Mit jelent a gyakorlatban a talajmegújító gazdálkodás? Forintosítható-e, amit nyerünk vele? Mennyire rögös az út, amit végig kell járni ahhoz, hogy egyszer elmondhassuk: ez a gazdálkodási mód a védjegyem! Szeredi Attilával, a Talajmegújító Gazdák Egyesületének elnökségi tagjával beszélgettünk.
A talaj parancsol
A Szeredi Kft. Kiszomboron, a Maros folyó és a magyar–román határ szegletében működik a rendszerváltás óta. A vállalkozás nagyjából 1200 hektárt művel, kizárólag szántóföldi termelésből él. Területük harmada a Maros mentén helyezkedik el, iszapos vályogtalajon, a többi középkötött réti agyag: a termőképességét tekintve kiváló, a művelhetőséget nézve viszont kihívásokat tartogat.
„2017-ben kezdtünk el a regeneratív műveléssel kísérletezni. Tehát nem az időjárási szélsőségek motiválták a váltást, hanem a helyi talajadottságok. Ugyanis azt vettem észre, hogy hiába hagyjuk a földön a szármaradványokat, és hiába lazítjuk a talajt, az folyton visszatömörödik. Ahol öntöztünk, és évente 200–250 mm víz ment ki, ott még rosszabb volt a helyzet: az eliszapolódásra, tömörődésre fokozottan figyelni kellett. Rájöttem, hogy valamit rosszul csinálunk” – kezdi története elmesélését a gazdaságvezető.
A Talajmegújító Gazdák Egyesületével egy gyűlésen találkozott először, és az ott elhangzottak azonnal megfogták. Elkezdett kísérletezni a művelésmélység és a műveletszám csökkentésével: először csak kisebb területeken és a változtatást jobban tűrő kultúrákban. Később kiderült, hogy nemcsak a növényfajok, de a fajták között is óriási a különbség a tekintetben, hogy mennyire bírják a talajművelés minimalizálását.
A művelés fokozatos csökkentése
„Először is tisztában kell lennünk a területeinkkel. Ne csak benyomásaink legyenek róla, járjuk végig egy talajszondával a földeket, és jegyezzük fel, hol muszáj áttörni a tömörödött réteget ahhoz, hogy elkezdhessük a művelési mélység csökkentését. Enélkül ugyanis nem fog menni a dolog” – int Szeredi Attila. A másik, amit korán belátott: az ő földjein tavasszal már nem szabad talajt művelni. Akkor sem, ha a takarónövényt kint hagyták télre, és az nem fagyott el teljesen. Tavasszal ugyanis mindig több vizet tartalmaz a föld, mint ősszel, ezért minden egyes alkalommal, amikor a gép végigmegy rajta, egy ártalmas tömörítést is végez. Ennek pedig a talajélet látja kárát, plusz megnövekszik a belvizek kialakulásának kockázata is.
A művelés csökkentése mellett szükség volt a talaj szerkezetének javítására is. (Erre lentebb még részletesen kitérünk.) A hagyományos módszerek ugyanis – mint a szármaradványok kint hagyása és a másodvetés – kevésnek bizonyultak.
„Nálunk öt évből legfeljebb kétszer kel ki és erősödik meg a szeptember elején elvetett takarónövény. A regeneratív rendszer egyik alapelve, hogy minél több napon át legyen élő gyökérzet a talajban, ami a talajélet működésének egyik feltétele. Ahhoz viszont, hogy a tavaszi vetésig ne szárítsa ki a talajunkat, időben meg kell semmisíteni. A tél végi terminálás történhet mechanikai úton, speciális hengerekkel vagy zúzókkal, vagy pedig kémiailag. Mi az utóbbit alkalmazzuk, ugyanis az előbbiekkel súlyos talajtömörödést okoznánk” – magyaráz a szakember.
A gyomok és károkozók legyőzése
Apropó: kémiai megoldás. Vajon igaz az az állítás, hogy az elhagyott mechanikai beavatkozásokat totális gyomirtóval kell felváltani a no-till rendszerben? Szeredi Attila szerint ez kultúra-, talajállapot- és évjáratfüggő kérdés. Kapás kultúrákban vetés előtt vagy vetés után szükség lehet arra, hogy egy alacsony dózisú glifozáttal megsemmisítsük a gyomkonkurenciát. Nyáron pedig a tarlón lehet indokolt a bevetése – akárcsak az összes hazai üzemben, amelyik nem akar talajbolygató gyomirtással vizet veszíteni. „Ha mérlegre teszem, hogy mivel ártok többet a talajéletnek: azzal, ha kiszárítom a földet, vagy azzal, ha a felszín herbicidet kap, akkor az a tapasztalatom, hogy az első eset a rosszabb.”
Ezen a ponton felvetődik, hogy mi történik a növényi maradványokon lévő peszticidekkel? A gyakorlatban alkalmazott készítmények egy része kifejezetten igényelné, hogy leforgassák, és ott megsemmisüljön. Gond lehet a száron szaporodó kórokozókkal is, ha nem jutnak be abba a közegbe, ahol a természetes ellenfeleik – a hasznos baktériumok és gombák – felléphetnek ellenük. Gyakori kérdés a pocokprobléma is. A járatok megsemmisítése nélkül hogyan gyéríthető a rágcsálóállomány?
Fotó: Agroinform.hu
Türelemjáték
Szeredi elmondása szerint még csak most tartanak ott, hogy megvizsgálják, hogyan változik a rendszer kórtani és egyéb szempontból a no-till hatására. Egy biztos: egy olyan komplex rendszer, mint a talajbiom, nem alakul ki egyik évről a másikra. Ahogyan egy ökogazdaságnak is több év kell az átálláshoz, úgy a művelésmentesség is fokozatosan válik fenntartható rendszerré. Nem is célszerű, hogy első nekifutásra nagy felületen kezdjünk kísérletezni vele – tanácsolja. Eleinte kisebb táblákon, kalászosokkal és a művelési mélység, illetve menetszám fokozatos csökkentésével kezdjük az átállást.
„Az olyan években, mint a 2023-as, amikor kezelhetetlen volt a pocokgradáció, mi is tehetetlenek vagyunk, bármennyi madárodút vagy T-fát helyezünk is ki. De ha a talajélet jól beindul, akkor a növény egyre fittebb lesz. Egy csernozjom talajon öt év no-till után már a vetésfehérítő sem támadja úgy a gabonatáblát az erős bőrszövet miatt. Kórtanilag ugyanez a helyzet. A talaj tápanyag-szolgáltató képességének és vízgazdálkodásának javulásával a növények kondíciója és ellenálló képessége is javul. Idővel arra is rá kellett jönnünk, hogy az egyes fajták között is nagy a különbség a tekintetben, hogy mennyire viselik ezeket a körülményeket.”
Így kezdjünk hozzá!
De nézzük meg előbb lépésről lépésre, hogyan jutunk el odáig, hogy már olyan finom részletekkel is foglalkozhatunk, mint az egyes fajták no-tillre való alkalmassága.
A Szeredi Kft. elsőként a mélyművelést hagyta el: megszűntek az 50 centi mély lazítások és a 40 centi mély szántások. Helyette késes eszközöket járattak maximum 20 centis mélységben. A tavaszi növények talajelőkészítése még az ősz folyamán megvalósult, optimális talajállapot mellett egy gruberezésből és egy rövidtárcsázásból állt. Később elhagyták a grubert, majd a tárcsát is. Közben egyre több kultúrát és egyre nagyobb területet vontak be a műveléscsökkentésbe. „A földjeink egy részén már hat éve tart az átállás, és egy növényfajból 3–5 hibridet is tesztelünk, hogy kiderüljön, mit bírnak. Amíg a no-tillig el nem jutunk, egyre kevesebb és kevesebb gépi munkára van szükségünk. Amikor megérkezünk, akkor azonban döntenünk kell: béreljük-e vagy megvesszük a direktvetőgépet?”
Kieső és bejövő költségelemek
Ezen a ponton kiderül, hogy a termelésből kikerülő költségelemeket újak töltik be. „Csak néhányszor tízezer forintot tudunk megtakarítani azzal, hogy kevesebb a talajmunka, de ezt elviszi az, hogy költenünk kell a másodvetésre és olyan talajjavító, -kondicionáló anyagokra, mint a kálium-szulfát, az alginit, az élesztővinasz vagy a gilisztahumusz-koncentrátum” – sorolja a legnagyobb, újonnan megjelenő kiadási tételeket a szakember. Másrészt viszont arról számol be, hogy évről évre kevesebb műtrágyát és növényvédő szert kell kiadniuk, mivel az egész élettér egyre egészségesebben kezd viselkedni, amelyben a kultúrnövény immunrendszere is erősebb.
Ami a gépesítési oldalt illeti, a géphasználat olyan mértékben lecsökkent, hogy a kiszombori cég úgy döntött, eladja a talajművelő eszközök egy részét és a gumihevederes traktort. Az így befolyt összegből – banki segítséggel – vásároltak egy direktvetőgépet a kalászosokhoz. A tavaszi vetéshez szükséges direktvetőgépet egyelőre még bérlik. „Több erőgépet, munkagépet már csak bérlünk. Sajnos az új gépek ára kigazdálkodhatatlanul magas, az üzembiztonságuk pedig messze elmarad az elvárttól” – magyaráz Szeredi Attila.
Ha már a megtérülésnél járunk, adódik a kérdés: milyen hozamokra lehet számítani a regeneratív rendszerben? Ha a költségeken nem sokat spórolunk, akkor mit nyerünk vele?
Fotó: Agroinform.hu
Az alkalmazhatóság határai
A szakember leszögezi, hogy nem lehet minden kultúrában megvalósítani a művelés elhagyását. Az intenzív, öntözéses gazdálkodás nem működne lazítás nélkül. A kalászosok, pillangósok sokkal jobban kompenzálnak bármilyen technológiai váltást, mint például a kukorica. A Maros menti gazdaságban a napraforgó (olajipari és étkezési), a durumbúza, az őszi borsó, a lucerna viszik a prímet, az árukukorica már csak nagyon kis területet fed. Kísérleteztek búza–őszi borsó és gabona–bükköny együttes vetésével is. „Ezek a párosítások működőképesek. Ha állatoknak szánjuk, akkor az aratás eredményét szét sem kell választani. Ha a kalászosra és a fehérjenövényre külön-külön van szükségünk, akkor rostával vagy triőrrel kell kezelni a terményt.”
Tavaly történt meg először, hogy a napraforgó a teljes területen no-tillben volt kezelve, a kukoricának pedig a harmada volt ilyen. Az olajnapraforgó termésátlaga 2,6 t/ha, az étkezési napraforgóé 2,8 t/ha lett, a kukoricáé pedig 3,7 t/ha – mind felülmúlták a Csongrád megyei átlagot. Az őszi kalászos és a borsó idén lesz először a teljes területén no-till rendszerből betakarítva.
„Az eddigi tapasztalatok alapján van olyan durumfajta, amelyik az előveteménytől függően minimum műveléses környezetben 1,3–1,8 tonnával felülmúlta az üzemi átlagunkat. Mivel a vetőmagcégek nem tudnak no-tillre alkalmas fajtákat ajánlani, a termelőre vár a feladat, hogy kikísérletezze, melyik válik be nála. Türelem és kudarctűrő képesség szükséges hozzá” – ismeri el a szakember.
Ez az, amit biztosan nyerünk!
A no-till előnyei – mint bármely más extenzívebb rendszeré – olyankor ütköznek igazán, amikor egy időjárási szélsőség miatt a legintenzívebben kezelt szuperhibridek sem képesek kibontakoztatni a genetikai képességüket. „A talajaink jobb vízgazdálkodása az aszályos években mutatkozik meg igazán. Ezekből pedig egyre több van. Ha egy szóval kellene jellemeznem, mi az, amiért ezt az egészet csináljuk, az a termésbiztonság.”
Szeredi Attila úgy véli, a regeneratív termelés olyan értékteremtő módszer, ami hamarosan címkézhető is lesz. „Az egyesületünk most építi ki a tanúsítási rendszert a gazdálkodási gyakorlat mögé. A végső cél egy olyan tanúsítvány bevezetése, amelyet a piac hozzáadott értékként kezel. Azt gondolom, hogy ez vagy felárat, vagy biztos értékesítési lehetőséget jelent olyankor, amikor például túlkínálat van a piacon. Ezt a minősítést mindig értékelni fogja a vevő.”
A no-till előnyei és hátrányai
|
Gönczi Krisztina – Agroinform
A Talajstratégiák Agroinform TechMagot megnyithatod ide kattintva, vagy lapozd végig itt:
A korábbi TechMag lapszámokat elolvashatod a Magazin rovatban.
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)