Az elmúlt évek aszályai után egyre több gazdálkodó teszi fel ugyanazt a kérdést: meddig érdemes ragaszkodni a hagyományos vetésszerkezethez? Ha az Alföld egy részén a kukorica évről évre veszteséget termel, a napraforgó is egyre gyakrabban szenved a hőstressztől, miközben a talajok szervesanyag-tartalma csökken és sok helyen a szikesedés is előrehalad, előbb-utóbb felmerül: vannak-e olyan növények, amelyek jobban alkalmazkodnak a megváltozott körülményekhez?
A válasz nem egyszerű. Nincs egyetlen „csodanövény”, amely kiváltaná a kukoricát vagy a búzát, pláne nem több százezer hektáron. Vannak azonban olyan területek, ahol már lehetetlen a nagy kultúrákkal próbálkozni, de a teljes művelésiág-váltás előtt még tennének egy kísérletet más növényekkel.
Cirok: ha biztosan csődöt mond a kukorica
A cirok még nem képes sem a takarmánygyártásban, sem a termelésben a kukorica helyére lépni, de ami késik, nem múlik. Egyre többször fog előfordulni, hogy a kukorica nulla eredménnyel zár, és eltűnnek azok az évjáratok, amikor kifizetődőbb lenne kukoricát vetni. Ezzel párhuzamos megnő a takarmánykeverők és az etanolgyárak érdeklődése is az alternatívák iránt. Előbb a kalászosok hasznosításával kísérleteznek, de felzárkózhat melléjük a cirok is. Az igények és a lehetőségek tükrében ismét lesznek olyan gazdálkodók, akik újra előveszik ezt a növényt, hiszen egy mélyebb gyökérzetű, a fejlődés kritikus szakaszaiban kisebb vízigényű, és a magas hőmérsékletet jobban tűrő alternatívát jelent a kukoricával szemben.
Köles: ahol a gyors elkészülés megoldást jelent
A köles évszázadokon át fontos gabonája volt a Kárpát-medencének, majd szinte teljesen eltűnt. Pedig rövid tenyészideje miatt kiválóan alkalmazkodik a szélsőséges évekhez. Később vethető, kisebb a vízigénye, és kedvezőtlen körülmények között is viszonylag biztonságosan terem. Technológiája abszolút kompatibilis a hazai gépparkkal. A gluténmentes termékek iránti kereslet növekedése új piaci lehetőségeket is kínál számára.
Sáfrányos szeklice: ha a napraforgót kell váltani
A szeklice mély gyökérzetének és jó vízhasznosításának köszönhetően olyan területeken is elfogadható termést adhat, ahol a napraforgó már komoly veszteségeket szenved. Továbbá egy olyan olajnövény, amelyik váltani is tudja a napraforgót a forgóban, hiszen nincsenek vele közös betegségei. Továbbá kisebb termete miatt sokkal kíméletesebben veszi igénybe a talaj tápanyag- és vízkészletét. A szeklice eredetileg félsivatagos területekről származik, ezért kiválóan alkalmazkodott a magas hőmérséklethez, és jól bírja a gyenge termőképességű, akár enyhén sós talajokat is. Sok nemesített változata van a különböző célokra, technológiája kidolgozott, hazánkban is egyre többen foglalkoznak vele.
Sáfrányos szeklice – Fotó: Wikimédia
Csicseriborsó: a melegtűrő pillangós
A csicseriborsó az elmúlt években fokozatosan terjed a magyar szántóföldeken. A mély gyökérzetű, nitrogénkötő pillangós viszonylag jól viseli a nyári száraz periódusokat, miközben javítja a vetésforgót és mérsékli a műtrágyaigényt. Bár termésbiztonsága még erősen évjáratfüggő, és a betakarítás technológiája is odafigyelést igényel, ma már nem kísérleti növénynek, hanem szántóföldi kiskultúrának tekinthető. A növekvő növényi fehérje- és gluténmentes élelmiszerpiac hosszabb távon kedvező keresletet biztosíthat számára. (Lásd még: Ez a növény imádja a kánikulát, ideje komolyan venni?)
Csicseriborsó – Fotó: Pixabay
Kinoa: a sótűrő alternatíva
A dél-amerikai kinoa gyakran szerepel a jövő növényeiről szóló cikkekben, és nem véletlenül. Rendkívüli sótűrő képessége miatt olyan területeken is termeszthető lehet, ahol a hagyományos gabonák már komoly termésveszteséget szenvednek. Emellett szárazságtűrése is kedvező, viszont nem bírná a mostani hőségnapokat. A kinoa termesztését nehezíti gyenge kezdeti gyomelnyomó képessége, a földibolhák vagy a peronoszpóra is károsíthatja. Magyarországon egyelőre csak kisebb kísérletek és adaptációs vizsgálatok zajlottak vele. Ennek ellenére egyes szikesedő alföldi területeken hosszabb távon alternatívává válhat.
Mandula: ahol kikerülhető a tavaszi fagy
A mandula Magyarország déli és délnyugati térségeiben régóta ismert kultúra, és az elmúlt évek enyhébb telei, valamint melegebb nyarai összességében kedveznek a termesztésének. A fő korlátozó tényező továbbra is a korai virágzás, és az ekkoriban jellemző fagyok. Emiatt a nemesítés ma elsősorban a későn virágzó fajták fejlesztésére koncentrál, valamint a termőhely északra és domboldalra tolásával késleleti a virágzást.
Nyugati ostorfa: az invazív széltörő
A hosszú, erős vesszőiről ismert, strapabíró faj az ország összes síkvidéki területén terjed, mivel jól viseli a hőséget, a száraz levegőt és a vízhiányt, miközben gyorsabban növekszik, mint sok őshonos fafaj. Ezért városi fasorokban is előszeretettel alkalmazzák. Faanyaga ugyan nem értékes, de kiváló alkalmazkodóképessége miatt a klímaváltozás egyik nyertese. Ez az invazív fa szálka a természetvédők szemében, pedig előbb-utóbb be kell látni: minden fajnak örülnünk kell, amelyik képes megkapaszkodni az Alföldön. A szél megtörésére, dús, árnyékoló búvóhelynek és madáreledelnek kiváló, ezért a mezővédő erdősávokban ott van a helye.
Indexkép: Agroinform.
_lead_fill_540x300_0.jpg)
