Megkérdeztük az ország szőlősgazdáit és növényvédelmi szakembereit, miért vágják ki többen az ültetvényeket, mint ahányan telepítenek, és miért köt ki a prémium csemegeszőlő végül a pálinkafőzőben?
Már régóta jelen van a fitoplazmás betegség
10–20 éve együtt élünk már az aranyszínű sárgaságot okozó fitoplazmával. Sokkal kisebb gondot okoz nekünk, mint a hatósági intézkedések. Mindez egy olyan időszakban, amikor az ágazat jövőjét már félig-meddig el is döntötte a klímaváltozás, a munkaerőhiány és a piaci kilátások”
– halljuk Heves vármegyétől Bács-Kiskunon át a borsodi régióig. Nem arról van szó, hogy mindenki pesszimista lenne. Ilyenkor, a szezon elején természetes is hinni, hogy érdemes volt megmetszeni a tőkéket. A kritikus hangok inkább annak köszönhetők, hogy jó pár nehéz év után sokan féltik az ágazatot.
„Nem kell megijedni a szőlőkabócától, már régóta itt van. Nagyobb bajnak érzem, hogy még mindig elég jó a szőlő felvásárlási ára. Szerintem ezt igazolja vissza az, hogy több a kivágás, mint az új telepítés. A régi termelői réteg kiöregedésével és a kétkezi munkások eltűnésével egyre kevesebben vállalják a szőlő gondozását” – vélekedik egy Borsod vármegyei növényvédelmi szaktanácsadó. Ezt megerősíti egy Kiskunmajsa környéki gazdaság vezetője: „A legképzetlenebb társadalmi réteg jön metszeni. Évről évre rosszabb munkát végeznek egyre magasabb bérezésért.”
A munkaerő minősége és ára állandó problémaforrás – Fotó: Shutterstock
Csak támogatásokkal boldogul az ember
Szerinte a szőlőkabóca elleni védekezés szakmai ellenőrzéssel és a szokványos rovarölő szerekkel megoldható, de a kezelést nemcsak támogatni, hanem ellenőrizni is kellene. A számlák és a készletek összevetése árulkodó lehetne. Egyébként túl szigorúnak tartja a kivágások elrendelését: „Nekem 10 évvel ezelőtt hektáronként 180 mázsát termett a Biankám, és most is elérhető vele a 160 mázsa. A betegség kisebb veszteséget okoz, mint a kivágás. Ráadásul a tőszámcsökkenéssel támogatást is veszíthet az ember…” A szakember azt sem tartja normálisnak, hogy sokan a támogatás fejében 10 évente újratelepítik a szőlőt.
Akik ezzel a bogyós gyümölccsel foglalkoznak, jellemzően minden lehetséges támogatást igénybe vesznek a termeléshez. Az agrár-környezetgazdálkodási (AKG) programon belül mintegy 420 ezer forint hektáronkénti kifizetéshez lehet hozzájutni, de néhány korlátozást is el kell viselni a szerhasználatban. Mások azzal a lehetőséggel éltek, hogy a 10 évesnél idősebb ültetvények cseréjéhez kértek támogatást, ahogy egy mátraaljai gazdaságban is.
„A környékben már vannak karanténkörzetek, a kivágott tőkéket elégettük. Ősszel voltak kint nálunk a hatóságtól, de nem találtak fitoplazmás szőlőt. A metszésen már túlvagyunk, a szálvesszőket lekötöztük, és bizakodunk az idei évben. Főként most, hogy 615 forintnál megállították a dízel árát. Minden rendszámos gépünkkel lemegyünk a kútra tankolni.”
Magyarországi szőlőterület – Forrás: KSH
Egyszerre érkeztek a problémák
Egy Bács-Kiskun vármegyei növényvédelmi szaktanácsadó a tavalyi jobb árakkal magyarázza, hogy javult a hangulat a szőlőskertekben. A KSH szerint tavaly 153 forint volt a borszőlő átlagos felvásárlási ára. Ez azt jelenti, hogy az inflációt jóval meghaladó mértékben, 14%-kal drágult a masszív veszteséget hozó, 2024. év után. Sajnos előtte három egymást követő éven át nem követték a bevételek a kiadásokat.
A költségszint most is magas, ami óvatosságra inti a gazdálkodókat. Egyikük azt mondja, nitrátérzékeny területen van, egyébként sem műtrágyázna, a mostani árak mellett pedig végképp nem fog. Mások arra intenek, hogy a szőlők már így is éppen eléggé megszenvedték az elmúlt éveket.
„Egyrészt szerencsések voltunk az aszály miatt, mert alig volt peronoszpóra, botritisz és szőlőmoly” – folytatja a növényvédelmi szakember. A Duna–Tisza közén szántóföldi kultúrákat már nem is lehet termelni a szárazság miatt, jóformán csak a szőlő maradt. Másrészt világos, hogy a klímaváltozás ezt sem kíméli: „Tavaly a tavaszi fagyban teljesen elfagyott a szőlőm, tavaly előtt pedig félig. Ez összefügg az aszállyal, mivel sem felhő, sem légköri pára nem tartja melegen a felszín közeli légréteget” – ezt már egy tiszazugi növényvédős mondja, aki 18 hektár borszőlőt is művelt – mostanáig. Idén feladta.
„A fitoplazma mindenütt jelen van, de ez egy gyengültségi kórokozó” – folytatja a szakember. Szerinte, ahol erős az ültetvény, jó a növény kondíciója, ott nincs probléma vele.
Én azt látom, hogy az öreg szőlőskertek és a kiöregedő, nagyon hiányos szaktudással rendelkező gazdatársadalom egyszerre találkozott egy környezeti kihívással, amit nem tudott kezelni.
Tápanyag-utánpótlás nincs, a sorközöket még mindig tárcsázzák és nem szárzúzózzák, a szaktanácsadó ajánlásait nem követik. Mindehhez hozzájön, hogy a fogyasztó nem keresi a minőséget és a helyit, továbbá számos piaci szereplő ékelődik közé és a termelő közé. A kevés felvásárló pedig meglepően összehangoltan ajánl nagyon keveset a szőlőért…”
A borszőlő ára még mindig javulhatna – Fotó: Shutterstock
Még mindig túl alacsonyak az átvételi árak
Egy Bács-Kiskun vármegyei kollégája megerősíti: a felvásárlók oldalán nagyobb összefogást érez, mint a termelői oldalon. „A sárgaság messze a legkisebb gondja az ágazatnak. Sokkal nagyobb kárt okoz az aszály és a piac. Úgy tudom, Szekszárdon már mediterrán fajtákkal próbálkoznak az újratelepítésben.”
Egy Heves vármegyei gazdaság vezetője szintén a piac működését kritizálja: a hazai pultokon Moldovából és Peruból érkező csemegeszőlők díszlenek, nem helyi termékek.
Tavaly decemberben, amikor a peruit 2700 forintért árusították a fogyasztóknak, én a nagy szemű, mag nélküli szőlőmet 200 forintért adtam oda egy borászatnak, mert senkinek nem kellett. Volt egy moldáv csemegém is, abból végül pálinka lett.”
Azt mondja, a borszőlő piacán a nagy felvásárlók stabil piacot jelentenek. Az áraik azonban valóban olyanok, hogy csak a nagy méretű, stabilan jó hozamokat produkáló üzemeknek van esélyük a nyereséges működésre. „A minőségi borszőlő kategóriájának 136 mázsa/ha esetén felelünk meg. Jó lenne, ha ez – éppen úgy, mint Németországban – három év átlagában volna érvényes, mert kevesebb szőlővel veszélybe kerül a jövedelmezőségem. Van igény az alacsony alkoholtartalmú, illatos termékekre is, de ezekből már 150–160 mázsára van szükség a profithoz. Támogatások nélkül bajban lennénk…”
A gazdálkodó azt mondja, tavaly a 24 éves szőlője is termett 160 mázsát, de az új telepítéseknél már figyel rá, hogy aszálytűrő, dél-olaszországi alanytípust válasszanak. A borszőlő esetében egyébként kevésbé indokolt a sűrű ültetvénycsere, mint a csemegeszőlőnél. Utóbbit a piaci igények változása miatt 10–15 évente váltani érdemes – állítja. Mivel egy tő csemege beszerzése egy nagyságrenddel többe kerül, mint egy borszőlő, ezért nagyon alaposan meg kell gondolni, hogy mit ültet az ember.
„Az egyik, amit figyelek, az a piaci igény, a másik a mi adottságaink. A Hamburgi muskotály például nagyon zamatos fajta, de csak 3–4 napot bír a polcon, ezért a kofák nem ezt, hanem a kemény, vastag héjú szőlőket keresik. Egyébként nagyjából 50-féle csemegét tesztelünk a gazdaságban.
Olyat keresünk, amelyik rezisztens, kevés zöldmunkát igényel és könnyű a szedése.”
Amikor az idei várakozásairól kérdezem, így válaszol: „Tavaly nagy termésünk volt, jó árakkal. Idén fáradtabbak lesznek a tőkék, nem számítok kiugró mennyiségre. A költségeink biztosan nőnek. Hogy az árakkal mi lesz, még nem tudom, de igyekszünk talpon maradni.”
Indexkép: Shutterstock.
_fill_540x300_0.jpg)
