Az egészséges táplálkozás és a funkcionális élelmiszerek iránti növekvő érdeklődés világszerte előtérbe helyezte az ehető virágokat. De vajon mennyire biztonságosak ezek a szemet gyönyörködtető, sokszor nyersen fogyasztott növényi részek? A spanyol Rey Juan Carlos Egyetem kutatói a kérdés tisztázására átfogó irodalmi áttekintést készítettek, amely a Foods című tudományos folyóiratban jelent meg. Vizsgálatuk középpontjában két, különösen aggasztó vegyületcsoport áll: a pirrolizidin- (PA) és a tropán-alkaloidok (TA).

Kockázatok rejtőznek a tányéron

Bár az ehető virágokat friss formában, szárítva, infúzióként, étrend-kiegészítőként vagy mézbe keverve is fogyasztják, vajon tisztában vagyunk azzal, hogy ezek milyen szennyeződéseket tartalmazhatnak? A kutatások alapján gyakoriak a növényvédő szer-maradványok, nehézfémek, kórokozók, sőt, fizikai szennyezők – például rovarok – is. Az EU Gyors Élelmiszer- és Takarmányriasztási Rendszere (RASFF) már több alkalommal is riasztott: szalmonella, túlzott alkaloidtartalom és növényvédő szerek jelenléte miatt is visszahívások történtek, gyakran éppen organikusnak címkézett termékek esetén.

ehető virág

Az egészséges táplálkozás és a funkcionális élelmiszerek iránti növekvő érdeklődés világszerte előtérbe helyezte az ehető virágokat – Fotó: pexels.com

Különösen veszélyes a nyers fogyasztás

Mivel a legtöbb virágot hőkezelés nélkül fogyasztják, jogosan merül fel a kérdés, hogy ez növeli-e a mikrobiológiai kockázatot? A kutatások szerint igen: a nem megfelelően kezelt növényeken gyakran előfordulhat Escherichia coli és Staphylococcus aureus, amelyek élelmiszer-eredetű megbetegedéseket okozhatnak. Bár a tesztelt minták többsége a határértékek alatt maradt, de elég egyetlen szennyezett tétel ahhoz, hogy súlyos következményekkel járjon, különösen érzékeny fogyasztói csoportok esetében.

Ezt kell tudni az alkaloidokról

A kutatók a PA- és TA-tartalmat a legjelentősebb toxikológiai kockázatnak tartják. Ezeket a vegyületeket bizonyos növények természetes módon termelik, és a szervezetbe jutva májkárosodást, idegrendszeri zavarokat és hosszú távon akár rákkockázatot is okozhatnak. Vajon lehetséges, hogy még azok a virágok is tartalmazzák ezeket a vegyületeket, amelyek nem termelik őket? A válasz sajnos igen: a termesztés és feldolgozás során keresztszennyeződés révén a méreganyagok átkerülhetnek más fajokra is.

Van szabályozás, de elég ez?

Az EU szabályokat állapított meg a növényi étrend-kiegészítők PA- és TA-tartalmára, de a friss virágokkal kapcsolatban a határértékek nagyrészt szabályozatlanok.

A virágalapú termékek alkaloid szintje meglepően változatos: a kutatások szerint még a kamillatea is pozitív eredményt mutathat PA-ra. És mi a helyzet a mézzel? Mivel a méhek nem válogatnak a virágpor gyűjtése során, akár mérgező növényekről is származhat a nektár. A nyers mézben mért PA-koncentráció néhány esetben elérte a 3 313 μg/kg szintet is. Bár a legtöbb kereskedelmi termék megfelel a határértékeknek, előfordulnak kivételek – ezek különösen veszélyesek lehetnek gyermekekre és várandósokra.

A fejlődő analitikai módszerek már a nyomokban előforduló alkaloidokat is képesek kimutatni, de a szabványosított protokollok és referenciaanyagok hiányoznak. Európában bizonyos gyógyteák és étrend-kiegészítők pirolizidin-alkaloid-tartalmára létezik jogszabályi határérték, de az ehető virágok szennyezőanyag-tartalmára vonatkozóan nincsenek előírások. A szakértők sürgetik ezek kidolgozását, mivel az ehető virágok fogyasztása világszerte egyre népszerűbb.

Forrás: food-safety.com
Indexkép: pexels.com