Hiányoznak a kis sikérű búzák

Még csendes a gabonapiac, majd csak szeptemberben indul meg a nagyobb kereskedés. A gazdálkodók azt számolgatják, hogy ha a keleti országrészben továbbra is 65, a nyugatiban pedig 70 ezer alatt marad a búza tonnánkénti ára, akkor mekkora veszteséget írnak vele. Az esőszegény országrészekben 3 tonnás átlagokat arattak, míg a szerencsésebb térségekben 5-7 tonnákat. Országos szinten bő 4 millió tonna jött össze, visszaigazolva azt, amit a termelők is éreztek: 25 százalékos a terméskiesés mértéke az aszály miatt.

A szemek kitelése ennek ellenére a legtöbb termőhelyen befejeződött, és jó hektolitersúlyú búzák jöttek le a táblákról. Ahogy az ilyen kistermésű években lenni szokott, a beltartalom szokatlanul jó lett: jellemzőnek mondható a 13-14% -os fehérjeszázalék és a 32-34%-os sikértartalom, nem ritkák a magasabb értékek sem. Ami ritka, az tulajdonképpen az ellenkező véglet: hiányoznak a 26-os sikérű búzák, amelyekkel a kommersz kenyérnek való lisztek jól "kikeverhetők". Nem beszélve a kekszgyártásról, amelyik 24-es sikérnél nem igényel többet. Ezek a tételek most hiánycikkek.

Ha egyszer a 25-ös sikértartalmú búzából 2000 tonnára van szükségem, akkor azért akár annyit is fizetek, mint az A2-es 35-ös sikértartalmúért

– mondja egy kisebb malom vezetője az Alföldön. A másik oldalon pedig a takarmánykeverők állnak, akik minden forrásnak örülnek, ami növeli a keverék fehérjetartalmát. 2022 óta egyébként is fokozatosan átálltak a gabonák bevonására a receptúrákba, folyamatosan keresik ezt az alapanyagot. Kukorica idén is kevés lesz, ezért a részükről már most tapasztalható nyitottság a vásárlásra. Mindent egybevetve most a "takarmánybúzát" inkább a sűtőipar, a "malmit" pedig inkább a takarmányipar értékeli. Mindegyiknek lesz helye, csak ki kell várni.

Nincs nagy árkülönbség; jöjjön a prémium?

Sajnos az árak olyanok, amilyenek. Ma mindössze 3 ezer frontos különbséget tesz a piac a kétféle minőség között. Gyakran felmerül, hogy érdemes lenne átállni a speciális sütőipari igényeket kielégítő fajtákra, amelyek meghatározott P/L arányt, illetve W-értéket mutatnak. Vannak nagy malmok, amelyek kifejezetten ilyeneket termeltetnek. 

Próbáltam a prémium búzát, sikerült is hozni a paramétereket, meg is vásárolta a partner. Igazából attól ijedtem meg, hogy belegondoltam, mi lett volna, ha nem sikerül? A prémium búzának drágább a vetőmagja, gondosabb ápolást igényel, mégis kevesebbet terem a szokványos fajtákhoz képest. Ezt kompenzálja az átvételi ár, ha sikerül az elvárt minőség. Ha nem, annál is nagyobbat bukok, mint most a 4 tonnás átlagommal..."

– latolgat egy jászsági termelő. A tapasztalat azonban általában véve az, hogy a prémium fajták a nedvesebb szezonokban is belül vannak az elvárt határértékeken.

Mindegy milyen, csak egyforma legyen

A gabonakereskedők viszont azt hangsúlyozzák, hogy nem minőség, hanem a homogén mennyiség a lényeg. Minden búzára akad vevő, csak meglegyen a forgalmazható, 2000-3000 tonnás, homogén tétel. Kevesebbet nem tud jól kezelni a feldolgozóipar. Persze nem egy termelőtől várják ezt el. Ha képesek lennénk kvázi integrációkban foglalkozni ezzel a növénnyel is, mindenkinek könnyebb lenne.

Érdemes lenne területenként egyeztetést folytatni a feldolgozók és termelők között arról, hogy mit érdemes vetni. Ha mindkét félnek lenne elképzelése a forgalmazott fajták képességeiről, akkor elég gyorsan leszűkülne a vetőmagszortiment arra a néhány tucat fajtára, amit azonnal megvásárol a piac"

– fogalmazza meg egy kereskedő. Nyilván még ebben az esetben is lennének olyan évek, mint a mostani , amikor a bőtermők is szinte mind malmi minőséget hoznak. Egy tudatosabb értékesítési stratégia és egy összehangoltabb termelés azért nem árthat. Nem próbáljuk meg?

Indexkép: Shutterstock.