A hideg hónapok egyik legkedvesebb természetközeli szokása sokak számára a madarak etetése. Amint megérkeznek az első fagyok, a kertekben és az erkélyeken sorra jelennek meg az etetők, és néhány marék napraforgómag hamar életet visz a téli, kopár környezetbe. Cinegék, vörösbegyek, rigók és verebek gyülekeznek, mi pedig az ablak mögül figyeljük ezt a nyüzsgő, csipogó társaságot. Fontos azonban, hogy a jó szándék önmagában nem elegendő: a madáretetésnek megvannak a szabályai, és ha túl sokáig folytatjuk, akár árthatunk is vele.

Élet az etetők körül

A tél beköszöntével, amikor a tájat hó borítja, sok helyen jelennek meg kisebb-nagyobb madáretetők. Egy kis napraforgómag, cinkegolyó vagy néhány almaszelet is elegendő ahhoz, hogy pezsgő élet alakuljon ki körülöttük.

A cinegék ügyesen kapaszkodnak a hálókba akasztott eleségen, a félénk vörösbegyek óvatosan húzódnak meg az etető szélén, míg a rigók inkább a földön keresgélnek. Ez a látvány nemcsak megnyugtató, hanem közelebb is hoz minket a természethez. Magyarországon ennek a tevékenységnek komoly hagyománya van, és megfelelően végezve valódi értéket képvisel.

Miért etetjük a madarakat?

Nem minden madár vonul el télire, sok faj nálunk marad, sőt, északabbról is érkeznek ide telelni. Hazánk így számos faj számára fontos menedéket jelent a hideg időszakban. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület adatai szerint akár 50 faj is érintett lehet a téli etetésben, amelynek évszázados hagyománya van.

madáretető

Sokakban minden télen felmerül a kérdés: mikor kell abbahagyni az etetést? – Fotó: Pixabay

Kik látogatják az etetőket?

A leggyakoribb vendégek közé tartozik a széncinege, a kék cinege, a nagy fakopáncs, a fekete és az énekes rigó, az őszapó, a veréb, a csuszka, az erdei pinty, a zöldike és a vörösbegy. Vagyis bőven akad „éhes csőr”, amely rendszeresen visszatér az etetőkhöz.

Ezek a madarak alapvetően képesek lennének emberi segítség nélkül is átvészelni a telet. Azért maradnak itt vagy érkeznek ide, mert ilyenkor is találnak elegendő táplálékot. Ha azonban az időjárás szélsőségesebbé válik, vagy a természetes források kimerülnek, könnyedén továbbállnak. Az etetés tehát nem kizárólag a túlélésről szól, hanem arról is, hogy közelebb hozzuk őket magunkhoz, és egyfajta kölcsönös kapcsolat alakuljon ki.

Az is megfigyelhető, hogy egyes fajok – például a cinegék vagy a fakopáncsok – állománya az elmúlt évtizedekben részben a rendszeres etetésnek köszönhetően növekedett.

Amikor valóban számít a segítség

Különösen a tartósan havas, hideg időszakokban az etetők valódi segítséget jelentenek. Egy apró, akár 10 grammos madár számára mínusz 5–10 fok alatt létfontosságú lehet egy kis plusz táplálék. Energiaszintjük gyakran csak az éjszaka átvészelésére elegendő, így ha nappal nem jutnak elegendő élelemhez, könnyen elpusztulhatnak a következő hideg éjszakán.

Meddig etessünk?

Sokakban minden télen felmerül a kérdés: mikor kell abbahagyni az etetést? Erre nincs egyetlen, konkrét dátumhoz kötött válasz, inkább az időjárást és a környezet változásait kell figyelni.

Általános szabály, hogy az etetési időszak a tartós fagyok kezdetétől azok megszűnéséig tart, nagyjából november–decembertől március végéig. A Magyar Madártani Egyesület azonban egyértelműen hangsúlyozza, hogy áprilistól már nem szabad etetni, mert az a fiókák pusztulásához vezethet.

A klímaváltozás miatt ráadásul a költési időszak egyre korábban kezdődik, akár már március közepén. Ezért fontos, hogy legkésőbb március végére fokozatosan leállítsuk az etetést. Nem hirtelen kell megszüntetni, hanem körülbelül egy hét alatt csökkenteni az eledel mennyiségét, hogy a madarak visszatérjenek a természetes táplálékszerzéshez.

A túlzott etetés veszélyei

Tavasszal az énekesmadarak fiókáikat már nem magvakkal, hanem rovarokkal etetik, mivel azok könnyen emészthetők és elegendő nedvességet is biztosítanak. A magvak ezzel szemben veszélyesek lehetnek a fiókák számára.

Az apró madarak emésztőrendszere nem képes feldolgozni a kemény, sokszor héjas magokat. Ha a szülők mégis ilyet visznek a fészekbe, a fiókák lenyelik, de az felhalmozódik a nyelőcsövükben és a gyomrukban. Ez végül elzáródáshoz, majd többnapos szenvedés után pusztuláshoz vezethet.

A kiszáradás is komoly probléma, hiszen a szülők nem hordanak vizet a fiókáknak. Normális esetben a rovarok biztosítják számukra a szükséges nedvességet, a száraz magvak viszont ezt nem pótolják. Egy cinegepár például akár tízezer rovart is összegyűjt egyetlen fészekalj felneveléséhez – feltéve, hogy nem szoktatjuk rá őket a mesterséges etetésre tavasszal is.

Mit tegyünk az etetés után?

Ha a fészkelési időszakban is etetünk, azzal megváltoztatjuk a madarak természetes viselkedését. Elkényeztetjük őket, a fiatalok nem tanulják meg megfelelően a táplálékszerzést, és akár túlzott mértékben is megnőhet a populáció.

Az etetés leállítása viszont nem jelenti azt, hogy magukra hagyjuk őket. Sokkal hasznosabb, ha olyan környezetet alakítunk ki, amely természetes módon segíti őket: növényekkel, bokrokkal, búvó- és fészkelőhelyekkel, odúkkal. Ezek nemcsak táplálékot biztosítanak, hanem biztonságos élőhelyet is, és hozzájárulhatnak például a csökkenő fecskeállomány megsegítéséhez is.

Forrás: index.hu
Indexkép: pixabay.com