A pókokkal kapcsolatban ritkán jut eszünkbe a tél – pedig van egy csoportjuk, amely még a fagyos évszakban is aktívan mozog, vadászik. A kalitpókok (Clubiona-fajok) nem vonulnak vissza a hideg elől: ezek az apró ragadozók télen is bevetésre készek a gyümölcsösökben, ahol a gazdák tudtukon kívül is számíthatnak rájuk.

Ezek a pókok szinte mindenhol előfordulnak a mérsékelt égövi gyümölcsösökben, ahol a rejtőzködő kártevők – például atkák, kabócák, levéltetvek és különféle rovarlárvák – jelentős részét zsákmányul ejthetik. Különösen fontos szerepet játszanak a tél során, amikor ezek az élősködők elbújnak a fák kérgének repedéseiben vagy a lehullott levelek között. A kalitpókok ilyenkor is vadásznak rájuk, ezzel csökkentve a következő vegetációs időszak kártevőállományát.

De hogyan képes egy ilyen apró élőlény fagypont alatt is mozgékony maradni? A választ egy kanadai-cseh kutatócsoport vizsgálatai adták meg, akik Csehországban, alma- és körteültetvényekben élő kalitpókokat gyűjtöttek be a tél folyamán, decembertől februárig. A begyűjtött példányok három különböző Clubiona-fajt képviseltek.

A kutatók a pókok testéből származó anyagokat célzottan olyan módszerrel vizsgálták, amely a jégképződést gátló fehérjéket képes kimutatni. A vizsgálatok során olyan fehérjéket sikerült azonosítani, amelyek jelentősen csökkentették a pókok fagyáspontját – egész pontosan 5,6 Celsius-fokkal. Ez azt jelenti, hogy ezek a pókok a szokásos fagypont alatti hőmérsékleten is épségben tudják tartani sejtjeiket, és nem fagynak meg.

A fagy egyik legnagyobb veszélye az élő szervezetek számára, hogy a sejtekben lévő víz megfagyása során jégkristályok képződnek, amelyek fizikailag roncsolják a sejtfalat. A kalitpókok szervezetében az azonosított fehérjék ezt a folyamatot lassítják le, illetve akadályozzák meg. A fehérje különleges, „téglaszerű” alakot ölt, egyik fele pedig lapított, és ez a rész csatlakozik a kialakuló jégkristályhoz – ezzel megakadályozva, hogy az tovább növekedjen.

Érdekesség, hogy ezek a fehérjék kizárólag a kalitpókokban fordulnak elő, más pókfajokból eddig nem mutatták ki őket. Bár más rovarokban is találtak hasonló működésű fagyvédő fehérjéket, ezek teljesen eltérő eredetűek – az evolúció hasonló körülményekre adott hasonló választ, anélkül, hogy közös lenne az eredet.

A felfedezés nemcsak ökológiai szempontból érdekes, hanem a gazdálkodók számára is jó hír: a kalitpókok télen végzett munkája segíti a gyümölcsösök védelmét anélkül, hogy bármilyen növényvédő szerre szükség lenne. Ezek a nyolclábú szövetségesek csendben, de hatékonyan dolgoznak a hideg hónapokban is.

Forrás: ng.24.hu

Indexkép: Pixabay