Hektáronként 10 ezer forint lehet az eltérés
„Általában 20–25 kilométerre megyek el, és 20–50 hektárral szoktak megbízni. 50 kilométeren túl már akadna más vállalkozó a munkára – kezdi egy dél-borsodi bérmunka-szolgáltató, aki maga is rendelkezik 30 hektárnyi saját területtel, de nem tudna megélni csak a földből: „Most vették meg a javító minőségű búzámat 60 ezerért. Eddig bértárolóban volt, muszáj voltam eladni.” Így persze tudja, hogy a többieknek sem könnyű, de az is világos, hogy a tavalyi árakon már nem lehet bérmunkát végezni.
35–45 ezer nettóért aratok a területtől és a partner hűségétől függően. Az is számít, hogy kell-e szecskázni vagy hordani a terményt. Ahol mindent rám bíznak, ott olcsóbb maga az aratás. Repcétől a napraforgóig mindent vállalok, kukoricát már nem.”
Nagyjából ez az az ársáv, amit az ország más részeiben is hallunk, de az egyes térségek egyedi adottságai (a táblák és a birtokméretek, a fizetőképesség, a konkurencia jelenléte) erősen befolyásolják, hogy ebben az ártartományban merre mozdul el a „csuszka".
100 kilométer a hatótáv
Pest vármegyében, Törtelen a Győr Fivérek kínálják a bérgépet. „60–80 hektárért akár 80–100 kilométerre is elmegyünk. A kombájnunk precíz munkát végez, de nem vadonatúj.
Egy 150 milliós, újszerű géppel nem éri meg bérmunkázni, akkora az amortizációs költsége. Nagyjából 60 millió forint maradványértéktől érdemes elkezdeni kifelé dolgozni vele”
– magyarázza a fivérek egyike, Sándor. Ők 32–40 ezer forint közötti összeget kérnek el egy hektárnyi aratásért. A nagyobb táblákat, illetve megbízásokat az alacsonyabb összegért számolják el. A feladat 5 hektártól 250 hektárig terjed, egy szezonban körülbelül ezer hektáron aratnak. „A 300 hektáros gazdaságok már túlgépesítettek, és a bérmunkavégzők között is nagy a konkurencia. A vízválasztót az jelenti közöttünk, hogy ki képes lépést tartani az alkatrész- és gépárakkal.”
„Akár 100 kilométert is elmegyek, de akkor legalább 100 hektárra kell hogy szóljon a feladat. A környékünkben sajnos kevés a szántó, az is sok darabban van” – magyarázza a Bács–Kiskun vármegyében, Kecelen dolgozó vállalkozó, Varga Péter, akinek szintén csak minimális szántója van ezen a borvidéken. Azt mondja, nagyon nehéz anyagi helyzetben vannak a környékbeli gazdák a sorozatos aszálykár miatt. Ő maga sem tudna megélni tisztán mezőgazdasági munkából.
Sok a tartozás a partneri körömben, és nem azért, mert nem akarnak fizetni: nem tudnak.”
Mivel a gépi költségek emelkedtek, 38 ezernél nem tudja olcsóbban vállalni az aratást, és ebbe már nem fér bele az, hogy hordani kell a terményt.
Ezeket a szempontokat mérlegelik a bérmunka-szolgáltatók – Fotó: Shutterstock
Könnyebb, ha magad szereled
Komárom–Esztergom vármegye területén találunk egy vállalkozót, aki azért tud az alsó díjsávban maradni, mert egy szervizelést végző cégben érdekelt, így mindent maga javít, és az alkatrészhez is olcsóbban jut hozzá.
„A munkámból kifolyólag sok embert ismerek, sokat is arattam már. Úgy vagyok vele, hogy csak akkor lesz hosszú távon munkám, ha a gazda is jól jár” – indokolja a fiatal gépész, miért vállalja 35 ezer forintért az aratást. 50 hektárért akár 100 kilométerre is elmegy, de a nagyon nagy távolságokra már óradíjat számol fel. A közelebbi helyszíneken akár egy hektárt is leszed, nem válogat a megrendelők között. Az a megfigyelése, hogy a kisgazdák sokkal gyorsabban fizetik ki, mint azok, akiknek szemmel láthatóan van mit a tejbe aprítaniuk. Pedig csak számlával tud aratni.
„Szűk a bérmunkapiac, de szerintem van mozgástér ebben a szakmában. A változékony időjárás miatt bármikor szüksége lehet a gazdának egy plusz kombájnra a gyors aratáshoz. El is romolhatnak a gépek, és akkor gyors segítségre van szüksége.
Ha nem kap vérszemet a szolgáltató, sokáig lesz munkája. Tudomásul kell venni, hogy a mezőgazdaság már nem bír el mindenkit a hátán, miközben egyedül viseli a termelés összes kockázatát.”
