A március hónap a tavaszi időszak kezdetét jelenti, így a gazdálkodó számára különösen fontos hónap. Ilyenkor folyamatosan a területen kell lenni és a vegetációs időszak beindulását kell elősegíteni, semmi másra nincs idő.

A téli hónapok véget értek, amikor is remélhetőleg az idei gazdálkodási év tervezésének időszaka lassan lezárul, és közeledve a tavaszi időszakhoz a cselekvő időszak veszi kezdetét. Így van ez a gyümölcsöst művelő gazdálkodó esetében is, akinek első fő munkafolyamatát a gyümölcsös metszése jelenti. Azonban mielőtt a metszőollókat borotvaélesre fenjük és a fűrészeket megélezzük, fontos átgondolnunk a gyümölcsfák fás metszésének legfontosabb ismérveit, melyekre a fák csak akkor fognak számunkra kedvező válaszreakciókat adni, ha a metszést kellő szakértelemmel végezzük.

A lényeg - mint mindenben - a mit és a hogyan kérdések helyes megválaszolásán múlik. Ma az online világban mindenki „szakértő”, és hosszabb-rövidebb tartalmakkal árasztja el az internet közönségét. Nincs ez másképp a gyümölcsös-metszős videókkal sem, melyekkel jellemzően rengeteg kárt okoznak a témában kevésbé felkészült gazdálkodóknak, felhasználóknak. Azonban gyakran ismert és nagyszámú követővel rendelkező agrárcelebritások, influenszerek is alapvető fogalmi és szakmai hiányosságokkal küzdenek. A vidéket járva és a kertekbe bepillantva, sajnos döntően össze- vissza metszett gyümölcsfákat látni, melyek semmiféle szakmaiságot nem tükröznek. Ahogyan az aktuális helyzet is mutatja, nagy a káosz, így a témát érdemes újra és újra elővenni.

A gyümölcsfák metszése rendkívül fontos témakör a gyümölcstermesztésben, hiszen a rendszeres terméshozás biztosítását, továbbá a gyümölcs mennyiségét és minőségét is döntően befolyásolja. A metszés tudományos, növényélettani alapokon nyugszik, alapelvei a gyümölcstermesztés fejlődésével a gyakorlati tapasztalatok, megfigyelések és a módszeres kísérletek kiértékelése során évszázadok alatt alakultak ki. 

gyümölcsfa metszése

Gyümölcsfa metszése – Fotó: Shutterstock

A gyümölcsfák általános metszése a fák nyugalmi időszakában a tél folyamán és tavasszal a rügyduzzadás-rügyfakadás időszakában történik. A kemény fagyos időszakban azonban kerüljük a metszést. A gyakorlatban a téli-kora tavaszi időszakban az almatermésűeket szokás metszeni, itt kórtani problémáktól nem kell tartanunk.

A csonthéjasok már sokkal érzékenyebbek a metszés idejére, itt lehetőség szerint a rügyfakadástól kezdhetjük a metszést, máskülönben a fa életét veszélyeztető kórokozók támadhatják meg a fát, melyek jellemzően a fertőzését és korai pusztulását okozzák. Csonthéjasokat nyugodtan metszhetjük egészen a virágzásig, itt a legkisebb a veszély a fertőzés lehetőségére. A késő tavaszi metszés a kihajtást és a virágzás ütemét is késlelteti, ami az esetleges tavaszi fagykár mértékét is mérsékelheti.

A metszés technikai kivitelezését számos tényező befolyásolja

Az első és legfontosabb kérdés, hogy házikertben, szórványban lévő gyümölcsfát metszünk, vagy ültetvényben meghatározott térállásban helyezkednek el a fák. Szórványban lévő gyümölcsfát kicsit lazábban metszhetjük, viszont ültetvényben, szigorúan a szakma szabályai szerint kell metszenünk, különben a fákat nem tudjuk az adott térállásban megtartani. A következő fontos elengedhetetlen tényező, az adott gyümölcsfaj termőrész ismerete és a termőrészek kialakulásának menete. Ezen ismeret hiányában csak össze-vissza metszett fákat produkálunk, ami semmilyen célt nem szolgál. Ez sűrűn tapasztalható jelenség a kerteket látva, de sajnos gyakran még ültetvényekben is.

A gyakorlatban három fő különböző metszésmódot különböztetünk meg. Az első a koronaalakítás, amit fiatal 1-3(4) éves fák esetében alkalmazunk, ahol az elsődleges szempont a megfelelő szabályos koronaforma kialakítása. Itt a termésnek másodlagos szerepe van, gyakorta el is kell távolítanunk. Az első évben erőteljesen metsszük a facsemetét (oltványokat), hogy megfelelő kihajtást kapjunk, aztán a következő évben már többnyire ritkító metszést végzünk, azaz nem vágunk bele a vesszőkbe, mert az újabb erőteljes kihajtásokat eredményez, ami feleslegesen sűríti a koronát. A koronaformának nem megfelelő vesszőket tőből eltávolítjuk csonkmentesen, így kevésbé kapunk újabb felesleges kihajtást. Sudaras koronaforma estén kerüljük a központi tengely visszametszését, azonban, ha túlzottan „megugrott”, akkor álsudarazzuk, azaz egy alsóbb helyzetű függőleges vesszőre metsszük vissza. A legjobb, ha koronás oltvánnyal történik a telepítés, amiből szinte bármilyen koronaforma kialakítható.

A fenntartó metszést már a 3-4. évtől alkalmazzuk, ekkora - ha jól csináltuk - a fánk végleges mérete és szabályos koronaformája már kialakult. A fenntartó metszés gyakorlatilag ritkító metszést, illetve a letermett, elöregedett termővesszők eltávolítását jelenti. A koronában a vízszinteshez közeli helyzetű vesszőket válogatva hagyjuk meg visszametszés nélkül, mert ezen típusú vesszők rakódnak be a következő évben rövid termőrészekkel.

A koronában az erőteljesen felfele törő, közel 1 méter hosszúságot is elérő ún. vízhajtásokat, melyek többnyire ágtöréspontokon keletkeznek, tőből csonkmentesen, vagy kitörve az alapi rügyeket kiszakítva távolítsuk el. Arra kell törekednünk, hogy a koronában, közel egyenlő arányban legyenek visszametszés nélküli egyéves, és termőrészekkel berakodott 2-3 éves vesszők. Azt is jó tudnunk, hogy a rövid és hosszú termőrészek virágzása nem egyforma, így a virágzáskori lehűléseknél kevésbé károsodik a fa.

A csonthéjas őszibarack speciális abból a szempontból, hogy kizárólag egyéves termővesszőket hagyunk meg a koronában és törekedjünk mindig a legalsó vázág, vázkar és tengely közelben lévő éves termőrészre visszametszeni a letermett termővesszőt, így biztosítható a felkopaszodás mértékének csökkentése. Ha nincs spontán kihajtásunk - csonthéjasok esetében gyakran előfordul - a későbbiek folyamán érdemes rövid (5-10 cm) csonkot hagyni, ahol többnyire mindig kapunk megfelelő kihajtást.

Ifjító metszést jellemzően idős fáknál alkalmazunk, főleg házikerti viszonyok között, erősebb növekedési erélyű alanyokon, ahol néhány felkopaszodott idős ág erőteljes visszavágásával fiatalíthatjuk és szellősebbé tehetjük a koronát, ami azután a jobb fényellátottságnak köszönhetően új termőrészeket hozhat. Így a korona felülete megújítható.

A szőlő növény esetében igyekeznünk kell a metszéssel. Mert ha a talaj hőmérséklete tartósan 7 Celsius fok fölé emelkedik, akkor megindul a nedvkeringés és a metszéspontokon könnyezni fog a növény, ami értékes tápanyagok elfolyását és a rügyek bevakulását okozhatja. A különböző tőkeformák esetében is általános szempont, hogy a termőalapokhoz minél közelebbi rügyből fakadjanak a hajtások, ezzel elkerülhetjük a tőke felkopaszodását, majd pusztulását. Amennyiben felkopaszodott a tőkeforma, különösen törzses tőke esetén, akkor a kívánt törzsmagasság feletti legközelebbi erős vessző meghagyásával a kordonkar megújítható, és a következő évben a termőalapok kialakítása a meghagyott vesszőn megkezdhető.

A szőlőnövény terhelését a metszés után meghagyott rügyek számával határozzuk meg. Ha kevés és vékony vesszők vannak a tőkén, akkor túlterheltük az előző évben és vagy tápanyaghiány mutatkozik. Ilyenkor rövid, kétrügyes csapokkal terheljük a tőkét és tápanyagot juttatunk ki, főleg nitrogént. Hosszú csapos (4-7) rügy, metszés esetén mindig hagyjunk a hosszú csap alatt két rügyes biztosító(ugar) csapot, különben felkopaszodik a tőke. Ha csak hosszú csapon terem a fajta, akkor minden esetben így kell metszenünk.

Főleg csonthéjas gyümölcs, de szőlő esetében is indokolt a két centiméternél nagyobb átmérőjű metszési felületeket a metszést követően azonnal, vagy pár órán belül lezárni sebkezelővel a fertőzések csökkentése végett. A metszőolló, fűrész mindig legyen borotvaéles és minden növény után fertőtlenítsük, így megakadályozzuk az esetleges további növények végig fertőzését. Ne felejtsük el, hogy a metszéssel nem csak az idei, hanem a következő év terméshozását vagy elmaradását is befolyásoljuk.

Forrás: NAK
Indexkép: shutterstock.com