A gyomok alkalmazkodnak – nekünk is kell

Szabó Roland növényorvos-gyombiológus, címzetes egyetemi docens az Agroinform Kukorica webináriumán tartott előadásában részletesen elemezte, hogyan vezetett a hatóanyag-kivonások, a klímaváltozás és a gyomflóra átalakulása egy olyan helyzethez, ahol a technológiai lehetőségek szűkülnek, a gyomok viszont szinte robbanásszerűen terjednek.

15 év alatt minden megváltozott

Ha 15 évvel ezelőtt egy gazda azt mondta, hogy „kölesproblémám van”, akkor pontosan tudtuk, miről beszél. A megoldás kézenfekvő volt, a gyomirtószerek palettája széles, a hatóanyagok hatékonyak – fogalmazott. Ma ugyanez a mondat már teljesen más jelentést hordoz: ha köles van a táblában, előbb meg kell kérdezni, melyik fajról van szó. Ha nem tudja a termelő, meg kell határozni, különben a védekezés eredménytelen lehet.

Ez a látszólag apró változás szerinte mindent elmond arról, hová jutott a kukoricatermesztés növényvédelmi szempontból. Az egykor egyetlen problémás faj helyett ma már tucatnyi, egymásra hasonlító, de eltérően reagáló faj alkotja a kukorica gyomflóráját. Ezzel párhuzamosan a hatóanyagok európai uniós engedélyezése gyakorlatilag megállt.

– Az utolsó új hatóanyag, amelyet kukoricában engedélyeztek, közel másfél évtizede jelent meg Magyarországon. Azóta a paletta látszólag nem változott, de a háttérben a hatóanyagok köre folyamatosan fogy: némelyiket kivonták, másoknál csökkentették az engedélyezett dózist, vagy korlátozták az évenkénti felhasználást.

Szabó Roland növényorvos-gyombiológus, címzetes egyetemi docens – Fotó: Agroinform

Gyomflóra: sosem volt ilyen színes és agresszív

A gyomflóra gyorsabban változik, mint amilyen tempóban a kutatás vagy a szabályozás követni tudná, az újonnan megjelent jövevénygyomnövények a változó klímát kihasználva gyorsan terjednek.

Közéjük tartozik például az ázsiai gyapjúfű, amely a Tiszántúlon már nemcsak botanikai érdekesség, hanem aktív, védekezést igénylő problémás faj. Emellett egyre gyakrabban találkozni az Eragrostis nemzetség (pl. Eragrostis minor és E. pilosa) képviselőivel, amelyek korábban Afrikában és a mediterrán térségben voltak jellemzők.

A gyomok alkalmazkodása ugyan biológiai bravúr, de a gazdák ezt nem feltétlenül tudják értékelni, hiszen az ellenük folytatott küzdelem komoly fejtörést okoz nekik. – Ezek a fajok már nemcsak a klasszikus gyomirtószerekkel szemben mutatnak komoly ellenállást, hanem a biológiájuk is kedvez a túlélésnek: rövid életciklus, hatalmas magprodukció, és hihetetlen gyorsasággal fejlődnek.

Külön kiemelte az Eragrostis fajokat, amelyek csak június végén csíráznak, de augusztusra már magot érlelnek. Ez azt jelenti, hogy sem a preemergens, sem a klasszikus korai posztemergens kezelések nem érik el őket.

– Ha ezek a fajok a táblában egyszer megjelennek, a gazdának szekvenciális, többmenetes gyomirtásban kell gondolkodnia. Ez viszont költségnövelő tényező, és nem mindenki tudja finanszírozni.

Az uniós hatóanyaghiány bénítja a fejlődést

Az előadó élesen fogalmazott az Európai Unió növényvédőszer-politikájával kapcsolatban:

– Míg a világ más részein – például az Egyesült Államokban vagy Brazíliában – folyamatos a hatóanyag-fejlesztés és -engedélyezés, addig Európában megállt az idő. Új molekulák nincsenek, a meglévőket pedig sorra vonják ki. A szakember szerint ennek következményei már most kézzelfoghatók:

• a gyomirtó szerek hatékonysága csökken,

• a tartamhatás rövidül,

• a felhasználás gyakorisága nő,

• és a gazdálkodási költségek megugranak.

– Ma már előfordulhat, hogy egy gazda kétszer-háromszor is kénytelen gyomirtani ugyanabban az évben. – Nem azért, mert rosszul „dolgozik”, hanem mert a tartamhatású hatóanyagok köre, azok kijuttatható mennyisége folyamatosan csökken, a kelési idők pedig szélsőségesen széthúzódtak.

Forgatás nélkül: a gyomok paradicsoma

Az előadó külön fejezetet szentelt a forgatás nélküli talajművelés terjedésének, amely szerinte új típusú gyomdinamikát hoz. – A no-till rendszerek egyik úttörő növénye a kukorica, de itt is új kihívásokkal szembesülünk. Az egyszikű gyomok magjai kicsik, és könnyen kicsíráznak a talaj felső 2 centiméteréből. Ha nincs forgatás, a magok tömege életképes marad a felszín közelében, ezáltal biztosítva a nagy fajszámú és nagy mennyiségű perjefélék térhódítását. A forgatás elhagyása kedvez az egyéves egyszikűek mellett az évelőknek is.

– A folyófű és a mezei acat nagyon gyorsan reagál a megváltozott rendszerre és rövid időn belül állandó problémaforrássá válik. De új gyomfajok is megjelennek, például a pipacs, a szarkaláb vagy az ecsetpázsit, amelyek korábban a gabonák tipikus kísérői voltak. Az ecsetpázsit különösen nehéz eset: – Kukoricában szinte senki nincs felkészülve a védekezésre, különösen, ha a növény már virágzik. A helyzet újszerű, és nincs rá kész technológia – jegyezte meg az előadó.

Bomlás, utónövény, maradék – új típusú kockázatok

A forgatás nélküli technológia egy másik, kevésbé látványos, de annál súlyosabb problémát is felszínre hozott: a hatóanyag-maradványok megváltozott bomlását és annak dinamikáját.

– A gyomirtó szerek engedélyezése és bomlásvizsgálata döntően a klasszikus, szántásos rendszerben történt. Forgatás nélküli talajban viszont a hatóanyag sokkal tovább aktív maradhat és ez fitotoxikus tüneteket okozhat az utónövényben.

A probléma fordított irányban is jelentkezhet: – Ha egy készítményről nem szerepel utónövény-korlátozás az engedélyokiratban, az nem jelenti azt, hogy forgatás nélküli rendszerben is biztonságos. Ezt a gazdáknak tudatosan figyelembe kell venniük.

Egyre szűkül a mozgástér

A növényorvos szerint a kukoricatermesztés gyomirtási stratégiája ma már a gazdálkodási lehetőségek határán mozog. – Jelenleg még a legtöbb probléma megoldható, de egyre több pénzbe kerül, és egyre több szakmai ismeretet igényel. Eljön az idő, amikor nem a tudás vagy a pénztárca hiánya lesz a gond, hanem az, hogy technológia szempontjából egyszerűen nem lesz megoldás.

Összegzés: új gondolkodás, precíziós védekezés

Szabó Roland szerint a jövő a pontos diagnózisban, a célzott védekezésben és a precíziós időzítésben rejlik. A gyomfelvételezés kulcsfontosságú – hangsúlyozta. Aki nem tudja pontosan, mi nő a táblájában, az már az első lépésnél hibát vét. Arra biztatta a gazdákat, hogy alkalmazkodjanak a változó környezethez:

• pontos fajazonosítás,

• célzott hatóanyag-választás,

• szekvenciális gyomirtás,

• és fokozott odafigyelés a talajtípusra és az utónövényre.

– A gyomok alkalmazkodnak, nekünk is alkalmazkodnunk kell – foglalta össze. – A kukoricában ma még minden megoldható, de már látszik a határ. Ha nem lesznek új hatóanyagok és technológiát segítő alkalmazások, a jövő gyomirtása sokkal inkább stratégiai játék lesz, mint technológiai rutin.

Horváth Attila
Agroinform