A magyar mezőgazdaság történetének egyik legkiemelkedőbb mérföldköve kétségtelenül a Rába-Steiger traktor megjelenése volt. A történet a hetvenes évek elején vette kezdetét, amikor a hazai agrárvezetés kénytelen volt belátni: a korabeli géppark hatékonysága messze elmarad a nagyüzemi termelés követelményeitől. A fejlődéshez és a technológiai áttöréshez olyan látnokokra volt szükség, mint Burgert Róbert, a Bábolnai Állami Gazdaság és az IKR vezetője, valamint Horváth Ede, a győri Rába gyár legendás igazgatója.



A Rába-Steiger azért válhatott az élmezőny meghatározó ikonjává, mert három kiváló adottságot egyesített magában: egy robusztus amerikai vázszerkezetet, a Rába által gyártott strapabíró futóművet és a könnyen javítható, hazai erőforrást. Burgert Róbert volt az a hajtóerő, aki a magyar mezőgazdaságot a technológiai elmaradottságból a modern, hatékony nagyüzemi gazdálkodás szintjére emelte.

A koncepció alapjait egy tengerentúli látogatás fektette le. Burgert Róbert visszaemlékezései szerint Amerikában egy olyan műhelyre bukkant, ahol néhány farmer – élükön az akkor már közel nyolcvanesztendős idős Steigerrel – egy egyszerű fészerben épített traktorokat. A látvány meglepő volt, de a filozófia azonnal meggyőzte a magyar szakembert. Az ottani építők szerint a hagyományos gyárak nem a felhasználók érdekeit nézik, hanem a saját eladási számaikat. Ezzel szemben ők, mint tényleges felhasználók, a piacról válogatták össze a legkiválóbb komponenseket: a motort, a gumiabroncsokat és minden egyéb egységet.



Ez az összeszerelő üzemre épülő modell lehetővé tette, hogy ne kötődjenek saját, esetleg gyengébb minőségű alkatrészeikhez, hanem mindig a korszerűbb megoldásokat építsék be. A magyar küldöttségnek ez a szemlélet annyira megtetszett, hogy azonnal vásároltak két nagy teljesítményű Steiger traktort. Míg akkoriban a 150 lóerős gépek számítottak a kategória csúcsának, ezek az amerikai monstrumok 220 lóerővel törték át a korlátokat.

A hazai gyártás beindítása azonban nem volt zökkenőmentes. Burgert Róbert előterjesztése, miszerint a Steigerhez hasonló összeszerelő üzemet hozzanak létre, komoly ellenállást váltott ki az ipari vezetés részéről. Sokan úgy vélték, a mezőgazdaságnak meg kellene maradnia a „szántás-vetés” keretei között. Végül a kitartó lobbitevékenység és a piaci igények felismerése elvezetett a Rábához és Horváth Edéhez.



A Rába számára a traktorgyártás nem csupán egy új terméket, hanem egy robbanásszerűen bővülő piacot jelentett. Később a partnerség az IHC-vel (International Harvester Company) is kiegészült, amelytől nemcsak traktorokat és kombájnokat vásároltak, hanem a magyar igényekre szabott munkagépek – tárcsák, ekék, vetőgépek – licencét is megszerezték. Ez az együttműködés iskolapéldája lett annak, hogyan tud a mezőgazdaság sikeres referenciát és piacot biztosítani a hazai iparnak, lezárva a két ágazat közötti korábbi belső viaskodást a közös siker érdekében.

Indexkép: archív/Agroinform