Függés az importmalactól
Az európai sertéságazat az elmúlt évtizedekben fokozatosan átalakult: már nemcsak az egyes telepek, de egyes országok is szakosodni kezdtek a malac-előállításra, illetve a hizlalásra. Az utóbbi évtizedben pedig Spanyolország leelőzte Németországot a vágási teljesítményben és az exportszámokban. Ez a két nagy sertéstartó nemzet azonban nagyban támaszkodik a dán és a holland malacokra.
A spanyolok tavaly 4,7 millió, míg a németek közel 10,5 millió élőállatot szállítottak be hízóalapanyagnak.
A holland és dán telepek magas reprodukciós teljesítményű tenyészállatokkal és kiváló technológiával rendelkeznek. Dániában például 14–16 malacot sem lehetetlen választani egy kocáról. Mindkét kis állam hihetetlen hatékonysággal termelte a német, majd a spanyol telepekre is a felhizlalandó jószágokat. Csakhogy az utóbbi évtizedben felerősödtek a talaj- és állatvédelmi kifogások a sertéstartással szemben, a társadalom pedig szembefordult az állattartással, és divattá vált a vegán étrend.
Hollandia leépít, közben hatékonyságot növel
Hollandia 2020 óta drasztikus nitrátterhelés-csökkentési programot visz végbe a Natura 2000 területeken, ami a sertéstelepek felszámolásával jár teljes, sőt 120%-os kártalanítás mellett. Ez milliárd eurókba kerül az államnak, de meglett a hatása: a 2019-ben még 12,27 millió állatot számláló ágazat 2025-re 9,96 millió egyedre csökkent.
Utoljára 45 évvel ezelőtt volt 10 millió sertésnél kevesebb Hollandiában.
Ám ahhoz képest, hogy mennyire pénzt ölt a kormány az állományleépítésbe, nem is sok ez 9 százalékos csökkenés az öt év alatt. A megmaradt üzemek ugyanis hatékonyságnöveléssel reagáltak a helyzetre, és tovább emelkedett az egy kocára jutó malacok száma. A termelékenység emelésének persze vannak biológiai korlátai, de mint látjuk, a sertéshús iránti igény is csökken. Emellett a külpiaci lehetőségek sem jók, mióta Kína a 2018-as sertéspestis-járványból visszaépítette a kocaállományát, a fogyasztása pedig stagnálni kezdett.
A dán malacnevelés világhírű; felhagynának vele? – Fotó: Shutterstock
Miért aggódnak akkor a németek?
Németország sertésállománya 10 évvel ezelőtt érte el a csúcsot 28,4 millió állattal. 2025-ben pedig örvendve állapították meg, hogy végre megállt a zuhanás, mert 21,3-ról 21,5 millió egyedre emelkedett a létszám.
Egy évtized alatt elvesztették a korábbi kapacitásaik negyedét.
Gondoljunk bele, hogy a beáramló 10–11 millió malac a teljes sertéslétszám felét teszi ki! És bár csökken a német sertésállomány, a kocatartást sújtó újabb és újabb állatjóléti előírások a maradék malacmennyiség előteremtését is hamarosan megkérdőjelezik az országban – legalábbis erre figyelmeztetnek az ágazati szakemberek.
A tervek szerint 10 éven belül már a fialó kocát is csak 5 napon át lehet majd az újszülött malacaival boxban tartani. A német sertéstartók szerint ez azt jelenti, hogy vagy felhagynak a sertéshizlalással, vagy a malac-előállítást teljes egészében kiszervezik az országból. Ehhez persze nem ártana, ha továbbra is létezne a holland és a dán tenyésztés, malacnevelés.
A dánok is felhagynának a sertéssel?
Csakhogy most már a dánoknak is kezd elegük lenni abból, hogy egyre nagyobb társadalmi nyomás nehezedik az állattartásra. Ezért a dán sertéstartók szövetsége felszólította a kormányt, hogy dolgozzon ki egy támogatási programot a sertéstartásból véglegesen kiszállók számára. Példaként nem kellett messzire menniük: a Covid idején 17 millió nyércet ölt le a dán kormány állami kártalanítás mellett.
A sertéstartók most azt mondják:
Ne csak beszéljetek, döntsetek! Ha akartok még valaha sertéshúst enni, hagyjátok abba a termelők támadását, ha meg nem, fizessétek ki őket végleg."
Németországban most attól tartanak, hogy a dán választások kampányzajában talán valaki meghallotta ezt, és nem segélykiáltásként, hanem programjavaslatként értelmezte...
Ez a cikkünk is érdekelheti a témában: Húsvéti feltámadás? Gyorsulva nőnek a sertésárak
Indexkép: Shutterstock.
