Ezért kulcsfontosságú a gyors diagnózis az aranyszínű sárgaság ellen

Az exponenciális terjedést a betegség és a vektor együttes jelenléte indukálja

Az aranyszínű sárgaság betegség (Flavescence dorée – FD fitoplazma) Európában őshonos betegség. Terjedése a feketevesszejűséghez (Bois noir Stolbur fitoplazma) hasonlóan lassú volt, mindaddig, amíg a betegség kabócavektorát be nem hurcolták Európába. Már a 2000-es évek elején téma volt az FD terjedésének lehetősége. Hallhattunk, tanulhattunk, tájékozódhattunk a betegségről és annak fő terjesztő vektoráról. 2007-ben a francia szőlőtermesztők és borászok már nagy erőkkel keresték a megoldást a kialakult helyzetre, vagyis a rohamosan terjedő betegség általi pusztítás megfékezésére.

A szőlőben ismert két fő fitoplazmás betegség között a legfőbb különbség a terjedés dinamikájában van. Míg a nem karantén feketevesszejűség (Bois noir – Stolbur fitoplazma) terjedése lassabb és szórványosan jelenik meg, addig az aranyszínű sárgaság betegség (Flavescence dorée – FD fitoplazma) terjedése foltokban megjelenő és robbanásszerű. Vagyis az eleinte lassúnak mutatkozó fertőzés és a néhány tünetes tőke száma hirtelen megsokszorozódik, számuk hatványozottan felszaporodik. Többfelé idézik a Szlovénia területén már 2010–2012-ben tapasztalt fertőzés igen gyors terjedési dinamikáját: egyik évben még csak pár tőke mutat nem tipikus tüneteket, a rákövetkező évben az ültetvény java tüneteket mutat és jó néhány tőke már ki is pusztul, míg a 3. évre már csak elvétve található életképes tőke.

Gyorsabb diagnózis szükséges a termelők részére

A fitoplazma a tőkék tipikus tüneteit, majd azok pusztulását a floém, vagyis a háncsszövet eldugításával okozza. A szállító szövetekben a tápanyagáramlás lelassul, végül megszűnik. Habár a vizuális tünetek hasonlóak, a zárlati aranyszínű sárgaság betegség (Flavescence dorée – FD fitoplazma), illetve a nem zárlati feketevesszejűség (Bois noir – Stolbur fitoplazma) kórokozóit csak PCR alapú molekuláris diagnosztikai vizsgálatok segítségével lehet elkülöníteni egymástól. A diagnózis mielőbbi, nem hetekig-hónapokig tartó visszaérkezése a gazdához, a betegség elleni hatékony megküzdésben kulcsfontosságú szerepet tölt be. Főként azért, mert a diagnózisra várakozó tőke zöld növényi felületein a kabóca potenciálisan tovább szívogathat és a betegséget tovább viheti, ami az állomány sorsát tekintve végzetes lehet.

A kifejezetten szőlőn szívogató amerikai szőlőkabóca monitorozása

Az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) mellett számos más, alkalmi szívogató kabóca terjesztheti és terjeszti is az aranyszínű sárgaság fitoplazmát. A kiemelkedő különbség az, hogy az amerikai szőlőkabóca kifejezetten szőlőn szívogató kabóca, fejlődésének elején nem is igazán kívánkozik elhagyni a szőlő leveleit. Teljes életciklusát képes a szőlőn betölteni a tojáskeléstől a lárvastádiumok fejlődésén át az imágók rajzásáig és a tojásrakásig. Más növényeken csak alkalmi jelleggel szívogat, és csupán „próbaszívásokat” végez.

A tojásrakás is kizárólag a szőlőn történik. A tojásokat igen nehéz megtalálni. Szakirodalmi hivatkozások szerint a 2 éves cser részeken, a szőlőtőke kar- és törzsrészein helyezi el a tojásokat, és azok átlagos években május közepétől kezdenek kelni, melyek a betegséget nem öröklik az előző generációtól.

A zárlati károsító, aranyszínű sárgaság fitoplazma kifejezetten szőlőn táplálkozó rovarvektora, az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus – SCAPTI) az első csurgói detektálását követően már 2006-ban terjedésnek indult hazánkban. Mire maga a kórokozó első detektálása 2013-ban Lentiben megtörtént, a rovarvektor az egész országban tömegesen elterjedt. Ebből kifolyólag az FD fokozottabb terjedése nem nagy meglepetés.

A betegség terjedésének megakadályozásához a kabócavektor lárvájának megjelenését és az imágók rajzását kiemelten fontos monitorozni. A monitorozás alapja a felkészülés, mind eszközök, mind tudás tekintetében. A sárga ragacslapok mellett ésszerű döntés egy kézi lupe vagy nagyító beszerzése, mely írószer-kereskedésekben könnyedén megvásárolható.

Mind az amerikai szőlőkabóca lárvája és imágója jól felismerhető, mással össze nem téveszthető azonosítási bélyeggel rendelkezik. Ami feltétlenül fontos, hogy ezeket a diagnosztikai bélyegeket érzékelni tudjuk a kézi nagyító segítségével: a lárva potroh részének végén minden fejlődési állapotban két fekete pötty látható. A kifejlett rovaron a szárnyfedél a fekete pöttyöket már takarja, ellenben a fej- és tor részen narancssárga csíkoltság figyelhető meg (1. kép) Emellett a kabóca mérete is árulkodó, hiszen más szőlő lombozatán szívogató kabócafajok 5–7 mm-nél kisebbek (2. kép)

1. Kép: Amerikai szőlőkabóca fej részén látható narancssárga csíkoltság kézi nagyító alatt (készítette: Dr. Kun Ágnes) 

2. Kép: Amerikai szőlőkabóca és más szőlőn szívogató levélkabóca méretkülönbsége kézi nagyító alatt (készítette: Dr. Kun Ágnes)

Hatósági helytállás és a védekezési küszöbérték pontosítása

Az aranyszínű sárgaság betegség terjedése fokozatosan történt a mediterrán régió irányából, majd hazánkban 2013-ban diagnosztizálták először. A detektálását követő évben, 2014-ben a Nébih szaporítóanyag-termesztésben és szőlő növényvédelemben is jártas szakemberei összeállították a „Növény-egészségügyi Készenléti Tervet az FD terjedésének megakadályozására” (FD Készenléti terv).

Az FD Készenléti terv alapját az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény, a növényegészségügyi feladatok végrehajtásának részletes szabályairól szóló 7/2001. (I. 17.) FVM rendelet, és a Tanács 2000/29/EK irányelve a növényeket vagy növényi termékeket károsító szervezeteknek a Közösségbe történő behurcolása és a Közösségen belüli elterjedése elleni védekezési intézkedésekről szóló jogszabályok adják.

Az FD Készenléti Terv összefoglalja a betegség és a vektorkabóca életciklusainak alapvető tudnivalóit, kitér a védekezés kialakítására és a hatósági intézkedések alapelveire. Emellett a több mint egy évtizede elkészített Készenléti tervben a javasolt védekezési küszöbérték 4 kabóca egyed/sárga ragacslap/10 nap csapdázási periódus. Azonban a fokozott terjedési potenciálra való tekintettel ezt a gyakorlatban 1 egyedre érdemes csökkenteni. Hiszen, ha a csapdában 4 egyed kerül megfogásra, akkor a csapdázási zónában akár több száz kabócavektor is jelen lehet, melyek fokozott betegségterjedést idézhetnek elő.

A betegség hazai megjelenését követően az FD Készenléti Terv elkészítése mellett a Nébih és a területileg illetékes kormányhivatalok növény- és talajvédelmi osztályai nagy hangsúlyt fektettek a termelők tájékoztatására: regionális és országos előadásokat szerveztek. Azonban a termelők körében a téma nem volt fajsúlyos, többen könnyelműen nem vették komolyan a fenyegetettséget.

12 év állt rendelkezésre a helyzet megértésére, a veszély felmérésére és a védekezési stratégiák kidolgozására. A filoxéra országhatárokon átívelő pusztítása és az FD fitoplazma gyors terjedése között párhuzam vonható annak tekintetében, hogy a termelők anno és most is hezitálnak az eleinte csupán alig érzékelhető tünetek megjelenése felett. Még a mai napig előfordulhat, hogy a látható tüneteket elbagatellizálják, fejüket elfordítják és vakon reménykednek, hogy a prognosztizált válság mégsem következik be a saját szőlőtermő vidékükön, területükön. Ez az óvatlanság nem ritka, és természetes emberi tulajdonság. De ebben a már kritikus helyzetben ez a magatartás nem tolerálható.

3. Kép: Nagyobb abundanciával előforduló, liánosan növekvő, rezervoár szerepet betöltő kivadult szőlő (alanyszőlő) kiemelt szerepe az FD fitoplazma terjesztésében – Fotó: Agroinform.hu

A terjedés megállítása nem egyéni műfaj és a szokásrendeken való változtatási hajlandóságot igényel

A külföldi, olasz, szlovén, osztrák védekezési gyakorlat a betegség és a vektor együttes megjelenése ellen lép fel határozottan: zéró toleranciával, hatósági bejelentést követően kivágják a tünetes tőkéket és jól felépítetten védekeznek a rovarvektor ellen.

Amellett, hogy vannak a szőlő- és borágazatot sújtó egyéb nehézségek, a fitoplazma elleni védekezésre való felkészülést nem szabad félvállról venni. A betegség rohamos terjedését blokkolni csak következetes összefogással, egymás támogatásán keresztül, egészséges önvizsgálattal és szakmai tudásanyag birtokában lehetséges. Ebbe beletartozik a több évtizedes szokásrendekhez való ragaszkodás elengedésének hajlandósága.

Káros szokásrendnek tekinthető, hogy a szőlő üzemi termesztésében a rovarölő szerek felhasználása eseti jellegű vagy nincs is rá szükség. A molyok rajzása és a kártételi küszöbérték alatti megjelenése egyre ritkábban tette szükségessé a rovarölő szerek felhasználását. A beteg tőkék számának és a kabócák rajzásának visszaszorulásáig a rovarölő szerek felhasználásának tervezetté kell válnia. Ez a stratégiai cél – beteg tőkék felszámolása, vektorkabóca egyedeinek visszaszorítása – összeszedettség és együttműködés esetén akár néhány év alatt megtörténhet.

Az ismeretbővítés érdekében megjelenés alatt van Tóth Erika: Aranyszínű sárgaság – A szőlő immunválaszainak aktiválása a fitoplazmával szemben című kötete. A gyakorlati kézikönyv a növényi immunitás és stresszválaszok alapjait is bemutatja.

A témával foglalkozó szakirodalom egyre nagyobb hangsúlyt fektet az anyagcsere-alapú növénytáplálásra, amely a növények belső biokémiai folyamatait támogatva segíti a stressztűrés és a természetes védekezőképesség erősítését.

Rezervoár növények felszámolása, különös tekintettel a kivadult alanyszőlőre

A kialakult fokozott fertőzési gócokra való tekintettel rövid távú megoldási stratégia a fertőzési források, vagyis az elhanyagolt vagy nem művelt szőlőterületek hatékony és drasztikus felszámolása. Ennek folyamatában a jogszabályi változások szerint a területileg illetékes hegybíró járhat el a növényvédelmi határozatot követően. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy amennyiben a gazda nem hajlandó vagy nem képes a fertőzési forrást jelentő fertőzött tőkéket vagy fertőzött ültetvényt felszámolni, úgy a parlagfű közérdekű védekezés mintájára szerveződő „közérdekű kivágással” állami szerepvállalás foganatosítható viszonylag rövid határidővel.

Keszler Viktor szaporítóanyag- és szőlőtermesztő nagy odaadással és a globális célokat figyelembe véve osztja meg naprakész gyakorlati tapasztalatait és célravezető megfigyeléseit. Felhívta a figyelmet a rezervoár (látens hordozó) növények kiemelkedő szerepére, melyek körébe a ruderáliákon növekvő kivadult alanyszőlő és vadszőlő fajok is beletartoznak és kiemelt figyelmet érdemelnek.

Míg a szőlőtől eltérő rezervoár növényeken csupán eseti jelleggel, véletlenszerűen szívogatnak vektorkabóca fajok, addig a kivadult szőlők hasonló tápnövényei a fitoplazmának és a vektor szerepet betöltő amerikai szőlőkabócának is, mint a termesztett szőlőink. Így megállapítható, hogy a kerítésre felfutó, árokparton, kerítéssávokon, az iszalaggal, szederrel együtt liánosan csüngő, csoportosan megjelenő „vadszőlő” telepek ellen hatékonyan, a tőketörzstől kiindulva védekezni kell, azokat írtani szükséges.

4. Kép: A ruderáliákon látható a kivadult szőlőtelepek jelenléte (Forrás: google maps)

Szabályozások finomítása

A rövid távú stratégiai lépések közé javasolt még beilleszteni az engedélyezett rovarölő szerek felhasználhatóságának bővítését és tisztázását. Annak ellenére, hogy az Európai Bizottság döntése szerint a felhasználható inszekticid hatóanyagok köre szűkül, észre kell venni a technológiai kapukat.

Míg az acetamiprid hatóanyag szermaradékszint miatt került kivonásra a termő szőlőállományokból, ezért csak szőlő alanytelepen engedélyezett a felhasználása. Ezen indoklás mentén a szőlőiskolákban is ésszerű volna engedélyezni, hiszen szermaradékszintet ott sem szükséges figyelembe venni, mivel ott sem termelődik termés és élelmiszer.

Az egészséges szaporítóanyaggal történő újratelepítések miatt is fontos, hogy a szaporítóanyag-termő telepeket hatékonyan lehessen megvédeni a kabóca berepülő egyedeitől az imágó rajzását követően. A szaporítóanyag-termő területek védelme kiemelt fontosságú, mivel a karanténzónák kijelölésével számos anyatelep és szőlőiskolai helyszín szorul ki a termesztésből.

A hatósági állásfoglalás szerint a melegvizes kezelő (HWT) berendezésekkel, növényvédelmi felügyelő jelenlétében végzett kezelések a szaporítóanyagok felhasználási és forgalmazási lehetőségeit terjesztik ki. Mivel a melegvizes kezelő berendezések beszerzése jelen gazdasági helyzetben nem rentábilis még a nagyobb szőlőiskolák esetében sem, így állami keretből régiós kezelőhelyek kiépítése volna indokolt.

Lépések az aranyszínű sárgaság fitoplazma idei évben történő terjedése ellen:

• hatósági mintavételi és diagnosztikai folyamatok gyorsítása kapacitásbővítéssel,
• nem hatósági, tájékoztató jellegű diagnosztikai vizsgálóhelyek létesülése,
• az FD Készenléti tervben a kabóca egyedszámához kötött védekezési küszöbérték csökkentése,
• a kabóca lárva és imágó rajzásának megfigyeléséhez megfelelő diagnosztikai eszközök beszerzése (pl.: nagyító),
• engedélyezett növényvédő szerek felhasználhatóságának tisztázása és bővítése,
• regionális melegvizes kezelő (HWT) létesítésével a szaporítóanyag patogénstátuszának javítása,
• a rezervoár kivadult szőlőtelepek komoly elszántsággal történő gyérítése és gyökerestül való irtása,
• termelők ismereteinek tudásbővítése.

Globális szemlélet- és technológiaváltás szükséges ahhoz, hogy az aranyszínű sárgaság betegséggel szemben eredményesen felvehessük a harcot. Külföldi gyakorlat a betegséggel való együttélés és a terjedés megakadályozásához szükséges lépések folyamatos alkalmazása: a tünetes tőkék gyérítése, a kabóca elleni tervezett és időzített rovarölőszeres permetezések elvégzése, illetve a termőterületek pótlása.

Dr. Kun Ágnes, tudományos munkatárs
Maradas Zoltán, elnök
Dr. Teszlák Péter, kutatási igazgató
PTE Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet

A Termésbiztonság és növényvédelem a gyümölcs- és szőlőültetvényekben Agroinform TechMagot megnyithatod ide kattintva, vagy lapozd végig itt: 

A korábbi TechMag lapszámokat elolvashatod a Magazin rovatban.