Az ukrajnai háború miatt az EU ideiglenesen szélesre tárta kapuit az ukrán agrártermékek előtt. Ennek egyik következménye volt az ukrán cukorimport ugrásszerű növekedése: míg a háború előtt évente valamivel 20 ezer tonna felett állt a behozatal, 2022-ben és 2023-ban már 500 ezer tonna körül mozgott. A későbbi kvótacsökkentés – előbb 260 ezer, majd 100 ezer tonnára – már részben „tüneti kezelés” volt, de a cukorárak addigra látványosan estek. A kialakult helyzetre különösen érzékenyen reagáltak a francia termelők.

– Az európai ipar fizette meg az európai politikai döntés árát – fogalmazott Guillaume Gandon, a francia cukorrépa-termelők szövetsége, a CGB alelnöke a szervezet december 9-i párizsi közgyűlésén.

A termelők attól tartanak, hogy az ukrán behozatal nem átmeneti jelenség: ha Ukrajna csatlakozik az EU-hoz, a cukor véglegesen beépülhet az uniós piaci kínálatba. Ráadásul nem csupán a mennyiség jelenthet gondot: az ukrán agrárholding-modell olyan méretű és szerkezetű versenyt támasztana a családi gazdaságokra épülő francia mintával szemben, amilyen jelenleg nem létezik az Unióban.

Mercosur: brazil cukor Dél-Európában?

A másik nagy kockázat a készülő EU–Mercosur szabadkereskedelmi megállapodás. A tervezet 190 ezer tonna cukor, valamint 8 millió hektoliter alkohol és etanol vámmentes beengedését irányozza elő az európai piacra.

– Történelmileg Franciaország látta el Dél-Európa cukorpiacát, a jövőben ezt könnyen átveheti Brazília – figyelmeztet Gandon.

A francia termelők szerint a verseny már csak azért is tisztességtelen, mert

a Mercosur-országokban mintegy 40 olyan növényvédő szert használnak, amelyeket az EU-ban tiltottak.

Vagyis az európai gazdák szigorúbb környezetvédelmi és élelmiszer-biztonsági szabályoknak kell, hogy megfeleljenek – miközben szabad bejutást kapnak azok a termékek, amelyekre ezek a korlátozások nem vonatkoznak.

Brüsszel dilemmája: szövetségek vagy termelővédelem?

Miközben az USA és Kína tovább erősítik agrártámogatási rendszereiket, az EU egyre több szabadkereskedelmi megállapodást köt. Brigitte Misonne, az Európai Bizottság mezőgazdasági főigazgatóságának (DG Agri) főigazgató-helyettese is elismerte: a geopolitikai környezet teljesen megváltozott, az Unió pedig új szövetségeket keres – gyakran a mezőgazdaság rovására.

Szerinte ugyanakkor a kereskedelmi egyezményekbe igenis lehet védőelemeket beépíteni: nem kell teljesen megnyitni a piacot, lehet kvótákat, volumenkorlátokat és szigorú védzáradékokat alkalmazni, illetve nem feltétlenül szükséges a vámok nullára csökkentése.

Az utóbbi időben kötött megállapodásokban valóban megjelentek erősebb védzáradékok, de a termelők szerint ez még mindig kevés.

Mit kérnek a cukorrépatermelők?

A CGB több konkrét eszközt javasol az európai cukorpiac stabilizálására:

  • Referenciaár felülvizsgálata: a kvótarendszer idején 404 euró/tonna referenciaárat mára az inflációhoz igazítva 585 euró/tonnára kellene emelni.
  • Automatikus magántárolás: az etanol-ágazat számára „biztonsági szelep” funkcióval – tehát piaci többlet esetén a felesleg magántárolásba vonható, ezzel tompítva az árzuhanást.
  • Importstop kritikus helyzetben: ha a piaci egyensúly túlzottan felborul, lehessen a behozatalt ideiglenesen blokkolni.

A referenciaárral kapcsolatban Gandon arra figyelmeztet: attól tartanak, hogy a jelenlegi, túl alacsony szintet a cukorfelhasználók hivatkozási alapként használják, ezért stratégiai jelentőségű lenne a módosítás.

Brigitte Misonne nem zárkózik el a javaslatoktól, de szerinte részletesen ki kell dolgozni a gyakorlati feltételeket. Felhívta a figyelmet egy már meglévő jogi eszközre is: a közös piacszervezési rendelet (CMO) 222. cikkére. Ez lehetővé teszi, hogy válsághelyzetben termelői szervezetek egyeztetetten lépjenek fel a piac stabilizálása érdekében – akár úgy is, hogy a termelési területet közösen csökkentik vagy növelik, anélkül, hogy versenyjogi szankcióktól kellene tartaniuk.

– Míg Franciaországban a szövetkezeteket formálisan nem tekintik termelői szervezetnek, addig uniós szinten igen – hívta fel a figyelmet Misonne. Ez azt jelenti, hogy egy ilyen „válságklauzula” aktiválása lehetőséget adna a cukorgyáraknak és a termelőknek is egy közös, összehangolt reakcióra.

Van-e jövője az európai cukorrépának?

A kérdés nem csak Franciaország, hanem az egész európai cukorrépa-ágazat számára kulcsfontosságú: képes lesz-e Európa úgy új szövetségeket kötni, hogy közben nem engedi leépülni saját termelői bázisát? A következő évek tárgyalásai – Ukrajna csatlakozása és a Mercosur-megállapodás sorsa – nagyban eldönthetik, milyen helye marad az európai cukornak a világpiacon.

Forrás: Terre-net.fr

Indexkép: Pexels