Egy farkast örökített meg egy természetvédelmi szakember a Csernobili Sugárzásökológiai Bioszféra Rezervátumban. A felvétel munkába menet készült, és egy szürke farkast ábrázol az erdőben. A kép azonban nem árulja el, hogy az állat vadászik-e, figyel-e, vagy csupán áthalad a területen. Ennél is fontosabb kérdés, hogy magányos példányról van-e szó, vagy egy falka tagjáról.

Miért kulcskérdés a falka jelenléte?

A szakemberek szerint ez nem puszta részletkérdés. Egy magányos farkas felbukkanása is értékes adat, ám egy stabil falka jelenléte már sokkal többet mond a térség állapotáról. A csúcsragadozók ugyanis csak összetett, hosszabb ideje zavartalan ökoszisztémában képesek tartósan megtelepedni.

Éppen ezért a farkasok jelenléte az egyik legfontosabb indikátora annak, hogy a természet valóban visszahódította az ember által elhagyott területeket Csernobil környékén.

Nem kivétel, hanem jelenség

A csernobili veszélyzónában a farkasok megjelenése önmagában nem számít rendkívüli eseménynek. Egyes kutatások szerint bizonyos részeken sűrűbben is előfordulnak, mint Európa más térségeiben. Ennek oka nem a sugárzás, hanem az ember hiánya: nincs vadászat, nincs ipari tevékenység, nincs folyamatos zavarás.

Ezek a körülmények különösen kedveznek egy rendkívül alkalmazkodó fajnak, mint a farkas, amely gyorsan képes kihasználni az ember által hátrahagyott élőhelyeket.

farkas

Fotó: Facebook

A vadon visszatérése

A farkas mellett számos más nagytestű állat is megjelent vagy visszatért az elmúlt évtizedekben a térségbe. Európai bölények, Przsevalszkij-lovak, hiúzok és barna medvék is megtelepedtek a zónában. Mindez tovább erősíti azt a képet, hogy Csernobil bizonyos részei mára fontos menedékké váltak a vadon számára.

A kutatók szerint az emberi jelenlét megszűnése sok esetben nagyobb hatással van az élővilág regenerálódására, mint a sugárzás hosszú távú következményei.

Nem mindenhol egyforma a veszély

A csernobili zóna sugárszennyezettsége nem egységes. Vannak területek, ahol az értékek már közelítenek a természetes háttérszinthez, míg más helyeken – az úgynevezett forró pontokon – ma is magasabb sugárzást mérnek.

Az állatok azonban nem sugárzásmérések alapján választanak élőhelyet. Ott telepednek meg, ahol megfelelő táplálékot, búvóhelyet és nyugalmat találnak.

Mikor lehet újra lakható a térség?

A sugárzás csökkenésének üteme elsősorban attól függ, milyen izotópok vannak jelen a talajban. A cézium–137 és a stroncium–90 mennyisége folyamatosan csökken, de még mindig meghatározó szerepet játszik a térségben.

Egyes becslések szerint bizonyos területek 100–300 év múlva válhatnak teljesen biztonságossá, míg más részek ennél jóval tovább maradhatnak korlátozottan használhatók.

A természet nem vár határértékekre

A most lefotózott farkas számára mindez lényegtelen. Nem tud a bomlási időkről, sem a sugárzási határértékekről. Csak azt érzékeli, hogy van erdő, van zsákmány – és talán más farkasok is a közelben.

Jelenléte így nem csupán egy érdekes megfigyelés, hanem újabb bizonyítéka annak, hogy a természet képes visszatérni még a legszélsőségesebb körülmények közé is.

Forrás: index.hu
Indexkép: pixabay.com