A nagy kárókatona táplálkozási szokásainak feltérképezése érdekében végzett kutatások két esztendőn át zajlottak, melynek során közel ötven egyed gyomortartalmát vetették alá alapos vizsgálatnak. A tudományos hitelesség biztosítása érdekében a zsákmányolt fajok pontos meghatározását a Debreceni Egyetem MÉK Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszékének szakemberei végezték el, Dr. Juhász Lajos szakmai felügyelete mellett.
A vizsgált minták közül a kiemelkedő tömegű gyomortartalom 656 grammot nyomott. A talált zsákmányok között az egyik tekintélyesebb súlyú példány egy 600 grammos, 41 centiméteres süllő volt, míg a hossza alapján figyelemre méltó egyednek egy 45 centiméteres, 457 grammos harcsa bizonyult. Ezek az adatok alátámasztják, hogy a madár számára a saját testhosszának felét is meghaladó halak elfogyasztása sem jelent akadályt. A kutatás rámutatott, hogy a kormoránok preferálják a hengeres vagy megnyúlt testfelépítésű, jellemzően a sodrást kedvelő halfajokat, amelyek könnyebben nyelhetőek el; ezek aránya a vizsgálatban 82%-ot tett ki.
Az eredmények rávilágítottak egy aggasztó jelenségre: a védett halak aránya meglepően magas volt a mintákban, mind a fajok számát (36%), mind az egyedszámot (26,5%) tekintve. Ezzel szemben az inváziós fajok jelenléte váratlanul alacsonynak bizonyult.
Az adatok szerint az elfogyasztott halak össztömegét nézve a védett fajok mennyisége a 7,5-szerese volt az inváziós fajokénak, darabszám szerint pedig 4,5-szeres szorzó mutatkozott. Ez arra enged következtetni, hogy a nagy kárókatona vagy kerüli az inváziós kategóriába tartozó halakat, vagy azok állománysűrűsége volt csekélyebb az érintett folyószakaszon. Szintén váratlan eredmény, hogy a keszegfélék – becsült gyakoriságukhoz képest – a vártnál jóval kisebb mértékben szerepeltek az étlapon.
Fotó: Pixabay
Az elemzés alapján kijelenthető, hogy a nagy kárókatona szelektív módon vadászik, és tevékenységével komoly veszélyt jelenthet a védett halpopulációkra.
Emiatt biológiai védekezésként sem tekinthetünk rá az inváziós fajokkal szemben, hiszen láthatóan nem részesíti előnyben azokat. Megalapozatlannak tűnnek tehát azok a nézetek, melyek szerint a madár ökológiai hasznot hajtana az idegenhonos halak gyérítésével. Ugyanezen okból a gyomortartalom alapján végzett elemzések nem alkalmasak arra, hogy hiteles képet adjanak az adott vízszakasz teljes halfauna-összetételéről.
A hatékony védekezésre jelenleg korlátozottak a lehetőségek. Az egyik kényszermegoldás a haltelepítések szerkezetének átalakítása lenne: olyan méretű példányok kihelyezése, amelyek már nem eshetnek a kormorán áldozatául. Azonban az 500 gramm feletti mérettartomány beszerzése gazdaságilag rendkívül kedvezőtlen a gazdálkodók számára. A természetes vizeken alkalmazott riasztás gyakran csak tüneti kezelés, amely csupán áthelyezi a problémát. A kármentesítés célravezető módja így továbbra is a nagy kárókatona-állomány tervszerű szabályozása marad.
Forrás: ma-hal.hu
Indexkép: Pixabay
