A spanyol és portugál gazdaságokban gyors tempóban alkalmazkodnak a klimatikus és a piaci viszonyok változásához. Lemondanak a csekély jövedelmezőségű gabonákról, és inkább az öntözött ültetvényekre fókuszálnak. Nem bánják azt sem, ha a takarmánygabona importból jön. Erre kell nekünk is berendezkedni?

Visszaszoruló gabonatermesztés

Ezekben a napokban Spanyolországban már javában zajlik az aratás. Bár az idei szezonban a csapadék hosszú időn keresztül megfelelő vízellátást biztosított a növények számára, a csapadék rövid idő alatt, nagy mennyiségben érkezett. Ez a kedvezőtlen eloszlás olykor több kárt okozott, mint hasznot.

A terméseredmények összességében elmaradnak az év elején várt szintektől. A felvásárlási árak csökkennek, miközben a termelési költségek továbbra is magasak.

A műtrágyák, az üzemanyag és a mezőgazdasági gépek költségei jelentősen megterhelik a gazdaságokat, ezért sok termelő úgy véli, hogy a jelenlegi gabonaárak már nem biztosítanak megfelelő profitot. Sem öntözéssel, sem öntözve. Az, aki ugyanis megoldja a mesterséges vízpótlást, annak a búzánál sokkal jövedelmezőbb kultúrák felé kell fordulnia, hogy kitermelhesse az öntözés költségét. Ez lehet egy zöldségnövény vagy egy gyümölcs. A helyi klímán egyértelmű választás az olajfa és a mandula.

Spanyolországban 2014 és 2024 között mintegy 255 ezer hektárral (+10,7%) nőtt az olajfaültetvények területe, miközben a gabonaterület közel 600 ezer hektárral (–9,7%) csökkent. Portugáliában ugyanezen időszak alatt az olajfaterület 11%-kal bővült, a gabonaterület pedig közel 30%-kal zsugorodott.

Olaszországban a változás kevésbé az olajfa terjedéséről szól, mint inkább a magasabb értékű kertészeti kultúrák térnyeréséről. Délen a citrusfélék, északon az alma, a körte, a kivi és a csonthéjasok erősödnek.

Importból etetni az állatot

A spanyolok az EU piacának legnagyobb beszállítói zöldségekből (paradicsom, paprika, saláta, brokkoli stb.) és gyümölcsökből is az elsők között vannak. Emellett Spanyolország az Európai Unió legnagyobb sertéshúsexportőre, miközben a legnagyobb gabonaimportőre is. Ez egy csöppet sem zavarja őket. Az ország az utóbbi évek agrárkereskedelmét 12–14 milliárd eurós többlettel zárta.

Magyarország 2024-ben csak 4 milliárd eurós kereskedelmi többletet termelt, de a spanyol mezőgazdasági terület négy és félszer nagyobb a miénknél. Nincs tehát miért szégyenkeznünk. A termékszerkezetünk ettől függetlenül mindenképpen módosulni fog az elkövetkező évtizedekben, hiszen a gabonatermesztés már csak klimatikus okokból sem lesz fenntartható a jelenlegi szinten. Ma még a búza, a kukorica és a takarmányok exportja hozza számunkra a legtöbb bevételt, valamint a napraforgóolaj és a csirkehús.

Vajon fenn tudjuk tartani gabonaexportőri szerepünket? Vagy már el is jött az az idő, amikor a magasabb hozzáadott értékű kultúrák felé kell fordulnunk, és a takarmány egy részét importból beszerezni? 

Fontos, hogy tudatosuljon bennünk: nem az a lényeg, hogy hány millió tonna gabonát importálunk, hanem az, hogy hogyan tudjuk növelni az egy hektárra/üzemre eső jövedelmezőséget. Ez gazdaságilag szükségszerű lépés, ezért a gabonaimport kérdését nem szabad tabuként kezelni!

Kapcsolódó cikkeink:

Indexkép: Shutterstock.