A természet pusztulásáról szóló hírek ma már mindennapossá váltak. Erdők tűnnek el, élőhelyek szűnnek meg, fajok kerülnek veszélybe. Ezek a folyamatok jól láthatók, mégis léteznek olyan kevésbé ismert hatások is, amelyek szinte észrevétlenül, de annál súlyosabban alakítják át az ökoszisztémákat.
Ezek közé tartozik a haszonállatoknál alkalmazott féreghajtó szerek hatása is. Elsőre talán meglepőnek tűnik, de ezek a készítmények nemcsak az állatok parazitáit pusztítják el, hanem közvetve a gyepek teljes élővilágára is hatással vannak – különösen a rovarokra.
A kutatás, amely feltárta az összefüggéseket
A probléma feltérképezésében kulcsszerepet játszik a LIFE for BUGS & BIRDS projekt, amely a Kiskunsági Nemzeti Park területén, Miklapusztán zajlik. Ez a több mint 4000 hektáros szikes gyepterület korábban gazdag élővilágnak adott otthont, ám a legeltetés megszűnésével jelentős változások indultak el.
A növényzet elburjánzott, invazív fajok jelentek meg, és ezzel párhuzamosan az állatvilág is átalakult. A projekt célja az volt, hogy visszaállítsák az egyensúlyt – többek között rovarbarát legeltetési módszerekkel.
Az eredmények biztatóak:
- egyes madárfajok állománya többszörösére nőtt,
- védett növényfajok terjedtek el újra,
- és a rovarvilág is kezd regenerálódni.
Mi történik a rovarokkal?
Bár Magyarország helyzete még kedvezőbb, mint Nyugat-Európáé, a tendencia egyértelmű: a rovarok száma csökken. Egyes területeken akár 50–60%-os visszaesést is mértek. Ez nem csupán természetvédelmi probléma.
A rovarok kulcsszerepet töltenek be:
- lebontják a szerves anyagokat,
- javítják a talaj szerkezetét,
- részt vesznek a beporzásban,
- és alapvető táplálékforrást jelentenek más állatok számára.
Ha eltűnnek, az egész ökoszisztéma megbillen.
A mezőgazdaság hatása – nem csak a permetezés számít
A rovarpusztulás okai között gyakran említik a növényvédő szereket, a monokultúrás gazdálkodást és az élőhelyek eltűnését. Azonban a gyepeken is tapasztalható csökkenés, ahol nincs intenzív vegyszerhasználat.
A kutatások szerint ennek egyik fő oka az ivermektin hatóanyagú féreghajtók alkalmazása.
Hogyan kerül a méreg a természetbe?
Az ivermektin a kezelt állatok szervezetéből nem bomlik le teljesen, hanem a trágyával együtt jut ki a legelőkre.
Ez önmagában még nem lenne probléma, ám a szer:
- akár 30–35 napig is aktív marad,
Különösen a ganajtúró bogarak szenvedik meg ezt, amelyek a trágyalebontás kulcsszereplői.
- és ebben az időszakban halálos a trágyában élő rovarokra.
Miért fontosak a ganajtúrók?
A ganajtúró bogarak nem csupán „takarítók”. Munkájuk nélkülözhetetlen:
- feldarabolják és a talajba juttatják a trágyát,
- javítják a talaj szerkezetét,
- segítik a tápanyagok körforgását.
Ha eltűnnek:
- a trágya a felszínen marad,
- nem bomlik le megfelelően,
- és akár ki is égetheti a gyepet.
Ez hosszú távon csökkenti a legelők termőképességét.
A rovarok eltűnése nem áll meg a talaj szintjén. Az őket fogyasztó állatok – madarak, kétéltűek, hüllők – is kevesebb táplálékhoz jutnak. Ez különösen kritikus a költési időszakban, amikor a madarak fiókái rovarokkal táplálkoznak. Ha nincs elegendő táplálék, a fiókák túlélési esélyei drasztikusan csökkennek. Így egy látszólag apró beavatkozás az egész táplálékláncra kihat.
Az ivermektin a kezelt állatok szervezetéből nem bomlik le teljesen, hanem a trágyával együtt jut ki a legelőkre – Fotó: Unsplash
Van megoldás – és meglepően egyszerű
A kutatók szerint a probléma kezelhető lenne, ráadásul nem bonyolult módszerekkel.
A legfontosabb szabály:
az ivermektinnel kezelt állatok ne kerüljenek ki a legelőre a szer lebomlási ideje alatt.
Ez gyakorlatban azt jelenti:
- a kezelést legalább 5–6 héttel a kihajtás előtt kell elvégezni,
- vagy a legeltetési szezon végén, az állatok behajtása után.
Így a hatóanyag az istállóban ürül ki, nem a természetben.
Alternatívák és akadályok
Léteznek más hatóanyagú féreghajtók is, amelyek kevésbé károsítják a rovarokat. Ezek használata azonban nem minden gazdálkodó számára elfogadható vagy gazdaságos.
A probléma egyik gyökere, hogy a gazdálkodók elsődleges célja a termelés és a profit, nem pedig a természetvédelem. Ezért fontos a szemléletformálás és az ösztönző rendszerek kialakítása.
A rovarbarát legeltetés eredményei
Ahol sikerült bevezetni a rovarbarát módszereket, ott már rövid időn belül javulás tapasztalható:
- nő a ganajtúró bogarak száma,
- gyorsabban lebomlik a trágya,
- javul a gyep állapota,
- és visszatérnek a rovarevő madarak.
Ez azt mutatja, hogy a természet képes regenerálódni – ha esélyt kap rá.
Mit tehet a hétköznapi ember?
Bár a probléma főként a mezőgazdasághoz kapcsolódik, a lakosság is sokat tehet a rovarok védelméért.
Néhány egyszerű lépés:
- kerüljük a rovarirtó szerek használatát,
- hagyjunk a kertben vadvirágos, nyíratlan részeket,
- telepítsünk változatos növényeket,
- alakítsunk ki itatókat és búvóhelyeket,
Ezek az apró változtatások jelentős segítséget nyújthatnak.
- hagyjunk meg holtfát, avart.
Egyensúly a gazdálkodás és a természet között
A legeltetés önmagában nem probléma – sőt, megfelelően alkalmazva kifejezetten jótékony hatású. A természetes gyepek évszázadokon át együtt fejlődtek a legelő állatokkal.
A gondot az okozza, amikor a modern technológiák – például a gyógyszerek – hatásait nem vesszük figyelembe a teljes ökoszisztéma szintjén.
A jövő kulcsa: tudatosság
A féreghajtó szerek problémája jól példázza, hogy a természetben minden összefügg. Egy állatgyógyászati beavatkozás hatással lehet a rovarokra, a talajra, a növényekre, végső soron pedig az egész élővilágra.
A megoldás nem feltétlenül a tiltás, hanem az okos, időzített és tudatos használat.
Egy apró döntés, nagy hatás
A rovarok védelme nemcsak természetvédelmi kérdés, hanem saját jövőnk záloga is. Egy egészséges ökoszisztéma biztosítja a termőföldek minőségét, a beporzást és az élelmiszertermelés alapjait.
A jó hír az, hogy ebben az esetben a megoldás valóban egyszerű. Néhány apró változtatás a gyakorlatban elegendő lehet ahhoz, hogy megőrizzük a gyepek élővilágát – és vele együtt a természet egyensúlyát is.
Forrás: greendex.hu
Indexkép: unsplash.com
