Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület honlapján megjelent felhívása ismét ráirányítja a figyelmet egy kevéssé ismert, mégis valós problémára: a méhcsaládok eltulajdonítása nem egyedi jelenség, hanem visszatérő kockázat a hazai és nemzetközi méhészetben.
A napokban közzétett eset szerint Berettyóújfalu térségében, egy repce vándorhelyről öt méhcsaládot loptak el ismeretlenek. Az ilyen jellegű bűncselekmények azonban nem számítanak rendkívülinek: a méhcsalád-lopás évek óta jelen van az ágazatban, különösen a vándorméhészetet érintve.
Nemzetközi és hazai tendencia
Bár Magyarországon ritkábban kerülnek nyilvánosságra ilyen ügyek, szakmai körökben ismert, hogy a méhcsaládok eltűnése időről időre előfordul. A probléma különösen azokban az időszakokban erősödik fel, amikor a méhcsaládok nagyobb értéket képviselnek – például a tavaszi virágzások idején, amikor a méhek már fejlettek és bevethetők a termelésbe.
Nemzetközi példák – főként Nyugat-Európából és Észak-Amerikából – azt mutatják, hogy akár tömeges lopások is előfordulhatnak, többtucat vagy akár többszáz kaptárt érintve. Ezekben az esetekben már szervezett elkövetői körökről beszélnek.
Vajon miért és kinek éri meg méhcsaládot lopni?
A méhcsalád nemcsak biológiai egység, hanem komoly gazdasági érték is. Egy fejlett, termelésre alkalmas méhcsalád értéke több tízezer forint is lehet, különösen akkor, ha:
- erős állományról van szó,
- jó genetikai háttérrel rendelkezik,
- vagy már hordásra kész állapotban van.
Az elkövetők célja jellemzően háromféle lehet:
- Újraértékesítés: a lopott kaptárokat más méhészeknek adják el, gyakran dokumentáció nélkül.
- Saját állomány bővítése: kezdő vagy illegálisan működő méhészek „ingyen” jutnak családokhoz.
- Alkatrész- és eszközhasznosítás: kaptárok, keretek, felszerelések külön is értékesíthetők.
Miért nehéz felderíteni?
A méhcsalád-lopások felderítését több tényező is nehezíti:
- a kaptárok gyakran külterületen, felügyelet nélkül vannak,
- azonosításuk sokszor csak egyedi jelölések (pl. tenyészetkód, beégetett jelzés) alapján lehetséges,
- a méhek „mozgatása” viszonylag gyorsan és feltűnés nélkül megoldható.
A vándorméhészet különösen kitett ennek, hiszen a kaptárok ideiglenes helyeken, sokszor kevésbé ellenőrzött környezetben vannak elhelyezve.
Mit tehetnek a méhészek?
A szakmai szervezetek – így az OMME is – rendszeresen felhívják a figyelmet a megelőzés fontosságára. A gyakorlatban ez többek között:
- egyedi jelölések használatát (égetett kódok, festések),
- a kaptárak dokumentálását, fotózását,
- a vándorhelyek körültekintő megválasztását,
- valamint a méhészek közötti információmegosztást jelenti.
A mostani felhívás is ezt a célt szolgálja: minél több szem figyel, annál nagyobb az esély az eltulajdonított méhcsaládok beazonosítására.
Az érintett méhcsaládok 1/2 NB rakodó kaptárokban voltak elhelyezve. A kaptárak aljdeszkáin széles, egyedi kialakítású röpdeszka található. Egyes keretekre a képeken látható TIR Tenyészetkódot égették. Aki ilyennel találkozik, az jelezze a +36 30 583 1282 telefonszámon – Fotó: OMME
Növekvő kockázat egy értékes ágazatban
A méhészet gazdasági és ökológiai jelentősége miatt a méhcsaládok értéke folyamatosan nő. Ez pedig – más mezőgazdasági eszközökhöz hasonlóan – vonzó célponttá teszi őket a bűnelkövetők számára.
A berettyóújfalui eset így nem csupán egy helyi ügy, hanem egy szélesebb jelenség része, amelyre a szakmának és a hatóságoknak egyaránt reagálniuk kell.
Indexkép: Pexels
