Szakértői interjúnkban körbejártuk, miért vágynak a nagytermelők az euróra, miért félnek tőle a gyengébb hatékonyságú cégek, és hogyan válna minden magyar gazda „európai” szereplővé a hitelezés és a támogatások szintjén. Héjja Csabát, az MBH Bank agrárstratégiai elemzőjét kérdeztük.
– A leendő kormány szakértői megkezdték az egyeztetést a jegybankkal, többek közt az euró bevezetésének lehetőségéről. Ön szerint nyerne vagy veszítene a hazai agrárium a közös valutával?
– Az euró bevezetése régóta fontos szakmai kérdés a magyar gazdaságban. Vannak pró és kontra is érvek. A stabilitás és kiszámíthatóság, könnyebb tervezhetőség mindenképp nyereség. Ugyanakkor az árfolyam-leértékelés például tudatosan használt gazdaságpolitikai eszköz volt, ahogy a saját monetáris politika is nagyobb rugalmasságot ad. Fontos azonban figyelembe venni azt a szempontot is, hogy a 2020-as évek erősen volatilis környezetében a stabilitás erősebben felértékelődött, ezért még inkább az érdeklődés homlokterébe került a téma. Nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy a magyar agrárium veszítene vagy nyerne az euró bevezetésével. Inkább úgy fogalmazhatunk, hogy hosszú távon mindenképp várható az euró bevezetése, tekintve, hogy ezer szállal kötődik a magyar agrárium az Európai Unió piacához.
– Mivel járna az árfolyamkockázat megszűnése?
– Ennek hatásait az agrárgazdaság egyes szegmensei különbözőképpen éreznék meg.
A nagyobb termelő gazdaságok, az exportőrök és importőrök számára közvetlenül éreztetné a hatását: ők euróban kötik a szerződéseket, így náluk közvetlenül megszűnne az árfolyamkockázat.
Igaz, minden kockázat kezelhető, különböző pénzügyi eszközökkel fedezhetők az árfolyam-különbözetek, de az euró bevezetése esetén számukra megszűnne ez a kockázat. Azon kisebb és közepes szereplőknél, akik az előbb említett nagygazdaságokkal, kereskedőkkel vannak kapcsolatban, közvetetten jelentkezne ennek hatása, de tudjuk jól, hogy a legfontosabb agrártermékek árazása itthon is árutőzsdei jegyzésekhez kötődik, tehát a legkisebb gazdaságok is viselik az árfolyamkockázat hatásait, még ha nem is érzik közvetlenül a saját bőrükön.
Másfelől az EU-ból jövő támogatások euróban érkeznek. Tehát ebben az esetben is van átváltás. Az árfolyam leértékelődésével ugyan ennek a forintban mért értéke magasabb lehetett, de hosszabb távon a hazai infláció jobban „megette” ezeknek a támogatásoknak az értékét.
Vagyis a támogatások reálértéke hosszabb távon nőhet.
De ez is csak feltételes mód, és megint csak a gazdasági környezet függvénye. Kiszámítható, egyenletesen növekvő gazdasági környezetben az árfolyam-leértékeléssel az előzőekben felsorolt problémák nem állnak fenn, volatilis környezetben viszont az árfolyamkockázat kiesése jelent stabilitást.
Héjja Csaba, az MBH Bank agrárstratégiai elemzője – Fotó: MBH Bank
– Az exportot, illetve a belföldi piacot hogyan érintené az intézkedés?
– A magyar agrárexport, ebbe értsük bele a mezőgazdaság és élelmiszeripar termékeit is, 80-90 százalékban közvetlenül az EU belső piacára kerül. Ebből adódóan a magyar kivitel szerződései ebben az arányban az euróhoz kötődnek. Ami történhet: az árfolyam pozitív/negatív irányú kilengéseiből adódó árelőny/versenyhátrány eltűnik. Persze mindig az exportról beszélünk, de nézzük az élelmiszer-gazdaságot egészében: nagyon sok inputanyagot importálunk, ami szintén euróban meghatározott áron érkezik a mezőgazdaságba és az élelmiszeriparba, gondoljunk például a műtrágyára, a csomagolóanyagokra vagy az élelmiszeripari és mezőgazdasági gépekre, de akár élelmiszerekre is.
Mindenesetre egy dolog a bevezetés esetén megkerülhetetlen lesz: ha lesz magyar euró, a hatékonyság a jelenleginél is jobban felértékelődik. Az árfolyamkockázat negatív és pozitív irányban jelenthetett előnyt, illetve hátrányt, de ha nincs árfolyamkockázat, némileg eltűnik a főleg a 2010-es években látott árfolyam-leértékelődésből adódó „kényelmi pozíció”.
Már szinte mindent euróban számolunk – Fotó: Shutterstock
– Mi az, amit már most is euróban számolunk?
– Fentebb megválaszoltuk, de legyünk tisztában azzal, hogy a hazai árviszonyokat jórészt világpiaci árak határozzák meg, tehát kissé általánosan megfogalmazva már szinte mindent. Csak mindig számolni kell az árfolyamszorzóval.
Egy fontos tényezőt azonban még nem érintettünk, ami pedig a finanszírozás kérdése.
Az euró bevezetésével a finanszírozás költségei jóval olcsóbbak lehetnének.
A gazdálkodóknak már most is elérhető persze euróban finanszírozás, alacsonyabb kamatszinttel, ami főleg az utóbbi időben értékelődött fel. Érdekességként: a mezőgazdasági hitelállomány 6 százaléka volt devizahitel 2020-ban. 2025 végére ez 16 százalékra nőtt. Az élelmiszeriparban a növekmény mértéke ugyanekkora, viszont teljesen más a kép: 2020 végén az élelmiszeripari hitelezésben a devizahitelek aránya 40 százalék volt, 2025 végére ez megközelítette az 50 százalékot. Tehát vitathatatlan, hogy az alacsonyabb kamatszint miatt felértékelődik a devizafinanszírozás szerepe. Mint mondtuk, ez elérhető most is, viszont csak annak, akinek van közvetlen euróforgalma hozzá. Vagyis szűk a kör. Vannak ugyan kamattámogatott termékek, amelyek elérhetők kis- és közepes gazdaságoknak is, de ezek felhasználhatósága véges a támogatási szabályok miatt. Ebből adódóan belföldön egy mindenkinek elérhető eurófinanszírozás a hitelezés tekintetében is versenyképességet egyenlít ki. Nem beszélve arról, hogy az euró bevezetése esetén a kis- és közepes gazdaságok is ugyanazon a kamatszinten tudnak finanszírozáshoz jutni.
Hangsúlyozom: közel kerülünk az Európai Unió egészéhez, azonban ez azt is jelenti, hogy hatékonyságban is fel kell zárkózni hozzájuk, mert egy versenyképességi tényezőt veszítünk, ami az árfolyam-ingadozás pozitív hatásaiból eredhet.
– Mekkora lenne az átállás költsége?
– Az első számú költség talán az árfolyam-leértékelés védőernyőjének elvesztése. A gyengülő forint rövid távon javítja az export versenyképességét, növeli a forintban elszámolt bevételeket. Ez azoknak lehet nagyon drága, akik gyenge hatékonysággal, árversenyző termékkel mennek az Európai Unió piacára. További költsége az átállásnak a földárak és bérleti díjak alakulása.
Hosszú távon ez gyorsíthatja a „felzárkózást” az európai uniós szintre ebben a tekintetben is, és ha emellett a termelékenység nem nő elég gyorsan, az ronthatja a jövedelmezőséget.
Továbbá nehezen, de akár számszerűsíthető kiadást jelentenek az adminisztratív költségek. Gondoljunk bele, ha bevezetik az eurót, ami bár többéves folyamat, a könyveléseket, a kereskedelmi szerződéseket, a banki szerződéseket, a cégek minden nyilvántartását át kell állítani euróra. Ez jelentős adminisztratív teher és költség, nem beszélve a mindenféle közigazgatási átállásokról. Ezekre van előttünk EU-tagországokból minta, de ezt nem lehet egy az egyben egyik tagállamból sem adaptálni, mert minden tagállam közigazgatási és gazdasági berendezkedése más.
Összegezve úgy látom, hogy ez egy fontos téma, amelynek most a vitaindító beszélgetései kezdődnek el a szakmán belül. A különböző szereplők bizonyosan eltérően látják a kérdést. Ráadásul a globális gazdasági környezet függvényében erre a kérdésre mindig más és más választ lehet adni. Turbulens, volatilis, változékony környezetben a bevezetés adta stabilitás és kiszámíthatóság vonzó, azonban a 2010-es években az árfolyam leértékelődéséből adódóan voltak versenyelőnyeink, amik támaszt adtak az agrárgazdaság fejlődésének is.
Indexkép: Shutterstock
