A szántóföldi környezetben kialakított vadvirágos szegélyek nem csupán a beporzó rovarok számára nyújtanak azonnali segítséget, hanem az idő előrehaladtával egyre természetközelibb, fajokban gazdag élőhelyekké formálódhatnak. Ebben a folyamatban a mesterségesen kijuttatott magkeverékek mellett a természetes úton megjelenő fajok is meghatározó szerepet töltenek be – derül ki egy friss, több esztendőt felölelő tudományos vizsgálatból.
A beporzó rovarok, köztük a vadméhek populációi az utóbbi évtizedekben világviszonylatban is jelentős mértékben megcsappantak. A jelenség egyik elsődleges oka a mezőgazdasági termelés intenzívebbé válása: a növényvédő szerek túlzott alkalmazása közvetlen veszélyt jelent a rovarokra, miközben a hatalmas kiterjedésű, monokultúrás táblák és a természetes búvóhelyek eltűnése gyökeresen átalakította a tájszerkezetet. Emiatt a megművelt területek egyre kevésbé alkalmasak a beporzó közösségek fenntartására, hiszen egy átlagos parcella manapság már nem biztosít elegendő táplálékot, fészkelőhelyet vagy menedéket. Ez nem csupán ökológiai probléma, hiszen a rovarok közreműködése alapvető számos kultúrnövény hozama és minősége szempontjából, így hiányuk az élelmiszer-ellátás biztonságát is fenyegeti.
A helyzet kezelésére kínálnak megoldást az agrár-környezetgazdálkodási rendszerekben az egyik legnépszerűbb eszközként alkalmazott vadvirágos sávok.
Ezek a területek virágzó növényekkel teszik változatosabbá a határt, létfontosságú erőforrásokat nyújtva a rovarvilágnak. A legtöbb hasonló beavatkozás ugyanakkor csupán a rövid távú sikerekre koncentrál, és keveset tudunk arról, miként fejlődik ezen élőhelyek növényzete többéves távlatban.
Ezt a kérdéskört elemezte a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont egyik kiemelkedő munkacsoportja a Kiskunság területén, Harta és Újsolt környékén. A nagyszabású kísérlet megvalósításához az Állampusztai Mezőgazdasági és Kereskedelmi Kft. biztosította a földterületeket, ami kiváló példája a tudomány és a gyakorlati gazdálkodás összefogásának. A program célja olyan innovatív vadvirágos élőhelyek létrehozása volt, ahol a növényzet és a beporzók kapcsolatát több éven át monitorozták.
Vadvirágos sávok szántóföldeken: a növényi sokféleség kialakulásának titkai – Fotó: Ökológiai Kutatóközpont
A kísérlet során kizárólag 32 őshonos fajt vetettek el, tudatosan elhagyva a fűféléket a keverékből.
Ez a módszer megakadályozta a talajfelszín túl gyors záródását, így lehetőséget biztosított a talajban rejlő magbankból vagy a szomszédos területekről érkező növények megtelepedésére. Ezáltal egy olyan különleges rendszer jött létre, amelyben a tervezett vetés és a természetes ökológiai dinamika párhuzamosan alakította a közösséget.
A mérések tanúsága szerint a spontán megjelenő fajok már a kezdetektől fogva meghatározóak voltak: borításuk domináns maradt, és diverzitásuk folyamatosan felülmúlta a telepített növényekét. Az ötéves periódus alatt összesen körülbelül 240 természetes úton betelepülő fajt regisztráltak a kutatók. A vetett növények borítottsága a harmadik esztendőben érte el a csúcsát, majd a vizsgált időszak végére egyensúlyba került a spontán fajokéval. Míg a telepített növényzet a közösség stabil vázát alkotta, a természetes úton érkezők a rendszer változatosságáért feleltek.
Báldi András, a projekt vezetője szerint lenyűgöző látni, ahogy a korábbi szántók mára virágzó oázisokká váltak, összesen mintegy 270 növényfajnak nyújtva otthont.
A kutatás rávilágított arra is, hogy a hazai agrártájak még mindig jelentős, rejtett biológiai tartalékokkal rendelkeznek. A régió gazdag talajmagbankja lehetővé teszi a természetes regenerációt, szemben Nyugat-Európa számos régiójával, ahol az évszázados intenzív művelés már felemésztette ezeket a forrásokat.
A vizsgálat egyik legfontosabb tanulsága, hogy a vadvirágos sávok kialakításakor érdemes a természetes folyamatokra is alapozni. Bereczki Krisztina, a tanulmány első szerzője kiemelte, hogy a tervezett és a spontán elemek ötvözése híd lehet a mezőgazdasági beavatkozások és a valódi gyeprekonstrukció között. Ez a szemlélet segít abban, hogy ezek a sávok ne csak átmeneti megoldások legyenek, hanem az agrártáj ellenálló és többfunkciós elemeivé váljanak, hozzájárulva a nemzetközi természet-helyreállítási célok eléréséhez.
Forrás: HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont
Indexkép:
