Agroinform - Mezőgazdaság percről percre

A jelenlegi közel hárommilliót számláló hazai sertésállomány éves takarmányigénye megközelíti a 2,5 millió tonnát. A gazdaságos és környezetkímélő, fenntartható sertéshús előállítás az állatok kiegyensúlyozott takarmányozása nélkül elképzelhetetlen. Régóta ismert, hogy a hazai sertéshústermelés költségeinek mintegy háromnegyedét a takarmányozási költségek adják, a takarmánytranszformáció hatékonysága pedig még mindig többnyire jelentősen elmarad több élvonalbeli külföldi versenytársakétól.

Versenyképességünket a legkönnyebben úgy tudjuk javítani, hogy meghatározzuk az állatok tényleges genetikai kapacitásához rendelhető táplálóanyag-igényt, továbbá a nyersfehérje és az aminosavak emészthetősége a különböző genotípusú növendék sertésekben a genotípus-specifikus takarmányozási stratégiák kidolgozásának is alapjául kell, hogy szolgáljon (Tenke et al., 2023)

Ennek takarmányozási oldalról kettős feltételrendszere van. Egyrészt pontosan ismernünk kell az állatok táplálóanyag-szükségletét, másrészt a lehető legpontosabban ismernünk kell a felhasználásra kerülő takarmánykomponensek (pl. kalászos gabonafajták, kukoricafajták, szójafajták, stb) tényleges táplálóértékét, azaz az emészthető táplálóanyag, elsősorban emészthető nyersfehérje tartalmát is. A gazdasági haszonállatok optimális teljesítménye szempontjából ugyanis nem a takarmánykomponensek kémiai összetétele tekintendő relevánsnak, hanem a megtermelt és feletetésre kerülő takarmány táplálóanyagainak emészthető hányada.

Az emészthető nyersfehérje- és aminosav-tartalom alapján történő fehérjeértékelési rendszerek jelentősége már régóta hangsúlyos a sertések takarmányozásában, ugyanakkor a takarmányiparnak jelenleg kevés lehetősége van a takarmánykomponens választásnál figyelembe venni fajtaspecifikus emészthető nyersfehérjetartalmat.

Ennek egyik oka egyrészt, hogy növénynemesítés és növénytermesztés esetében jelenleg az emészthető fehérjetartalom nem fajtaválasztási szempont, másrészt a különböző gabonatételek betárolása, készletkezelése sem fajtaspecifikusan történik.

A fehérjehordozók, elsősorban a szója esetében ugyan rendelkezésünkre állnak szakirodalmi adatok a különböző fajták emészthető nyersfehérje tartalmára vonatkozóan, ugyanakkor a gabonafélék (pl. kukorica) esetében kevés kutatás fókuszált erre a területre. Az ilyen jellegű információk pedig hozzájárulhatnának az állati termékelőállítás környezeti lábnyomának a csökkentéséhez és a termelés hatékonyságának növeléséhez is. A különböző gabona fajták és fehérjehordozók értékelésekor kiemelt jelentőséggel bír az emészthető nyersfehérje hozam, mint minőségi tulajdonság, amelyet célszerű lenne integrálni a fajtaminősítési rendszerekbe is (Mesterházy, 2024 szóbeli közlés). Tekintettel az egyre szigorodó ökonómiai és ökológiai elvárásokra ennek a kérdéskörnek várhatóan egyre nagyobb jelentősége lesz a hazai sertéstakarmányozásban.

A sertéstakarmányok fehérje értékelése

Ahhoz, hogy pontosan megértsük az emészthető fehérje hányad jelentőségét, ismernünk kell a fehérjék alapvető biológiai funkcióit.

A takarmányfehérjék elsődleges funkciója az állatok aminosav-szükségletének kielégítése. A fehérjék biológiai értéke attól függően változik, hogy milyen mértékben és arányban tartalmazzák azokat az aminosavakat, amely az állat szervezetében lezajló biokémiai folyamatok számára nélkülözhetetlenek.

Mivel a különböző állatfajok esszenciális aminosav-szükséglete eltérő, és ez a szükséglet az állat életkorától, a termelés irányától (hús, tojás, tej, gyapjú), valamint az állat fiziológiai állapotától (vemhesség, laktáció) is függ, ugyanannak a fehérjének a minősége különböző lehet. Ahhoz, hogy a gazdasági haszonállatok és a rájuk jellemző genetikai potenciál fehérjeigényét (aminosav-igényét) a lehető legpontosabban ki tudjuk elégíteni továbbá, hogy a takarmányfehérjéket szakszerűen és gazdaságosan tudjuk felhasználni az állatok takarmányozásában, ismernünk kell a fehérjék aminosav összetételét és emészthetőségét (Tenke at el, 2023).

Korábban a takarmányok és a különböző takarmánykomponensek fehérjetartalmát csupán azok nyersfehérje-tartalmával jellemezték, ez az értékelésmód azonban számos hibával terhelt. A nyersfehérje tartalommal való számolás nem veszi figyelembe a fehérje emészthetőségét.

Az emészthető aminosav-tartalom deklarálása azért nélkülözhetetlen, mert csak az aminosavak emészthető hányada játszik szerepet az állatok aminosav-szükségletének fedezésében (McNab, 1994). A takarmány nyersfehérje- és összes aminosav-tartalmából ugyanis nem lehet következtetni az állatok által megemésztett fehérje- illetve aminosavak mennyiségére. Ezt a hibát kiküszöbölendő, előtérbe kerültek az emészthető nyersfehérje-illetve aminosavtartalom alapján történő fehérjeértékelési rendszerek, amely a takarmány nyersfehérje-tartalmán túl már határozottabban utal a takarmányfehérje minőségére is (Tenke et al., 2023).

A kukorica-fajták/hibridek fehérje emészthetőségének meghatározása

Az általunk megvalósított kutatási programban célunk volt a sertéstakarmányozás egyik legrelevánsabb alapanyagának, vagyis a kukorica nyersfehérje emészthetőségének meghatározása, laboratóriumi (in vitro) és sertésekkel végzett (in vivo) módszerekkel.

Annak ellenére, hogy a kukoricát elsősorban szénhidrát tartalma miatt, energiaforrásként használjuk, nem elhanyagolható annak fehérjetartalma sem. Egy konvencionális kukorica-szójaalapú takarmánykeverék (52 % kukorica, 25 % kalászos gabona, 20 % extrahált szójadara) esetében ugyanis az összes fehérje-tartalom közel 20 %-át a kukorica adja (1. ábra).

1. ábra: Egy kukorica-szója alapú sertéstakarmány fehérje tartalmának megoszlása

A vizsgálatunkban 18 olyan kukoricafajta/hibrid emészthető nyersfehérje tartalmát határoztuk meg amelyek szántóföldi fajtakísérletből származtak és a hazai köztermesztésben is szerepelnek. Elsőként a minták szárazanyag, nyersfehérje, nyerszsír, nyersrost, nyershamu, kalcium és foszfor tartalma került meghatározásra, majd Babinszky et al. (1990) módszerének felhasználásával megmértük a fajták nyersfehérje tartalmának in vitro emészthetőségét.

Az adott kukorica fajtára jellemző fehérje-emészthetőség (%) illetve a fajlagos emészthető nyersfehérje tartalom (g/kg) ismeretében, a rendelkezésre álló terméshozam (kg/ha) adatok felhasználásával meghatároztuk a vizsgált kukorica fajtákra jellemző hektáronkénti emészthető nyersfehérje hozamot.

kukorica

A laboratóriumi vizsgálatok

Az in vitro kísérletek eredményei alapján megállapítható, hogy a 11. számmal jelölt fajta nyersfehérje emészthetősége volt a legnagyobb (79.5 %) (1. táblázat). Ehhez képest, a legkisebb nyersfehérje emészthetőségi értéket mutató fajtának mindösszesen 67.7 % volt a fehérje emészthetősége, amely érték 11.8 %-kal kevesebb, mint a legjobb eredményt mutató fajta esetében. Ez a különbség jelentős mértékben befolyásolhatja egy kukorica bázisú diéta esetében a takarmánykeverék emészthetőségét, ezáltal az emészthető fehérjetartalmát is.

Mintaszám	In vivo nyersfehérje emészthetőség (%)
1.	74.8
2.	77.9
3.	73.7
4.	77.5
5.	78.5
6.	77.2
7.	76.1
8.	72.3
9.	75.1
10.	79.1
11.	79.5
12.	76.1
13.	73.7
14.	78.0
15.	76.1
16.	73.5
17.	67.7
18.	75.5
átlag	75.7
szórás	2.9

1. táblázat: A vizsgált kukorica fajták nyersfehérjetartalmának in vitro emészthetősége (%)

Amennyiben megvizsgáljuk a fajtákra jellemző hektárra vetített emészthető nyersfehérje hozamot, akkor még markánsabb különbséget kapunk (2. táblázat). A legmagasabb emészthető nyersfehérje hozamot produkáló fajta (859.1 kg/ha) és a leggyengébb eredményt mutató fajta (406.9 kg/ha) értékei között 211 %-os különbség mutatkozott.

Mintaszám	Emészthető nyersfehérje hozam kg/ha		Mintaszám	Emészthető nyersfehérje hozam kg/ha
1.	859.1	11.		594.1
2.	798.3	12.		559.7
3.	706.3	13.		551.5
4.	698.2	14.		544.3
5.	672.1	15.		526.7
6.	656.1	16.		520.1
7.	644.0	17.		452.7
8.	636.2	18.		406.9
9.	610.7	KÜLÖNBSÉG:
10.	608.1	211 %

2. táblázat: A vizsgált kukorica fajták emészthető nyersfehérje hozama (kg/ha)

Az eredmények alapján megvizsgáltuk azt, hogy van-e összefüggés a terméshozam és az in vitro emészthető nyersfehérje-tartalom között (3. ábra). A vizsgálatainkban csak igen gyenge összefüggés volt kimutatható a két tényező között. Ki kell azonban emelni a trendvonal feletti eredményeket mutató fajtákat. Ezek alapján megállapítható, hogy rendelkezésre állnak olyan kukorica fajták, amelyek nem csak kedvező nyersfehérje emészthetőséggel, hanem nagy terméshozammal is jellemezhetőek. Amennyiben ez a két paraméter együttesen magas értéket mutat, az adott fajta esetében kiemelkedő takarmányozási érték valószínűsíthető.

kukorica

3. ábra: Az in vitro emészthető nyersfehérje-tartalom és a terméshozam közötti összefüggés

Vizsgálatunk eredményei alapján az alábbi fontosabb következtetések vonhatók le:

1/ Az eredmények alapján jól elkülöníthetőek azon kukorica fajták, amelyek képesek produkálni az elvárt terméshozamot, emellett magas emészthető nyersfehérje tartalommal is rendelkeznek.

2/ Ezek alapján megfontolandó a növénynemesítés fajtabírálat szempontjainak bővítése, a hektáronkénti emészthető nyersfehérje hozam figyelembevételével.

3/ A takarmánynövény termesztési ágazatban a fajtaválasztás során célszerű lenne figyelembe venni az emészthető nyersfehérje hozamot annak érdekében, hogy a takarmányipar optimalizált takarmány alapanyag ellátást tudjon biztosítani az állattenyésztési ágazat számára.

(A vizsgált kukorica fajták/hibridek fehérjetartalmának emészthetőségét növendék sertésekkel (in vivo) is meghatároztuk, amelynek eredményeit a későbbiekben egy külön közleményben adjuk közre.)

kukorica