Nemcsak a gazdák munkáját könnyíti meg, hanem tudományos alapokra helyezi a fenntartható és stresszmentes állattartást az a precíziós technológia, amelyet a Debreceni Egyetem kutatói tesztelnek Kismacson. A szakemberek olyan, lábra szerelhető szenzorokkal monitorozzák az állományt, amelyek a szarvasmarha-ágazatban már bizonyítottak, de a kiskérődzőknél még nóvumnak számítanak. Részletek a DE M. Tóth Ildikó Sajtóközpont saját gyártású tudományos sorozatának legújabb riportjában.
A 21. századi állattenyésztés hatalmas nyomás alatt áll. 2050-re tízmilliárd embert kell élelemmel ellátni, miközben globális a munkaerőhiány és egyre szigorodnak az állatjóléti szabályok.
A kiskérődzők, mint a juh és a kecske kulcsszereplők, hiszen képesek a gyenge minőségű legelők növényeit értékes fehérjévé alakítani. De hogyan tehető ez a folyamat hatékonyabbá?
A megoldás a precíziós állattenyésztés. Míg a tehenészetekben ez már alapvető, a juhoknál nehezebb a helyzet: a legelőn ugyanis nincs Wi-Fi, az eszközöknek pedig bírniuk kell a sarat és az ütődést. A Debreceni Egyetem kutatói most ezeket az okos-megoldásokat tesztelik. Az eddigi eredmények több, mint biztatóak: a módszertan sikerét már a nemzetközi tudományos közösség elismerése is igazolja.
De hogyan működik a juhok „okosórája”? Mit mér pontosan és hogyan alkalmazhatók az összegyűjtött adatok az állattenyésztésben? Kiderül az Univerzum magazin legújabb epizódjából.
Az Univerzum további adásai ide kattintva érhetők el.
Forrás, indexkép: Debreceni Egyetem
