A magyar diótermesztés az elmúlt évek egyik legnehezebb időszakát éli. A tavaszi fagyok, a tartós aszály, a növekvő termelési költségek és a klímaváltozás hatásai egyszerre nehezítik a gazdálkodók helyzetét. Erről beszélt a hazai diótermesztők számára nemrég megrendezett harmadik szakmai napjuk kapcsán az Agroinformnak Engelhardt Ádám, a lovasberényi Engelhardt Dióbirtok vezetője, aki termelőként, integrátorként és a diótermesztés gépeinek kereskedőjeként egyaránt átfogó képet lát a magyar dióágazat jelenlegi helyzetéről.
A Lovasberényben megrendezett szakmai találkozó célja az volt, hogy a hazai diótermesztők ne csupán az aktuális problémákról kapjanak helyzetképet, hanem a következő évek várható kihívásaira is felkészülhessenek. Az eseményen a fagykárok, a fajtaválasztás, a növényvédelem, az öntözés és a piac helyzete egyaránt napirendre került.
A tavaszi fagy továbbra is a legnagyobb kockázatok között van
Engelhardt Ádám szerint az idei év ismét megmutatta, hogy a diótermesztésben a tavaszi fagy továbbra is az egyik legnagyobb veszélyforrás. Az ország egyes régióiban rendkívül súlyos károk keletkeztek: Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében például a termés jelentős része megsemmisült, miközben más termőtájakon lényegesen kisebb veszteségeket szenvedtek el a gazdák.
Sok szakember vett részt a szakmai napon, hiszen az ágazatot rengeteg probléma nyomja – Fotó: Engelhardt Dióbirtok
A szakember rámutatott: a különbségek egyik legfontosabb oka a fajtaválasztás. A korán fakadó hagyományos magyar fajták – mint például a Milotai 10-es vagy az Alsószentiváni 117-es – különösen érzékenyek az áprilisi lehűlésekre, míg a későbbi fakadású fajták jóval nagyobb biztonságot nyújtanak. Az Engelhardt Dióbirtokon termesztett késői fajták, köztük a Milotai kései, a Bonifác vagy egyes külföldi fajták idén is igazolták ellenálló képességüket.
A májusi fagyokat viszont már megfelelő fajtaválasztással sem lehet kivédeni - az idén május első hajnalán bekövetkező fagy az Engelhardt Dióbirtok mélyebben fekvő ültetvényeiben is kárt tett. Ugyanakkor például a 16 éves Milotai kései ültetvény aránylag jól regenerálódott az elsőre 50-60%-ra becsült fagykár után, és oldalrügyön is termő képességének köszönhetően még jó közepes termést ígér.
Szépen záruló fiatal állomány – Fotó: Engelhardt Dióbirtok
Az aszály már nem rendkívüli esemény, hanem állandó kihívás
A diótermesztés másik meghatározó problémája az egyre súlyosbodó vízhiány. Engelhardt Ádám szerint ma Magyarországon hosszú távon már nem lehet biztonságosan diót termeszteni öntözés nélkül.
A szakember hangsúlyozta, hogy az öntözés mára nem technológiai előny, hanem a gazdaságos termelés alapfeltétele lett. Az Engelhardt Dióbirtokon jelenleg is zajlik az öntözési rendszerek fejlesztése, ugyanakkor a vízjogi engedélyezés és a vízkeretek meghatározása, valamint a pályázatok lassú ügyintézése továbbra is komoly nehézségeket okoz a termelők számára.
A probléma súlyosságát jelzi, hogy a jelenlegi hőhullámok mellett akár néhány csapadékmentes hét is elegendő lehet ahhoz, hogy a most még kedvező állapotban lévő ültetvények is jelentős stresszhelyzetbe kerüljenek.
A klímaváltozás átírja a növényvédelmet is
Az idei szezon ugyanakkor egy érdekes jelenségre is rámutatott. A rendkívül száraz tavasz kedvezőtlenül hatott a fagykárok alakulására, ugyanakkor több hagyományos dióbetegség visszaszorult. Engelhardt Ádám szerint a virágzás körüli száraz időjárás jelentősen csökkentette egyes gombás és baktériumos fertőzések kialakulásának kockázatát.
A szakember ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy
a hazai diótermesztés egyik alapvető problémája a megfelelő kutatási háttér hiánya. Emiatt a termelők sok esetben saját kísérleteikre kénytelenek támaszkodni.
Az Engelhardt Dióbirtokon jelenleg több különböző növényvédelmi és metszéstechnológiai kísérlet is folyik, amelyek eredményei hosszabb távon az egész ágazat számára hasznosak lehetnek.
A kései fagyok fajtánként eltérő mértékű terméskiesést okoznak – Fotó: Engelhardt Dióbirtok
A gazdasági környezet sem kedvez a termelőknek
A természeti kihívások mellett a gazdasági környezet is egyre nagyobb nyomást helyez a diótermelőkre. Engelhardt Ádám kimutatása szerint 2021 és 2024 között a kumulált infláció megközelítette a 40 százalékot, miközben a diótermékek nagykereskedelmi ára mindössze mintegy 12 százalékkal emelkedett. Ez azt jelenti, hogy a diótermesztés jövedelmezősége jelentősen romlott az elmúlt években.
Bár az elmúlt évben sikerült valamelyest emelni a termelői árakat, az ágazat továbbra sem tudta megközelítőleg sem lekövetni az elmúlt 4-5 év energia-, munkaerő- és inputanyag-költségeinek növekedését. A forint erősödése pedig még kiszolgáltatottabbá teszi a magyar termelőket a beömlő import árudömping árleszorító hatásának.
A jövő kulcsa a technológia és a minőség lehet
A lovasberényi szakmai nap egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy a magyar diótermesztésnek alkalmazkodnia kell a megváltozott klimatikus és gazdasági környezethez. A késői fakadású fajták alkalmazása, az öntözés fejlesztése, a precíziós növényvédelem, valamint a magas minőségű áru előállítása ma már nem versenyelőnyt, hanem a fennmaradás feltételét jelenti.
Ahogy Engelhardt Ádám fogalmazott: a diótermesztésben ma már nem fér bele a kompromisszumos minőség. „Jó diót kell termelni, mert ha nem termelünk jó diót, akkor rengeteg egyéb problémánk lesz” – fogalmazta meg a hazai dióágazat egyik legfontosabb tanulságát.
Indexkép: Engelhardt Dióbirtok
