Jászberény külterületén, több mint 1500 hektáron terül el a Jászság egyik legjelentősebb összefüggő gyepterülete, a Borsóhalmi legelő. A terület egyszerre tartozik a Natura 2000 hálózat két irányelvének hatálya alá: egyrészt kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területként, másrészt a Jászság különleges madárvédelmi területének részeként. A szikes gyepekkel és mocsaras élőhelyekkel tarkított táj azonban mára egyre ritkábban mutatja azt a vízjárta képet, amely évszázadokon át jellemezte.

A múltban – az ország számos más térségéhez hasonlóan – itt is megkezdődött a vízállásos területek lecsapolása. A mocsaras részekről csatornákon keresztül vezették el a vizet annak érdekében, hogy a területet mezőgazdasági hasznosításba vonják. Az alacsony fekvés miatt ezt csak sűrű hálózatban kiépített, mély csatornákkal lehetett megoldani. Ezek a csatornák azóta is működőképesek maradtak, ám az utóbbi évtizedekben egyre inkább kedvezőtlen hatással voltak a terület ökológiai állapotára.

A csatornák ugyanis nemcsak a belvizeket, hanem szárazabb években azt a minimális vízmennyiséget is elvezették, amely hozzájárulhatott volna a legelő és a hozzá kapcsolódó mocsaras élőhelyek fennmaradásához. Ez különösen érzékenyen érintette a vízhez kötődő élővilágot, valamint a gyepterületek természetes megújulását.

A helyzet javítását segítette, hogy a Borsóhalmi legelő jelentős része a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság vagyonkezelésében áll. A PannonEagle LIFE pályázat keretében – amelynek elsődleges célja a parlagi sas és élőhelyeinek védelme volt – lehetőség nyílt az igazgatóság kezelésében lévő csatornák műtárgyainak felújítására, illetve új műtárgyak létesítésére. Ennek eredményeként a csatornák vízszintje ma már szabályozható, így időszakos lezárásuk és a célzott vízvisszatartás is megvalósíthatóvá vált.

2026 januárjának második hetében az elmúlt években nem tapasztalt hideg időjárás érte el Magyarországot, amelyhez szerencsére téli csapadék, havazás is társult. A 2025-ös rendkívül száraz év után ez bizakodásra adhat okot, feltéve, hogy a lehullott csapadékot sikerül helyben tartani. Ennek felismeréseként a Közép-Tisza–Jászság Tájegység természetvédelmi őrei a tartósan mínusz 10 Celsius-fok körüli hőmérséklet idején elvégezték a szükséges műtárgyzárásokat.

Összesen hat műtárgynál egészítették ki a meglévő pallósorokat a vízjogi engedélyben meghatározott vízszintig, illetve ahol szükséges volt, további pallókat pótoltak. A pallósorok közötti réseket marhatrágyával és szalmával töltötték ki, hogy a víz elszivárgását a lehető legnagyobb mértékben csökkentsék. A munkában a terület haszonbérlői is segítséget nyújtottak, akik marhatrágyával és szalmával támogatták a beavatkozást.

Hosszú távon a gazdálkodók számára is kulcsfontosságú a gyepterület vízháztartásának helyreállítása, hiszen egy kiegyensúlyozottabb vízellátás kiszámíthatóbb, nagyobb fűhozamot eredményez, ami közvetlenül segíti az állattartáson alapuló gazdálkodást.

A trágyával és szalmával történő műtárgyzárás régóta alkalmazott, bevált módszer a természetvédelmi, halgazdálkodási és vízgazdálkodási gyakorlatban. Természetbarát és költséghatékony megoldást jelent a pallósorok közötti kisebb rések tömítésére: a marhatrágya és a szalmaszálak a víz hatására a résekbe mosódnak, ott megduzzadnak, és hatékonyan zárják el a víz útját.

Bár a helyenként 20–30 centiméter vastag hóréteg olvadása önmagában nem tölti fel a csatornákat, a most elvégzett beavatkozásokkal a Borsóhalmi legelő felkészült arra, hogy a későbbi csapadékot és vízutánpótlást jóval hatékonyabban tartsa vissza, hozzájárulva a természeti értékek megőrzéséhez és a táj hosszú távú fenntarthatóságához.

Forrás és indexkép: Facebook/Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság