Aszály, hőstressz, mikotoxin – új növényvédelmi korszak a kukoricában

A hazai kukoricatermelésben már nem az a kérdés, hogy lesz-e aszály, hanem hogy kibírja-e a növény a hőstresszt és a gombafertőzéseket. Dr. Körösi Katalin, a Kukorica Kör Egyesület szakmai vezetője, a MATE Integrált Növényvédelmi Tanszék egyetemi docense szerint új növényvédelmi korszak kezdődött: az aszály, a hőség és a kórokozók együttese lett a termésbiztonság legnagyobb ellensége.

A magyar kukoricatermesztés legnagyobb kihívása ma már nem csupán a vízhiány, hanem az, hogy a klímaváltozás hatásai a növényvédelem egész rendszerét felborítják. A hőség, az aszály, az UV-sugárzás és a csapadékhiány együttese gyengíti a növényeket, és ezzel kaput nyit a gombás kórokozóknak.

Dr. Körösi Katalin, a Kukorica Kör Egyesület szakmai vezetője, a MATE Integrált Növényvédelmi Tanszék egyetemi docense – Fotó: Agroinform

Dr. Körösi Katalin az Agroinform Kukorica webináriumán tartott előadásában rámutatott: 2022-ben és 2023-ban egyaránt 16 hőségnapot regisztráltunk, 2024-ben azonban ez a szám már 60-ra nőtt, 2025-ben pedig elérte a 65-öt,

– Ez a drasztikus emelkedés szerinte nemcsak meteorológiai adat, hanem agrárkockázati mutató is. A hőstressz és a vízhiány olyan diszpozíciós állapotot hoz létre, amelyben a növények ellenálló képessége drámaian csökken. A növényt a hőség mellett az UV-sugárzás is károsítja, és ez a gyengülés a kórokozók számára ideális fertőzési környezetet teremt – bocsátotta előre Dr. Körösi Katalin.

A szakember hangsúlyozta, hogy az utóbbi években nemcsak a nyári csapadék hiányzik, hanem a téli is. – A talajaink vízkészletét a téli csapadék hivatott lenne visszapótolni, de ha ez elmarad, a növények már eleve hátránnyal indulnak tavasszal. Ez a hiány a vetés utáni lassú fejlődéshez, vontatott kezdeti növekedéshez vezet. A növények a tavaszi indulásnál gyengék, a nyári hőhullám idején pedig végképp kimerülnek. Az aszály és a hőség nem önmagában jelent veszélyt, hanem összeadódva a növényvédelmi kihívásokkal. Ebben a közegben a növény sokkal érzékenyebb a kórokozókra. Egy gyengült kukoricaállományban minden betegség erősebben jelentkezik, és nagyobb gazdasági veszteséget okoz.

Fusarium és Aspergillus – a gyengültség kórokozói

A magyar kukoricaföldeken leggyakrabban előforduló mikotoxin-termelő gombák a Fusarium és az Aspergillus nemzetségbe tartoznak.

– Ezek a gyengültségi kórokozók nem akkor támadnak, amikor a növény egészséges, hanem amikor a környezeti stressz hatására meggyengült. „Lesik" a pillanatot, amikor be tudnak hatolni a csőbe. A fertőzéshez gyakran kártevők is hozzájárulnak. A gyapottok-bagolylepke és a kukoricamoly sebzései kaput nyitnak a gombáknak. A sérült szemeken keresztül a kórokozók konídiumai könnyen bejutnak a csőbe, és megfelelő körülmények között megkezdik a mikotoxin-termelést.

Ezek a toxinok a takarmány- és élelmiszerláncban is veszélyesek: állatoknál egészségkárosodást, embereknél pedig élelmiszer-biztonsági kockázatot okoznak. Bár a gazdálkodók számára ez elsősorban termésveszteség, valójában élelmiszerbiztonsági kérdésről beszélünk – hívta fel a figyelmet a szakember.

A talajban kezdődik minden

Dr. Körösi Katalin szerint a növényvédelmi probléma gyökere – szó szerint – a talajban van. A gombák a növényi maradványokon telelnek át, és onnan fertőznek újra.

A Fusarium és az Aspergillus is képes ivaros szaporodásra, és ennek a termőképletei – a peritéciumok – a talaj felszínén, a szármaradványokon jönnek létre. Ha ezeket a maradványokat nem forgatjuk be, a kórokozó könnyen tovább él és új fertőzési ciklust indít. A peritécium aszkospórákat termel, amelyek a levegőben jutnak el a növényre. Ha a növényi maradványokat a talajba forgatjuk, és a peritéciumot föld borítja, az aszkospórák nem tudnak szétszóródni, így a fertőzés kockázata is csökken. Ez a folyamat a gyakorlat számára azért fontos, mert az ivaros szaporodás biztosítja a gombák genetikai változatosságát, ami ellenállóbbá teszi őket a növényvédelmi beavatkozásokkal szemben. Aki tehát csökkenti a kórokozó genetikai változatosságát, az hosszú távon is kevesebb problémával szembesül. A talajművelés itt nemcsak agrotechnikai kérdés, hanem növényvédelmi stratégia is – szögezte le az egyetemi docens.

Az integrált védekezés négy pillére

Dr. Kőrösi Katalin szerint a megoldás az integrált növényvédelem, amely négy pilléren áll: genetikai, agrotechnikai, biológiai és kémiai védekezésen. Mint hangsúlyozta, egyik sem nyújt önmagában teljes védelmet, de együtt képesek kordában tartani a problémát.

A genetikai védelem – vagyis a rezisztens fajták használata – ma még korlátozott – fejtegette. – A Fusarium és az Aspergillus ellen nincsen teljesen rezisztens kukoricafajta, a csőpenészek ellen különösen nem. Ezért nem lehet csak a genetikára hagyatkozni. Az agrotechnikai eszközök közül a vetésforgó és a talajművelés minősége a legfontosabb. Bár a gombák polifágok, vagyis több gazdanövényük is van, a megfelelő elővetemény és a szármaradvány-kezelés sokat segíthet.

A biológiai védelem területén egyre nagyobb lehetőségek nyílnak, különösen akkor, ha a talaj vízháztartása kiegyensúlyozott. Ha a talaj életképes, a benne lévő hasznos mikroorganizmusok is jobban működnek, és természetes módon gátolják a kórokozók felszaporodását.

Végül: a kémiai növényvédelem ugyan nem hagyható el, de fontos tudni, hogy a csávázás csak a fiatal növényt védi és a csőpenészek ellen az állománykezelés sem ad biztos eredményt. Ezért a permetezés időzítése, a hatóanyagválasztás és a monitoring kulcsfontosságú – mondta a Kukorica Kör Egyesület szakmai vezetője.

Új szemléletre van szükség

Az előadás végén Dr. Kőrösi Katalin így összegzett:

– Nem lehet külön kezelni az abiotikus és biotikus tényezőket. Az aszály, a hőmérséklet-emelkedés és a kórokozók nem egymás után, hanem együtt hatnak. Ha a növényem gyengült, akkor a gombák fertőznek. Ha nem hozom őket helyzetbe, nehezebben jutnak szerephez – hangsúlyozta.

A kutató szerint a gazdák felelőssége ma már nemcsak az inputanyagok megválasztásában áll, hanem a talaj megóvásában és a növényállomány egészségi állapotának fenntartásában is. A gazdálkodó nem tud esőt csinálni, de a talajával való bánásmódra van ráhatása. És mivel ezek a kórokozók a talajból fertőznek, aki a talaját jó állapotban tartja, az sok problémát megelőz. 

A kukoricatermesztés új korszakba lépett: az aszály, a hőség és a növénykórokozók együttese komplex válaszokat igényel. Az oksági lánc megértése döntő lesz abban, hogy a magyar kukoricatermesztés a jövőben versenyképes maradhat-e.

– Az aszály és a kártevők együttese új kihívás – zárta mondandóját Dr. Körösi Katalin. – De ha megértjük, miért és hogyan alakulnak ki a problémák, akkor ezek nem legyőzhetetlenek, csak kezelést igényelnek.

Horváth Attila
Agroinform
Indexkép: shutterstock.com