Számos mezőgazdasági üzem ruház be napelemes rendszerekbe, esetleg biogázüzemekbe vagy más megújulóenergia-termelő megoldásokba. Az akkumulátoros energiatárolók lehetővé teszik, hogy a termelők rugalmasabban használják fel az általuk előállított villamos energiát, miközben csökkenthetik a hálózati túlterhelések kockázatát. Ezért nagyon is lényeges, hogy milyen ütemben képes fejlődni az energiatárolási kapacitás.
Kulcsfontosságú pont az energiafüggetlenségben
Jelenleg a Németországban működő akkumulátoros energiatárolók teljes kapacitása megközelítőleg 30 GWh. Ebből nagyjából 6 GWh a nagyméretű energiatárolókhoz kapcsolódik. 2029-ig további 15 GWh új tárolókapacitás megvalósulása tekinthető viszonylag biztosnak, de 58 GWh összkapacitás sorsa teljesen bizonytalan – írja az agrarheute.com. Az iparági szereplők szerint ennek egyik fő oka a hálózati csatlakozási engedélyek hosszadalmas ügyintézése, valamint a szabályozási környezetből fakadó nehézségek.
Németország nagy lendülettel fejlesztené az energiatárolást, de az, hogy ez megvalósul-e, döntően a politikai és szabályozási feltételektől függ”
– mondta Carsten Körnig, a BSW-Solar ügyvezető igazgatója. Pedig az energiatárolás révén csökkenthetők a hálózati torlódások, és növelhető az áramot termelők energiafüggetlensége.
Miért packázik a hivatal?
Tény, hogy az elmúlt években rendkívül gyorsan nőtt a napelemes és szélerőművi kapacitás egész Európában. A magyarországi helyzetről itt írtunk: Lecseréljük Paksot? Történelmi rekord a magyar villamosenergia-termelésben. Egy új akkumulátoros tároló ugyan nem termel energiát, de jelentős teljesítményt képes egyszerre felvenni és leadni is. Sok országban még most alakulnak azok a szabályok, amelyik eldöntik, hogy az energiatárolók termelőnek vagy fogyasztónak számítanak-e, esetleg egy külön kategóriát képeznek a rendszerben. Ettől függ az is, hogy milyen díjakat fizet, milyen hálózati jogosultságai vannak, milyen szolgáltatásokat nyújthat az, aki ilyennel rendelkezik.
A nagy energiatárolókkal kapcsolatban mindenképpen megvizsgálják a hálózat terhelhetőségét, ráadásul ezek sokszor ugyanazokra a csatlakozási pontokra pályáznak. A hálózati problémákat fokozza, hogy a termelés és a fogyasztás csúcskörzetei térbelileg messze eshetnek egymástól. Németországban például a szélenergia nagy része északon termelődik, míg a fogyasztás jelentős része délen található, ezért több ezer kilométer új, nagyfeszültségű vezetéket kellene építeni az energia továbbítására. Amíg ezek nem készülnek el, a hálózatüzemeltetők óvatosabban engedélyeznek új nagy fogyasztókat és nagy energiatárolókat.
A szakmai szervezetek szerint a legnagyobb gond mégsem a hálózat fizikai korlátja, hanem az, hogy az engedélyezésnek nincs egy egységes, országos rendszere, és a folyamat akár egy-két évig is eltarthat. A fejlesztők szerint maga a műszaki vizsgálat néhány hét alatt elvégezhető, a fennmaradó idő csak várakozás az adminisztrációra. Úgy tűnik, a bürokrácia vált a fejlődés szűk keresztmetszetévé Németországban.
Ez a cikk is érdekes lehet: Tilos lesz kínai invertereket használni a napelemekhez?
