Válságban a rovarfehérje-ipar

Az elmúlt években komoly nehézségekbe ütközött az egykor nagy jövő előtt állónak tartott, élelmiszeripari célú rovarfehérje-termelés. Az ágazat, amelyet sokáig a körforgásos gazdaság egyik kulcselemeként emlegettek, mára a fennmaradásáért küzd. A kereslet egyszerűen nem bizonyult elég erősnek ahhoz, hogy stabil alapot biztosítson a szektornak, miközben több strukturális probléma is felszínre került.

Elmaradt a várt áttörés

A rovaralapú élelmiszereket korábban fenntartható alternatívaként pozicionálták a hagyományos állati fehérjékkel szemben. Előnyük, hogy kevesebb erőforrást igényelnek, kisebb területigénnyel járnak, és elméletileg alacsonyabb környezeti terhelést okoznak.

Mindez jól illeszkedett azokhoz a törekvésekhez, amelyek a nagyüzemi húsipar jelentős ökológiai lábnyomának csökkentését célozzák. A gyakorlat azonban mást mutatott: a fogyasztók többsége nem fogadta el a rovarokat tartalmazó élelmiszereket, így ezek nem tudtak széles körben elterjedni

Ennek következtében az iparág szereplői egyre inkább más irányokba fordultak, például állati takarmányok, halliszt-helyettesítők vagy műtrágyák előállítása felé.

Politikai beavatkozásban látják a kiutat

Az ágazat képviselői szerint még van esély a megmentésre, de ehhez erőteljes politikai támogatás szükséges. A Nemzetközi Rovaralapú Élelmiszer és Takarmány Platform (IPIFF) úgy véli, hogy az Európai Unió közbeszerzési szabályainak módosítása kulcsszerepet játszhatna ebben.

Javaslatuk szerint a közintézmények számára kötelezővé kellene tenni bizonyos mennyiségű, fenntartható, bioalapú termék – köztük rovarfehérje – beszerzését. Ez elsősorban iskolai menzákon és közétkeztetésben jelenhetne meg, stabil keresletet teremtve az iparág számára.

Az érdekképviseletek szerint több ezer munkahely forog kockán: jelenleg mintegy 3500 ember dolgozik az európai szektorban, de megfelelő támogatással ez a szám akár 30 ezerre is nőhetne 2030-ig.

rovarfehérje

Beigazolódni látszanak a szakma korábbi aggályai: a rovarfehérje-ipar képtelen felvenni a versenyt a növényi fehérjékkel és a hagyományos állattenyésztéssel – Fotó: Unsplash

Nagy ígéretekből kiábrándító valóság

A rovarfogyasztás modern népszerűsítése a 2010-es évek elejére vezethető vissza, amikor Marcel Dicke holland kutató a fenntartható élelmezés egyik kulcsaként beszélt róla. Az ENSZ 2013-as jelentése tovább erősítette ezt a narratívát, ami világszerte befektetési hullámot indított el. Kockázati tőkebefektetők és kormányok összesen mintegy 2 milliárd dollárt fektettek rovarfehérjével foglalkozó startupokba Európában és Észak-Amerikában.

A várakozásokkal ellentétben azonban nem alakult ki globális piac az ilyen termékek számára. Bár egyes kultúrákban hagyományosan fogyasztanak rovarokat, a nyugati fogyasztók többsége idegenkedik tőlük.

Az elmúlt években a legnagyobb cégek közül is több csődbe ment – köztük a francia Ÿnsect, amely az iparág egyik zászlóshajójának számított.

Szabályozási és működési akadályok

A kudarcok mögött nemcsak a gyenge kereslet áll. Az iparági szereplők szerint a szabályozási környezet is jelentős akadályokat gördít a fejlődés elé. Bár az EU zöld átállási programjai kedvező lehetőségeket ígértek, a gyakorlatban lassú engedélyezési folyamatok és korlátozások nehezítik a működést.

Ráadásul az uniós fehérjestratégia inkább a növényi alapú megoldásokat részesíti előnyben, ami tovább szűkíti a rovarfehérje mozgásterét.
Egyes cégeknél működési problémák is felmerültek: például az Ÿnsect esetében a sajtóban megjelent beszámolók szerint komoly higiéniai és biztonsági hiányosságok voltak tapasztalhatók.

Etikai kérdések is felmerülnek

Az iparág körül egyre több etikai vita bontakozik ki. Új kutatások szerint a rovarok bizonyos szintű érzékeléssel és akár fájdalomérzettel is rendelkezhetnek, ami kérdéseket vet fel az ipari méretű tenyésztésükkel kapcsolatban.

A zsúfolt tenyésztési körülmények így már nemcsak a hagyományos haszonállatoknál, hanem a rovarok esetében is kritikák tárgyává váltak.

Gazdasági realitások: drága alternatíva

A rovarfehérje egyik fő felhasználási területe az állati takarmány lett volna, de itt is komoly akadályok merültek fel. A termelési költségek ugyanis rendkívül magasak: egyes becslések szerint a rovarliszt előállítása többszöröse a szója- vagy halliszt költségének.

A költségek jelentős részét az energiaigény adja, mivel a rovarok tenyésztéséhez állandó, viszonylag magas hőmérséklet szükséges. Az energiaárak emelkedése különösen Európában nehezítette meg a gazdaságos működést.

Kérdéses fenntarthatóság

Bár a rovarfehérjét gyakran fenntartható megoldásként emlegetik, ez nem minden esetben egyértelmű. A környezeti hatás nagyban függ attól, hogy mivel etetik a rovarokat, illetve milyen energiaforrásokat használnak a tenyésztés során.

Ha ezek nem optimálisak, akkor a rovaralapú termelés előnyei jelentősen csökkenhetnek – sőt, akár meg is kérdőjeleződhet az egész ágazat létjogosultsága.

Bizonytalan jövő

Bár egyes előrejelzések szerint hosszabb távon növekedhet a rovarfehérje iránti kereslet, jelenleg egyre több jel utal arra, hogy a fogyasztók többsége továbbra sem nyitott az ilyen típusú élelmiszerekre.

A befektetések visszafogottá váltak, a projektek egy része leállt, és nem látszik, hogy a rovarfehérje rövid távon jelentős szerepet játszhatna a húsfogyasztás csökkentésében.

Az ágazat jövője így erősen bizonytalan: a következő években dőlhet el, hogy képes-e alkalmazkodni a piaci és szabályozási kihívásokhoz, vagy végleg marginális szereplő marad az élelmiszeriparban.

Forrás: portfolio.hu
Indexkép: unsplash.com