Hogyan formálja át a Kukorica Termésverseny a hazai gazdálkodást?

Az agrotechnika, a precizitás és az egészséges versenyszellem találkozása: a Kukorica Termésverseny mára a magyar szántóföldi gazdálkodás egyik legizgalmasabb szakmai eseményévé vált. A verseny nemcsak rekordokat hoz, hanem tudást, tapasztalatot és közösséget is teremt. Dr. Szieberth Dénest, a Magyar Kukorica Klub elnökét, a verseny ötletgazdáját kérdeztük a célokról, tanulságokról. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a több mint másfél évtized konklúziói miként hasznosulnak a gyakorlatban.

Szieberth Dénes elnök, Magyar Kukorica Klub – Fotó: Magyar Kukorica Klub

Minek tekinthető a Kukorica Termésverseny, mi volt az alapgondolat,a mikor elindították?

– A Kukorica Termésverseny nem egyszerűen rekordhajszolás, hanem szakmai megmérettetés és kísérleti terep is – bocsátotta előre Dr. Szieberth Dénes.– Kezdettől fogva arra törekedtünk, hogy fejlesszük a termelési tudást és ösztönözzük a gazdákat, hogy bátran próbáljanak ki új technológiákat, fajtákat, módszereket. Amikor pedig a Magyar Kukorica Klub Egyesületet hívtuk életre, több cél is vezérelt bennünket. Szerettük volna fejleszteni a termelési kultúrát, csökkenteni a termelők kiszolgáltatottságát a marketingalapú információkkal szemben, és erősíteni a digitális tudást. Emellett azt is megakartuk mutatni, mekkora potenciál van a magyar kukoricatermesztésben, ha mindent a helyén kezelünk: a talajvizsgálattól a vetésen át a betakarításig.

Hogyan kapcsolódott össze a verseny az egyesület életével, többi programjával?

– A Termésverseny nem önmagában áll. Szorosan összefügg más kezdeményezéseinkkel, mint például a Terméstanúsítás és a Top 20 Kisparcellás Hibridkukorica-Fajtakísérlet. A Terméstanúsítás a kísérleti eredmények közzétételét szolgálta, így a gazdák hiteles adatokat kaptak arról, hogyan teljesítenek az egyes hibridek valós körülmények között. A Top20 kísérletek függetlenségük miatt különösen fontosak voltak, hiszen marketingtől mentesen mutatták meg, milyen szerepe van a hibrideknek a helyspecifikus termesztésben. A Termésversenyben pedig mindezek az elemek összeértek: itt mutatkozott meg az időjárás, a termőhely, a technológia és a hibrid együttes hatása – a gazdatudásával és döntéseivel együtt – mondta a Magyar Kukorica Klub elnöke.

Mikor indult el a megmérettetés és hogyan alakult ki mai rendszere?

– A Kukorica Termésversenyt 2008-ban készítettük elő, és mintaként az amerikai rendszert vettük alapul, amelyet több évtized alatt tökéletesítettek. A Kárpát-medencét régiókra osztottuk: Magyarországon öt ökológiai régiót, a szomszédos országokban pedig további hét területet jelöltünk ki. Külön kategóriát kaptak a szántás nélküli technológiát és az öntözést alkalmazó termelők, mert ezek a módszerek jól mutatják, milyen irányba lehet fejleszteni a termésbiztonságot. Azóta is minden évben hitelesített mérési módszerrel, dokumentált adatokkal dolgozunk. A versenyzők megadják a pontos helymeghatározási adatokat, talajvizsgálati eredményeket, a használt inputanyagokat, és ezek mind elérhetők a honlapunkon. Ez biztosítja az átláthatóságot és a szakmai hitelességet.

Milyen eredmények születtek az elmúlt években?

– Ha a legutóbbi tizenhat év adatait nézzük, több mint 200 versenyző vett részt, és hitelesen rögzítettük 669 parcellaeredményét. A száraz művelésű parcellák országos átlaga 11,96 tonna/hektár, a regionális maximumok 14,34 tonna, az abszolút csúcs pedig 18,5 tonna/hektár volt. Ezek a számok azt mutatják, hogy a magyar termelők tudása és technológiája nemzetközi szinten is versenyképes. Ráadásul a minimális parcellaméret 5 hektár, tehát ezek a hozamok valós, gazdasági szinten értelmezhetők.

A verseny tehát tudást is „termel". Hogyan hasznosul ez a gyakorlatban?

– Pontosan. A verseny lényege nem feltétlenül a termelési sikerekben, hanem inkább a tanulságokban rejlik. Az adatokból minden gazda láthatja, hogy milyen technológiai elemek járultak hozzá a jobb eredményhez. Az éves összesítéseinket digitálisan és nyomtatva is publikáljuk, így szélesebb termelői kör is tanulhat belőlük. A verseny emellett önértékelésre is ösztönöz: ha valaki látja, hogy az ő régiójában más gazda hogyan tudott két tonnával többet lehozni hektáronként, elgondolkodik, mit lehetne másképp csinálni. Ez a folyamat fejleszti a gondolkodást és a szakmai igényességet.

Mennyire vált közösséggé a Termésverseny?

– Az évek során egyre inkább közösséggé formálódott. Nem véletlenül mondjuk, hogy a Kukorica Termésverseny hasznos, élvezetes sport. A „sport" szó itt nagyon is helyénvaló: van benne izgalom, küzdelem, teljesítmény, és – ami a legfontosabb – fair play. A figyelem növelése érdekében több kísérőeseményt is szerveztünk: Vetőversenyt, „Ki-többre" versenyt, a„Legnagyobb kukoricacső" megmérettetést, valamint az „Év Kukoricája" díjat. Ezek mind segítenek abban, hogy a gazdák ne csak egymással, hanem saját korábbi eredményeikkel is versenyezzenek.

Volt nemzetközi kitekintés is, de ez mintha nehezebben ment volna.Mi ennek az oka?

– Valóban, próbáltuk kiterjeszteni a versenyt a szomszédos országokra is, de ez kevésbé bizonyult sikeresnek. A gazdák többsége zárkózott, és hiányzik az a szervezőerő, ami nálunk, a Magyar Kukorica Klubban megvan. Ráadásul a termőterületek sok helyen elaprózottak, ami nehezíti a mérés és a hitelesítés feltételeit. Mégis vannak, akik kitartanak mellettünk a Vajdaságból és Erdélyből, és mi számítunk rájuk. Ők azok, akik tényleg hisznek benne, hogy a verseny nemcsak megmérettetés, hanem közösségépítés is.

Milyen hatással volt mindez a magyar köztermesztésre?

– Nehéz számszerűsíteni, de biztosan állíthatom, hogy a verseny fejlesztette a szemléletet. A régiós eredmények nyilvánossága önkéntelenül is összehasonlításra késztette a gazdákat, ami tudatosabb technológiai döntésekhez vezetett. Sok visszajelzést kaptunk arról, hogy a versenyzők tapasztalatcseréi, nyilatkozatai, közös tanulmányútjai inspirálták a szakmát. A sajtómegjelenések, konferenciák, díjátadók mind hozzájárultak ahhoz, hogy a kukoricatermesztésről való gondolkodás új szintre lépjen. A legnagyobb eredmény azonban mégis az, hogy a gazdák megtanultak nyíltan beszélni a tapasztalataikról, és ma már természetesnek veszik, hogy tudást osszanak meg egymással. Ez az igazi siker.

Mit üzenne azoknak, akik még nem mertek nevezni a Termésversenyre?

– Azt, hogy ne a versenytől féljenek,hanem a kihívás hiányától. A Kukorica Termésverseny nem arról szól, ki a legjobb, hanem arról, ki akar jobb lenni. Ahogy a sportban, itt is mindenki nyer valamit – ha mást nem, tapasztalatot, tudást és közösséget – zárta mondandóját dr. Szieberth Dénes, a Magyar Kukorica Klub elnöke.