösségi értékek

A törzskönyvi adatok, származási információk, teljesítményvizsgálati eredmények és genomikai adatok nem magántulajdonként, hanem a tenyésztői közösség által hosszú idő alatt létrehozott adatvagyonként kezelendők. A jogszabályok világosan rögzítik, hogy a nyilvántartások adatfolytonosságát biztosítani kell: az információ az állattal együtt „mozog”, és nem tűnhet el egy szervezeti változás során.

Fontos különbség van azonban a jogszabályban előírt minimumadatok és az egyedi megállapodásokhoz kötött többletinformációk között. Míg például egy zootechnikai igazoláshoz kötelező a származási adatok közlése, addig a teljes genomikai vagy részletes teljesítményvizsgálati adatok csak szerződés alapján hozzáférhetők – hiszen ezek előállítása mögött komoly anyagi és szakmai befektetés áll.

Hosszú távú felelősség – nem csupán adminisztráció

A tenyésztésszervezés nem gyors reagálású ágazat: egy-egy döntés genetikai hatásai csak hosszú távon, évek vagy évtizedek múlva válhatnak láthatóvá. A törzskönyvek szétválasztása ezért nemcsak papírmunka vagy hatáskör-megosztás, hanem komoly szakmai felelősség. Egy ilyen lépés a fajta jövőjét, genetikai potenciálját és piaci értékét is kockára teheti.



A fajták és a hozzájuk kapcsolódó adatvagyon megőrzése, valamint a hosszú távú genetikai előrehaladás biztosítása közösségi érdek, amelyet minden szervezeti döntésnél figyelembe kell venni.

Forrás: allattenyesztok.hu

Indexkép: Shutterstock